Tegnap végre megérkezett a tavaly rendelt Samsung SyncMaster 225mw monitor.

És örvendeztem vala. Egészen a bekapcsolásig. Aztán indult a szenvedés. Sehogyan sem sikerült beállítani normálisan a felbontást. Elvileg azt írja a QuickGuide, hogy legyen 1680x1050. Remek. Ilyen lehetőség nem volt, gyorsan újratelepítettem a drivereket az ATI Radeon x300-as videókártyához, ami alatt lehet, hogy elkezdett rezegni a léc. Gondolom.

Az a baj, hogy nem értek hozzá. Már rég nem követem a hardverek fejlődését, pár évente nyomunk egy full upgrade-t a gépen, oszt jónapot. Lehet, hogy most jött el az ideje?

Mindenesetre tegnap a mélypont az volt, amikor csak PIP (Picture In Picture) módban tudtam visszaimádkozni egyáltalán a képet, és a régi monitorral szenvedve, nagy nehezen a Windows Safe mode-ba történő újraindítása után valahogy vissza tudtam varázsolni a rendszert.

Ma beszéltem telefonon a Samsung ügyfélszolgálattal, egészen pozitív benyomásom volt, bár a srác is csak annyit tudott mondani, hogy lehet, hogy új videókártyára lenne szükség.

Aztán megint kezdek összezavarodni, jönnek itten a szempontok, DVI, PCIexpress, meg mittudomén.
Ah, hol vannak már a régi egyszerű idők.

Szóval most tesztüzemmódban fut a monitor pár hétig (a játékok és a filmek szépen mennek rajta), meg nyilván körbekérdezem ismerőseim, akik jobban vágják ezt a témát, aztán lehet, hogy jönni fog az elkerülhetetlen, a teljes upgrade.

Bár az nem is lenne rossz, mert már amúgy is régóta idegesít, hogy a ház zajos, hátul kell szenvedni a hangkártya ki és bemeneteivel, nincs elől USB port. Hamár upgrade, akkor legyen egy frankó új gép, mindenestül.
Naja. Lehet kezdeni a spórolást.

Aztán a régi géppel nem tudom mi legyen. Már így is legalább három alaplap és videókártya porosodik a szekrényben. Esetleg ócskavasként felrakom őket a Vaterára, hátha valaki elviszi, csak azzal is egy csomó meló van.

Na mindegy, most ez a helyzet.