Tetszett. Sokkal jobb volt, mint amire a kritikák alapján számítottam. A könyvet nagyon szerettem, az első hat részt többször is elolvastam, az első négyet szerintem darabonként legalább kétszer, szóval elég nagy rajongó vagyok, bár az igazat megvallva a hetedik rész könyvben annyira nem fogott már meg, stílszerűen fogalmazva, valahogy elmúlt a varázs. 

A filmek természetesen nem tetszettek, a harmadik részt kivéve, ott tényleg átjött a hangulat. A negyedik és ötödik rész kifejezett csalódás volt, és a sok rosszat olvasva a Félvér hercegről, nem túl nagy elvárásokkal ültem be a moziba. Lássuk a kötelező feladványt, na.

Ennek ellenére számomra nagyon pozitív élmény volt ez a film. Úgy érzem, sikerült eltalálniuk a megfelelő tempót, megtalálniuk az egyensúlyt a dráma és a vígjáték között és a történetből is visszaadni azt, ami lényeges. Mivel már jó rég olvastam a könyveket, ezért kicsit tudtam tesztelni, mennyire volna érthető az olvasás nélkül is, szerintem viszonylag jól, persze elkezdtek visszajönni a régi emlékek és így értettem a részleteket (pl. ki a nő Remus mellett, sőt, egyáltalán ki az a Remus). Talán nem is nagyon kizárt dolog elvárni ezeknél a filmeknél, hogy aki beül rá, az minimum olvassa a könyvet, ha pedig nem, akkor ne fanyalogjon, hogy nem érti. Olvasni jó, na :-)

Harry bájos gyerekből szerintem enyhén ellenszenves fiatal felnőtté serdült, hát ez van, viszont Ron ennyire jó még egyikben sem játszott, bővült a színészi repertoárja. Hermione, meg, hát ő is szépen serdül ;-)

Biztos, hogy ezt a filmet újranézem még párszor (szemben a 4. és 5. résszel, ami után úgy jöttem ki a moziból, hogy ezeket még egyszer tuti, hogy nem fogom megnézni). 

Apróság, de például a történet számomra egyik kedvenc és leghangulatosabb helyszíne, a nagy ebédlő ebben a részben tűnt először életszerűnek számomra, és ezért tudtam átérezni Bellatrix dühét és érezni a megsemmisülése során veszteség feletti fájdalmat. Kvázi katarzis. 

Ügyes.