Schmitt Pál sportemberi múltjából merít erőt, amikor nem adja fel a vesztett helyzetet, hanem küzdeni próbál, akár a végsőkig.
Kár, hogy Schmitt Pál nem go nagymesterként lett bajnok. Ennek a játéknak pont az a nagyszerűsége, hogy egyáltalán nem szégyen a feladás, sőt.
Amikor már látszik, hogy vert helyzetben vagyunk, amikor érezni, hogy az ellenfél erősebb, amikor belátjuk, hogy még húzhatjuk ideig-óráig a játékot, még lehetnek kisebb sikereink, de a nagy egészet már elveszítettük, akkor fel kell tudnunk állni, és megköszönni a partit.
Ajánlom Schmitt Pálnak (és mindenkinek, aki szeretné megismerni a go játék mélységét) ezt az oldalt, kicsit olvasgassa a játszmaelemzéseket és próbálja meg kitalálni, mikor van az a pont, ahonnan már nem érdemes tovább küzdeni.
kzoltana 2012.03.31. 12:15:57
Hagyták a közszolgálati tévé emberei, hogy ez a – seggbenyalós, orálisan szexes, az aktus sajátosságaiból adódóan kölcsönös kielégülést nem nyújtó, de a tévében így mégis mosolygós – duma lemenjen a magyar népnek bele az arcába.
www.vagy.hu/tartalom/cikk/1979_schmitt_sajto
Holnap is hasonlóan a koszos napra ébredünk, mint tegnap?