Na, végre sikerült rendezni a Klaus Schulze gyűjteményem, aminek örülök, mert már nagyon régóta halogattam. Szépen átkonvertáltam a két legjobb albumot (Timewind és Mirage) FLAC-ból és MPC-ből a telefonom által is értelmezhető mp3-ba. Ezután teletöltöttem a mobilon lévő 2 gigás SD kártyát Schulzével.

Gyakorlatilag minden mást töröltem, ami megmaradt, az a csengőhangom (Dennis Brown- Hooligans), illetve a Pink Floydtól a Comfortably Numb (ez reggel a default szám a villamosmegálló és a munkahely között, megadja az alaphangulatot) és a Wish you were here album, ez utóbbi főleg Rick miatt, nameg azért, mert a Shine On-ra ébredek reggel.

Azt hiszem év eleje óta csak és kizárólag Schulze-t hallgatok. Bármilyen más zenét pillanatok alatt megunok, vagy azt veszem vissza, hogy jó-jó, de már térnék vissza Schulzére. Emlékszem, utoljára ennyire a Floydra kattantam rá, de annak már több, mint tíz éve volt. 

Jelenleg a Historic Edition-ök szólnak, én pedig csak ámulok és bámulok...

Kedvcsinálónak:

"for barry graves (1977)" (ja igen, ez a szám az Ultimate Edition 42. CD-jén található...).