Kezd jönni a hideg. Ilyenkor különösképp idegesítő, hogy a végállomásokon a buszok nem képesek beállni a helyükre, hogy viszonylag melegben és kényelmesen, ülve lehessen megvárni, amíg elindulnak. Nem értem, ez mire jó. Megáll a busz öt méterre a megállótól, a sofőr kényelmesen kitöltögeti a papírmunkát, kicsit még vakaródzik, valamit csinál, kényelmesen visszaül, kiszól a kollégáknak az ablakon. Közben az utasok a megállóban nézik reménykedve, hátha kegyeskedik végre beállni. És lőn, a driver megszánja a népet. Még éppen van idő felszállni, máris berreg, és indul tovább.

Mi ez, ha nem puszta ember surmóság?