Pár hete, az internetre kikerült belső anyagokban a Twitter vezetői egy egész jó biológiai metaforát használtak a szolgáltásukra: azt szeretnék, ha a Twitter lenne az internet 'ütőere' ("The Pulse of the Planet"). Egy éve még mosolyogni lehetett volna egy ilyen kijelentésen, ma már viszont érdemes komolyan elgondolkozni rajta. Itt következik az én 'megtérésem' története, avagy hogyan változtak meg hírfigyelési és fogyasztási szokásaim az internetnek, majd az RSS-nek és végül a Twitter-nek köszönhetően.

Az őskorban természetesen én is, mint mindenki más, a nyomtatott sajtóból (Népszabadság, Magyar Nemzet, ízlés szerint) tájékozódtam. Néha-néha néztem egy-egy Híradót valamilyen csatornán, de már akkor is zavart, hogy nem a saját tempómban fogyaszthatom a híreket, ezért annyira nem érdekelt. Inkább újságot olvasni szerettem. Természetesen előfizettem a kedvenc újságomra. Eszembe jut, milyen hangulatos volt reggel kávézni, cigizni és a legfrissebb Népszabit lapozgatni. Pláne szombaton.

A szélessávú internet megjelenésével (nálunk 2004 környékén) gyakorlatilag két-három hónap alatt lemondtam az előfizetésemet és teljesen abbahagytam az újságolvasást. Ugyanerre az időszakra tehető az is, hogy abbahagytam a tévézést. Teljesen.

Tehát ekkor szoktam át az online sajtó olvasására, és viszonylag hamar rátaláltam a Hírkeresőre, amit azóta is rendszeresen használok.

2006-ban a blogolással egyidejűleg elkezdtem használni az RSS-t. Kezdetben hírolvasónak a Netvibes-t használtam, majd pár hónap után váltottam a Google Readerre, amit máig használok. Az RSS célja az első időkben a kedvenc blogjaim frissülésének nyomon követésére szolgált. Nem gondoltam volna, hogy kb. 2007 végére teljesen megváltoztatja a hírfogyasztási szokásomat. Az RSS előtti időkben reggel az internet kinyitásakor az első dolgom a Hírkereső és a nagy portálok végigböngészése volt, de ahogy nőtt a Readerben a feedjeim száma, azt vettem észre, hogy előbb nyitom meg az RSS olvasót, és csak utána a portálokat. Tehát itt már három hírolvasási szokás keveredett: a régi beidegződés (online 'napilapok' elolvasása), a köztes Hírkereső megnézése és az RSS csatornák átfutása. Ez meg is maradt az elmúlt években, egészen mostanáig.

Pár hete ugyanis ismét egyre intenzívebben Twitterezek. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy ha egy hírnek utána akarok nézni, akkor először rákeresek a Twitteren, utána megnézem a Google Reader-t, utána a Hírkeresőt és csak legvégül a portálokat.

Előfizettem (vagy hogy mondjam, elkezdtem követni Twitteren) egy csomó hírszolgáltatót, különösen Breaking News kategóriában (BNOBreakingNews, en_wikinews, CNNbrk, Hírszerző, stb.), és kipróbáltam egy csomó klienst (TweetDeck, PeopleBrowsr, SeesmicDesktop, Thwirl, és amit most is használok: TwitZap).

Sőt, ha leülök a net elé pár óra (vagy perc) szünet után, és képbe akarok kerülni, akkor először rápillantok a Twitterre, hogy történt-e valami nagy dolog, aztán átfutom az RSS-eket, jött-e valami jó cikk és ha még mindig semmi érdekes, akkor kezdem átlapozni a portálokat.

A figyelem szelektál és fókuszál: kiválasztja a környezet ingeráradatából azt az információt, ami fontos és fenntartja ezt a szelekciót egészen addig, amíg a figyelem új tárgyat nem keres. Az internet információáradatában a Twitter valóban az lehet, mint az emberi információfeldolgozásban a figyelem: ráirányít arra, ami itt-és-most történik és fontos. A Twitter szelektál és fókuszál. A Twitter keresési eredményei mögött nem titkos algoritmus áll, mint a Google keresőjénél, hanem emberek millióinak összessége. 

(folyt. köv.)