Pár napja lejátszottam az új Call of Duty: Modern Warfare 2 hírhedt terroristás küldetését. Annyira durva, hogy már a játék telepítésekor figyelmeztetnek, hogy ez a küldetés felkavaró lehet, tehát ha nem akarom, akkor kapcsoljam ki, ettől még végig fogom tudni játszani a játékot. Szerintem a játékosok 99%-a egy ilyen üzenet hatására még kíváncsibb lesz. Én is az voltam.

A történet szerint a játékos beépült egy terrorista csapatba, akik a moszkvai reptéren ártatlan embereket mészárolnak le. Mi is részesei vagyunk a terrorakciónak és mi is lövöldözhetünk a sikongatva menekülő, vagy a sebesülteket elhurcolni próbáló civilekre, a kétségbeesetten védekező rendőrökre. Nem vicces.

Itt a videó:

Megcsináltam a küldetést, de végig valami nagyon rossz érzés volt bennem. Ez már túlment azon a bizonyos határon. Amikor a GTA-ban a krisnásokat kellett elütni és ha az összeset sikerült, akkor kiírta, hogy Gauranga, ott részben a gyengébb, ezáltal szimbolikusabb grafikai megvalósítás miatt, részben a dolog abszurditása miatt nem volt meg ez az érzés. 

Itt, a repülőtéri gyilkolós misszóban gyakorlatilag végig azon gondolkoztam, hogy nehogy valami barom tinédzser megpróbálja ezt a valóságban is. Illetve nem tudtam nem az iskolai lövöldözésekre gondolni, ahol az áldozatok hasonló helyzetet élhettek át.

A mai modern számítógépes játékok mind grafikailag, mind hangulatilag egyre jobban közelítenek a valósághoz. Ez elviselhető akkor, ha olyan témát dolgoznak fel, amely a biztos múltba vész (pl. második világháború, normandiai partraszállás), de felkavaró akkor, ha azt érezzük, hogy amit látunk, az akár velünk is megtörténhetne.

A számítógépes játékok célja szerintem a szórakoztatás, a grafika és a történet ehhez csak a körítés, az eszköz. Azonban civileket realisztikusan kivégezni már nem szórakoztató. Remélem az MW2 sikere nem indít be egyfajta  "legyünk-minél-realisztikusabban-kegyetlenebbek" versenyt a fejlesztők között, és nem egy öngyilkos merénylős vagy iskolai lövöldözős játék lesz a következő évek nagy sikere.