Asszem blog

Búcsú az iWiW-től

Búcsú az iWiW-től

wiw1.jpg2003 tavaszán az Ajtósi Dürer kolesz kertjében tanultam éppen, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy bohó külsejű életművész-bölcsész-geek típusú alak mindenkit leszólít, hogy rajta van-e a "viven" és ha igen, tud-e neki meghívót küldeni.

Hú ez érdekes, ilyen nekem is kell gondoltam, és írtam egy meghívókérést arra az egyetlen levlistára, amin akkor fent voltam. Szerencsére kaptam is meghívót, így 2003 májusában tagja lettem a WiW-nek (Who Is Who). Akkor még i-nélkül.

iwiw.png

Furcsa, hogy ez az alig több, mint tíz évvel ezelőtti időszak már mint valami távoli múlt, az internet őskora jelenik meg nekem, amikor még betárcsázós net volt, vagy az egyetem géptermében lehetett ingyen internetezni, ha kivártuk a sorunkat. 

Az első időkben még nem lehetett képeket feltölteni a WiW-re, az egészben a legizgalmasabb dolog a kapcsolati háló felrajzolása funkció volt, valahogy így nézett ki:

reneszansziwiw.jpg

Számomra az első nagy áttörést pont a képfeltöltés lehetősége hozta. Konkrétan nem emlékszem, mikortól volt ez, de arra igen, hogy új értelmet nyert az ismerősök keresése és gyűjtése. Nyilván a nyilvánvaló okok miatt (is). 

2005-ben következett a váltás WiW-ről az iWiW-re, az i betű akkor még nem az Apple okoscuccait jelentette, hanem az international rövidítése, megpróbálták nemzetközi vizekre is kiterjeszteni a szolgáltatást. A Facebook ekkor még alig egy éves volt...

wiwfejléc.jpg

2006-ban az Origo felvásárolta egy milliárd dollárért (tudom valójában forintért, csak így lehet dr. genyásan mondani). Bíztam benne, hogy ezzel a szolgáltatások minősége is javul, de sajnos nem így történt. 

Volt, amikor csak max 200 üzenetet tudtunk fogadni vagy 50 megabyte fotót feltölteni és örültünk neki, hogy végre megemelték a kvótát: 1000 levél a WiW-en!. Én pedig már akkor is blogba folytottam a frusztrációm: iwiw mélypont.

Bár csak regisztrációval lehetett bejutni, mégis sok volt a spam account, ami ellen nem léptek fel elég hatékonyan, ezek voltak az idegesítő iWiW regisztrációk. Az akkoriban bontakozó blogszféra központja is lehetett volna az iwiw, ha megvalósítják a WiWblogot.

2009-től már erősen érezni lehetett, hogy fordul a trend: Prognózis: 2010-re a Facebook le fogja nyomni az iWiw-et aminek világosan lehetett látni az okait: Miért jobb a Facebook az iWiW-nél.

2010-től szerintem már csak a vegetálás volt. Próbálkoztak radikális redesign-al, volt pár érdekes új funkció (pl. mások külsejének anonim értékelése, ami kíméletlenül szembesítette az embert azzal, hogy hányan gondolják, hogy jól vagy szarul néz ki). Minden jelentősebb tech blogon ment egy darabig a siránkozás az iWiW miatt, de utána már arra sem volt érdemes. 

Ma pedig jött a hír, hogy 2014 nyarán végleg bezárják ("Véget ér egy korszak..." 444.hu). Szerintem akkor sem lett volna esélye a Facebookkal szemben, ha elég erőforrást kap a folyamatos fejlesztésre és megújulásra. Kis ország vagyunk, nem tudunk kitermelni sokszázmilliós felhasználói bázist, mint pl. a VKontakte vagy az Orkut. Amikor megosztottam ezt a hírt Google+-on, volt aki arra csodálkozott rá, hogy még egyáltalán működik. Asszem ez a biztos jele annak, ha egy szolgáltatás felett eljárt az idő. 

Az iWiW-nek nem sikerült olyan funkciót találnia magának, ami igazolná a létét a piacon.

Szóval itt a vége, ez a poszt a búcsúm tőle, lementettem a profilomat és a régi képeket. És zárásképp én inkább a szépre emlékszem, a kezdetekből, amikor még jó volt fent lenni a WiW-en. 

Viszlát iWiW, köszönet az első pár szép évért!

 

Búcsú az iWiW-től Tovább
Edzésterv - 2014 tavasz-nyár

Edzésterv - 2014 tavasz-nyár

Azon gondolkozom, milyen edzéstervet csináljak a következő hetekre-hónapokra. A célom 3-4 kiló leadása, hasról fogyás (tudom, sokan mondják, lokális fogyás nem létezik), állóképesség és izomzat növelése. 

Az elmúlt hónapok során elliptikus tréneren edzettem valamint ezeket a has és fekvőtámasz gyakorlatokat csináltam:

Fekvőtámasz - P4P chest workout level2:

Hasizom - P4P abs workout level2:

Egy ciklus 4 hétig tartott.

  • Az első héten H-Sz-P volt has és fekvő, elliptikus tréning minden hétköznap 20 perc.
  • A második héten H-Sz-P volt has és fekvő, tekerés minden hétköznap 30 perc
  • A harmadik héten H-K-Cs-P volt has és fekvő, tekerés minden hétköznap 40 perc.
  • A negyedik héten H-K-Cs-P-Sz volt has és fekvő, tekerés H: 40 perc, K:60 perc, Sz:90 perc, Cs: 60 perc, P: 40 perc.

Ezután újraindult a ciklus az első héttől kezdve. Pár ciklus után rákaptam arra, hogy a hasgyakorlatot minden hétköznap megcsinálom, a végén pedig a level 2 után a level 1 has feladatokat is hozzávettem az edzéshez. 

Addig nem akartam továbblépni a level 3-ra, amíg a fekvőtámaszokat nem tudom rendesen megcsinálni. Tavaly novemberben kezdtem a második szintet és kb. mostanra sikerült, bár úgy, hogy megcseréltem a sorrendet, és a szűk fekvőtámaszokkal kezdem, és a normállal fejezem be. 

Az elmúlt fél év során elég jól beálltam erre az edzésrendre, de most úgy érzem itt az ideje több fronton is változtatni.

HIIT (High-Intensity-Interval-Training) tréning

Két hete találtam rá böngészés közben a HIIT-elven alapuló edzésre, ami nagyon megtetszett. Ezért most szeretném ötvözni a normál kardió edzést az intervallum tréninggel. Utánaolvasva a neten, számomra az a hozzáállás a szimpatikus, amelyik az egyensúlyra törekszik a két módszer között. 

"Steady-state cardio workouts are as simple as they come. Perform your activity at a steady, challenging-but-manageable pace (60 to 70 percent of maximal capacity) for 20 minutes or more, aiming for a heart rate of 120 to 150 beats per minute.

 

HIIT workouts are slightly more complex. Perform your activity as hard as you can (90 to 100 percent of maximal capacity) for a brief, set time period (usually two minutes or less), then back off for a predetermined rest interval (usually three minutes or less), and repeat the cycle four times or more.

 

Steady-state cardio is aerobic: It requires oxygen and is fueled mostly by stored fat.

HIIT, by contrast, is anaerobic: The work intervals don’t rely exclusively on oxygen, and are fueled mostly by stored carbohydrates. Counterintuitively, HIIT makes you breathe harder, and burns more fat, than steady-state cardio. More on that in a moment."

 

"Don’t make the mistake of trying to excel at HIIT and steady-state cardio at the same time. Remember, the two systems place different demands on your body. A better approach is to “periodize” your workouts, or switch them on a regular basis. You’ll reduce your chance of injury, stave off boredom and fitness plateaus, and stay lean and healthy."

Forrás: Steady-State Cardio Vs. HIgh-Intensity Interval Training

Nem én lennék, ha nem töltöttem volna le erre is egy appot (Caynax - HIIT interval training timer) és most az elliptikus tréningeket így csinálom. Ezáltal 17 percre rövidült egy edzés. 1 perc intenzív tekerés, 30 másodperc normál tempó, ebből 10 kör, plusz egy fel- és egy levezető kör.

Az ellpitikus tréneren beállított program fokozatosan növekvő terhelés, vagy 10 percben, vagy 20 percben. Előbbi esetben minden perc után változik a nehézség, így a HIIT edzés közepére érek a legnehezebb fokra, majd utána könnyebb, míg utóbbi esetben a 16. perctől jön a maximum, az pont a tréning vége. Mindkét módon kb. 200 kalóriát lehet elégetni. A szívritmust nem tudtam mérni, mert meghülyült a kütyü, vagy elemet kell cserélni benne, vagy újat venni.

Mindezek mellett elkezdtem a harmadik szintet csinálni mind hasból, mind fekvőtámaszból. Tervezem még egy ilyen húzódzkodórúd beszerzését is.

 

Az új edzésterv

Tehát a cél a kardió edzés ötvözése a HIIT edzéssel, mellette a has és fekvőtámasz gyakorlatok valamint a húzódzkodás végzése. Természetesen a cukorbetegség miatt marad az alacsony szénhidrát tartalmú táplálkozás és az alkoholfogyasztás teljes mellőzése (köszi májam!). 

Egy edzés úgy épülne fel, hogy először jönnek a fekvőtámasz gyakorlatok, utána az ellpitikus edzés, majd a has és zárásképp a húzódzkodás. Levezetésképpen pedig relaxáció (autogén tréning).

Két programot találtam ki:

"A" program

1 hetes program. 3 nap edzés, 1 nap pihenés, 2 nap edzés, 1 nap pihenés, HIIT és kardió edzéskek héten belüli ötvözésével:

  • Hétfő: fekvőtámasz, elliptikus HIIT, has, húzódzkodás
  • Kedd: elliptikus kardió, has lvl2+1
  • Szerda: fekvőtámasz, elliptikus HIIT, has, húzódzkodás
  • Csütörtök: pihenő
  • Péntek: fekvőtámasz, elliptikus HIIT, has, húzódzkodás
  • Szombat: elliptikus kardió, has lvl2+1
  • Vasárnap: pihenő

"B" program

4 hetes program, egyik héten HIIT, másik héten kardió, a has és fekvőtámasz gyakorlatokat növelésével:

  • Első hét: H-SZ-P: HIIT+has+fekvő+rúd, K-CS: pihenő
  • Második hét: H-SZ-P: has+fekvő+rúd, minden nap kardió (40 perc) és has lvl2 és lvl1
  • Harmadik hét: H-K-Cs-P: has+fekvő+rúd+HIIT, Szerda: pihenő
  • Negyedik hét: H-K-Cs-P-Sz: has+fekvő+rúd+kardió minden hétköznap (40-60-90-60-40) perc

A kettőt kombinálva pár hétig nyomom az "A" programot, aztán végigcsinálok egy "B" programot, aztán megint pár hét "A", aztán majd meglátjuk. 

Egyelőre tehát ezek a tervek. Idővel tervezem újrakezdeni a 100 fekvőtámasz projektet is, de csak akkor, ha már szabályosan meg tudom csinálni a fekvőtámaszból a lvl2 és lvl3 programot is. 

 

Update.

Megvettem a húzódzkodó rudat, Tesco-ból, 3000 forintért, eddig jó. Kerestem jó appokat hozzá, végül ennél maradtam (Pull Ups). Megkérdezte az elején, mi a célom, mondom neki 25. A szintfelmérés szerint kb. 4 szabályos chin-up-ot tudok megcsinálni. Mint megtudtam, ha a tenyér felénk néz húzódzkodáskor, az a chin-up, ami főleg bicepszre megy és könnyebb, mint a Pull-up, amikor a tenyér előrefelé néz, úgy húzzuk fel magunkat, ami inkább hátra megy.

Szóval én most a chin-up programba kezdtem bele, az első nap 1-2-2-1-2 volt a feladat, köztük 45-60 mp szünettel. Az app nem csillivilliskedik, nem próbálja a telefonban lévő szenzorokból kitalálni, hogy megcsináltuk-e a húzódzkodást, gyakorlat előtt kiírja, hogy most csináljunk kettőt, majd ha kész, nyomjuk meg a done gombot. Utána visszaszámol, hogy mennyit pihenjünk,majd egy borzasztó éles tesitanár-síp jelzi, hogy jöhet a következő.

A gyakorlat végén megkérdezi, hogy mennyire találtuk nehéznek, három opcióval: pont jó, túl könnyű, túl nehéz.

Nekem sajnos túl nehéz volt, szabályosan (teljesen nyújtott karral indulva, áll fölé húzásig) nem tudtam megcsinálni, így a legutóbbi opciót választottam, progi annyit mondott, hogy ehhez igazítja akkor a további edzéstervet. És figyelmeztetett, hogy mindenképp hagyjak legalább egy napot eltelni az edzések között, amit magamtól is tartanék, mert elég jó izomlázam lett tőle. 

Edzésterv - 2014 tavasz-nyár Tovább
A Google+ (sokadik) halálára

A Google+ (sokadik) halálára

+Vic Gundotra, a Google+ megálmodója bejelentette, hogy távozik a Google-től. And then elszabadult a pokol. 

Az eléggé Google-ellenes és abszolút Google+ gyűlölő TechCrunch frontális támadásba lendült.

Először megjelent egy poszt a szokásos szellemvárosozás egy új variációjával: Google+ Is Walking Dead, ez aratta a legnagyobb sikert, erről később még írok.

Aztán jött a következő cikk: A Personal Reflection On Google+, aminek az erejét az adná, hogy szerzője a Plus csapatban dolgozott a szolgáltatás megszületésekor. Igaz, csak két hónapig és gyakornokként, de ennyi elegendő, hogy magabiztos véleménye legyen a Google+ haláláról, amit egyébként azóta sem használt. 

Mikor már azt hittem, nincs lejjebb, megjelent egy zseniális(an ostoba) cikk arról, mit kéne tennie most a Plus-nak: How Google Can Leverage Facebook’s Biggest Weakness. Ebben olyan javaslatokat fogalmaz meg az író, amelyek a Plus indulása óta részei a szolgáltatásnak. Persze ha használta volna, akkor tudná, de gyanítom, hogy öt percnél több időt nem töltött egyikük sem rajta, amit az is alátámaszt, hogy a szerző nyilvános Google+ profilja évek óta nem aktív. 

Az idézett cikkekben az a közös, hogy a szerzők alapjaiban értik félre a Google+ koncepcióját és működését, ennek ellenére mindenhol úgy idézik őket, mint a cukrot. 

Azt tehát meg kell adni, tökéletesen értik TechCrunch-nál annak a módját, hogyan írjunk clickbait cikket. Az igazán sikeres clickbait posztok alatt nem ritka a 200-300 komment sem, persze a legtöbben felháborodott Plus felhasználók, akik látják, hogy mekkora baromságokat írtak a cikkben.

tcpluskomment.png

A főnyereményt mégis a fentebb hivatkozott Google+ is Walking Dead ütötte meg, ez lett az a cikk, amit végül felkapott az internet. A nemzetközi és a magyar sajtó is úgy hivatkozik a TechCrunch-ra, mint valami biztos forrásra, ha a Google+ várható haláláról kell írni. Nálunk például olyan gyöngyszemek születtek, mint ez a cikk: "Végre felhagy a Google+ őrülettel a Google". 

Igaz, hogy napjainkban a TechCrunch hitelessége mondjuk egy Blikk megbízhatóságával és szakértelmével vetekszik, és az is igaz, hogy arról az aprócska tényről elfelejtettek megemlékezni, hogy a cikket jegyző Alexa Tsotsis többek között Facebook és Twitter részvény tulajdonos, szóval nem biztos, hogy a legobjektívebben tud írni a témában, de ez úgy látszik nem zavar senkit. 

TechCrunchék magasról beleszarnak a hitelességbe amikor ügyesen meglovagolják a főként YouTube kommentelők dühét az erőltetett Google+ integráció miatt és megírják az n+1-edik szellemvárosozós cikket, majd hátradőlve élvezik, ahogy dől a click.

Alexa a megérdemelt kirúgás helyett szerintem bónuszt fog kapni ezért a posztjáért.

Természetesen ezek után a válaszreakció sem maradhatott el, de ezeket már sem a TechCrunch, sem a TC-re hivatkozó többi oldal nem fogja átvenni. Olyan apróságokra gondolok, mint például +Larry Page, a Google vezérigazgatójának kommentje, amit Vic Gundrota-távozását bejelentő posztja alá írt:

larry.png

Persze aki nem használja a Plus-t, csak ír róla, az nem csoda, ha nem tud róla. Aztán érdemes lehet még elolvasni a többmillió G+ követővel rendelkező +Amanda Blain reakcióját: "Google Plus Ghost Town: My Open Letter to the misguided reporters", ahol a szellemvárosozókat teszi helyre, vagy +David Amerland teljesen jogos felháborodását "Didn’t You Hear? Good Journalism is Dead!", ahol bemutatja, hányszor és hogyan temette már a TechCrunch a Plus-t. És pozitív magyar példaként az Androgeek cikkét ajánlom: "A Google+ hanyatlása?", bárcsak minden magyar tech site ilyen színvonalon írna...

 

És persze a Google részéről is jöttek további cáfolatok, +Yonathan Zunger (Chief Architect a Google-nál) konkrétan ezt írta:

 

És hogy miért zavar engem ennyire ez az egész? Azért, mert tovább erősíti az emberek ellenségességét és ellenállását a Google+-al szemben, pedig egy nagyon jó szolgáltatásról van szó, amit ha minél többen használnának, még jobb lenne.

Igen, a Google nagyon erőlteti a Plust ez igaz, de ha túl tudjuk tenni magunkat ezen a felháborodáson és megpróbáljuk használni is, kiderülhet, hogy nem is olyan rossz ez. Ehhez első lépésben azt kell megérteni, hogy ne Facebook 2-ként tekintsünk rá, azaz ne a barátainkat akarjuk bejelölni, mert őket valószínűleg nem találjuk fent. A Google+ nem Facebook.

A közösségi háló nem csak az IRL (valós életbeli) ismerősökkel való kapcsolattartást jelenti. 

A Plus ereje a közösségben rejlik. Keressünk érdeklődési körünknek megfelelő embereket, közösségeket, olvassunk és szóljunk hozzá. Kövessünk embereket, akik számunkra érdekes dolgokat posztolnak. Beszélgessünk. Minél aktívabbak vagyunk annál inkább rá fogunk találni azokra a közösségekre és emberekre akikkel közös érdeklődésünk okán érdemes virtuális kapcsolatban lennünk. 

További érdekességek és reakciók Google+ témában a #GhostTown címke alatt találhatóak. Természetesen a Google+-on.

 

A Google+ (sokadik) halálára Tovább
Megbukott az iskolai relaxáció oktatása

Megbukott az iskolai relaxáció oktatása

Sajnos nem ért váratlanul a hír, miszerint az előítéletesség és korlátoltság megfúrta az iskolai relaxáció oktatást. Legalábbis ez derül ki a HVG-ben közölt Bagdy Emőke interjúból (Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?).

Az emberek nem tudnak a tudattal mit kezdeni. Honnan is tudnának, ha senki nem tanítja meg nekik. Pedig a tudat pont annyira az emberi szervezet és működés része, mint a test. Ép testben ép lélek. Az "ép" számomra azt jelenti, a lehetőségeihez képest megfelelően karban tartott, nem pedig azt, hogy megvan minden végtag, vagy azt, hogy átlagos az IQ. 

Nem tanulunk a tudatról az iskolában, nem tanulunk a tudatról a szüleinktől, nem tanulunk a tudatról a barátainktól. Mert ők sem tanultak senkitől.

Ezért amikor valakiben mégis felmerül az igény a tudat fejlesztésére, nehezen igazodik el a valódi ismeretet, tudást és hatékony módszereket nyújtók és a sarlatánok által kínált, gyors, könnyű ámde felszínes megoldást kínálók között.

És mikor merül fel az igény a tudat fejlesztésére? Leginkább akkor, ha már baj van. Ha annyira sok stressz éri az embert a munkahelyén, a magánéletben, a mindennapokban, hogy az már szinte elviselhetetlen, vagy már testi tüneteket is okoz. Sokan ekkor döntenek úgy, hogy ez így nem mehet tovább, és ha nem változtatnak valamit, akkor bele fognak betegedeni és akár halni a mindennapok fogaskerekébe.

A változás egyik módszere a tudatos relaxáció megtanulása.

Milyen jó lenne, ha ezzel a felismeréssel nem kellene megvárni azt, amikor már baj van. Milyen jó lenne, ha az iskolában megtanulnák a gyerekek azt, hogy a tudattal is ugyanúgy foglalkozni kell és lehet, mint a testtel. Ahogy sokan maguktól lejárnak edzeni, gyúrni, tornára, hogy a testüket fejlesszék, úgy a tudatot is rendszeresen és módszeresen lehetne fejleszteni.

 

Az iskolai relaxáció oktatásnak ez lenne a legfontosabb üzenete, függetlenül a konkrétan oktatott módszertől. És nem csak a gyerekek profitálnának belőle, hanem a szülők és a tanárok is (akiknek ugyanúgy szükségük van a relaxációra, mint a gyerekeknek).

Ahogy az erkölcstan oktatáson is meg tudták oldani, hogy különböző vallási felekezetek a saját hittételeiknek megfelelően oktassák azt, amit az erkölcsről gondolnak, úgy, hogy legyen egy semleges választás is (etika), úgy a relaxáció oktatáson is lehet biztosítani a vallásos semlegességet.

Az autogén tréning vagy az MBSR (Mindfullness Based Stress Reduction) módszer pont ilyen semleges, de pl. a vipassana meditációt is lehet buddhizmus-mentesen oktatni. Még vipassanának sem kell hívni, nevezzük mindfulnessnek, vagy egyszerűen "légzésfigyelős relaxációnak". Ezen kívül pedig még rengeteg relaxációs-meditációs módszer létezik, amely vallástól függetlenül oktatható lenne.

Sajnos Bagdy Emőkének volt korábban pár félreérthető nyilatkozata a "keresztény meditációról", ami az ellenkező irányból is sok szülőt elrettenthetett, attól tartva, hogy itt valami tudatalatti keresztény agymosás fog történni. 

Mert a tudattal foglalkozás, a tudat fejlesztése az érthető, ám sajnálatos módon sokak szemében valami misztikus, akaratunktól független, külső befolyásnak feltétlen alárendelődő ezért veszélyes dolog. 

Holott ez egyáltalán nincs így, különösen akkor, ha az a tudat megfelelő kritikai készségekkel lett felvértezve. Ez lenne az iskola feladata.

Tanítsa meg a gyerekeknek, hogy a tudattal foglalkozni lehet és kell, mutasson rá konkrét, az életkori sajátosságoknak megfelelő módszereket és védje meg őket azoktól a hamis módszerektől, amelyek tényleg veszélyesek lehetnek. 

A társadalom támogatására nem lehet számítani, bár abban igaza van Bagdy Emőkének, hogy sokkal több információra lenne szükség az előítéletekből fakadó félelmek eloszlatásához. El kellene tudni magyarázni az embereknek, hogy mi az a relaxáció, meditáció és mi nem. Hogy pontosan mi is fog történni a gyerekekkel a relaxációs órákon és miért. Hogy milyen hatásmechanizmus áll a relaxáció mögött és hogy ennek milyen előnyei lesznek a gyerekek számára. 

Ehhez pedig olyan kormány kellene, jobb vagy baloldaltól függetlenül, amelyik ezt belátja és biztosítja a megfelelő erőforrásokat a széleskörű tájékoztatás számára, valamint a társadalmi ellenállás dacára határozottan kiáll a relaxáció mellett és támogatja a módszer bevezetését.

Reméljük előbb-utóbb eljutunk oda, hogy az iskolai relaxáció, meditáció és a tudat fejlesztése ugyanolyan természetes része lesz a tananyagnak, mint az írás-olvasás-tízujjas vakon gépelés tanítása, vagy mint a testnevelés és matematika óra.

 

 

 

 

 

A képek forrásai:

  • http://blog.rinajakubowicz.com/2014/01/10/a-true-quality-fix-for-kids-and-parents/
  • http://brahmvihara.blogspot.hu/2011/05/childrens-course-in-giis-balestier.html
  • http://www.theaustralian.com.au/news/resorts-and-cruise-ships-move-to-split-up-families-and-single-travellers/story-e6frg6n6-1226772017509

 

Megbukott az iskolai relaxáció oktatása Tovább
Gyorsolvasás szóvetítéssel - tapasztalatok

Gyorsolvasás szóvetítéssel - tapasztalatok

Pár hete rákattantam arra, hogy megtanulok gyorsolvasni. Az inspirációt a neten végigsöprő Spritz nevű alkalmazás adta, ami első blikkre nagyon tetszett:

Akkoriban még nem volt elérhető, ezért elkezdtem alternatívákat keresni, végül az AutoReader3D nevű gyorsolvasónál kötöttem ki, ez mindent tud, ami nekem kellett:

  • Szóvetítés (beállítható, hogy egyszerre hány szó látszódjon)
  • Tetszőleges szöveg egyszerű importálása (.doc, .epub, és a többi nagyobb formátum kezelése)
  • Sebesség gyors állítása (fel-le swipe olvasás közben, nagyon jól használható!)
  • Gyors váltás normál olvasás és szavankénti olvasás között (ha elveszítjük néha a fonalat, ezzel gyorsan vissza tudunk ugrani és elolvasni egyben a mondatot)
  • Testreszabható felület (háttér, szín, stb.)

Az első teljes könyv, amit elolvastam Malcolm Gladwell The Tipping Point-ja volt. Kellemes 300-380-as wpm (word per minute) tempval mentem, könnyebb volt, mint számítottam, hogy lesz. Igaz, jobban is kellett koncentrálni, de ezt a technika újdonságának tulajdonítottam és amíg tartott az újdonság varázsa, nem is zavarta annyira.

A következő könyvnek a már évek óta halogatott Steve Jobs önéletrajzot választottam. Itt már felmentem 400-420 wpm környékére, de ekkor a program elkezdett furcsán viselkedni. Néha, mintha megvadult volna, elkezdte minimum 1000-2000 wpm sebességgel dobálni a szavakat, csak néztem ki a fejemből, ez még skimmingnek is gyors lenne. Nem tudom miért, de ezek után egyre gyakrabban kellett használnom a korábban említett normál módba visszaváltás funkciót.

Ahogy csökkent a lelkesedés, úgy vált egyre zavaróbbá a szóvetítéses technika. Végül visszaálltam 350-400 wpm sebességre, de közben megint meguntam a könyvet. Esténként próbáltam olvasni, ekkor volt rá időm, de az egész napos munkahelyi számítógépezés, majd otthoni szabadidős számítógépezés, majd mobiltelefon nyomkodás után nagyon fárasztó volt, így erről is leszoktam, már hetek óta nem nézek rá. 

De ez nem a technika hibája, nálam mások most a prioritások. Mindazonáltal most azt gondolom, hogy szóvetítéssel csak akkor fogok olvasni, ha muszáj. Például ha rövidebb szöveget, mondjuk egy emailt szeretnék elolvasni az okosórámon.

A Spritz megjelenésekor Samsung Galaxy S5 és Gear2 exkluzívnak indult, ma nem tudom, tartják-e még magukat ehhez, de szerencsére a piacot azonnal ellepték a klónok, amelyek gyorsan lemásolták a Spritz újdonságát (a szemünk fókuszában lévő betű kiemelése).

Tartottam tőle, hogy a Pebble e-ink kijelzője nem fogja tudni hozni a megfelelő sebességet, de állitólag erre is van app, A Faster Reader néven. Én ezzel csak odáig jutottam, hogy telepítettem az órára, könyvet vagy bármi tartalmat már nem tudtam ráküldeni, így feladtam a próbálkozást. 

Nekem az kell, hogy a szóvetítést az okosóra rendszerszinten tudja. Intelligensen ismerje fel a releváns tartalmat egy emailben, és ugorja át a felesleges részeket (pl. ismétlődő hosszú aláírások). 

Ha ezt tudni fogja, akkor van jövő a technológia előtt. De a hagyományos olvasást szerintem nem fogja forradalmasítani.

A szóvetítés mellett elkezdtem a "hagyományos" offline gyorsolvasás technikákkal is foglalkozni, gyorsan el is olvastam erről pár könyvet, ezekről majd akkor írok, ha összegyűlt elég tapasztalatom.

Gyorsolvasás szóvetítéssel - tapasztalatok Tovább
Kellemes állandóság kütyüfronton

Kellemes állandóság kütyüfronton

Úgy érzem egy ideje nincs igazi nagy áttörés a kütyük világában, sem hardver, sem szoftver vonalon.

Lement az MWC, bejelentették a bejelentendőket, az e-ink/LCD hibrid YotaPhone-on kívül igazán semmi nem dobogtatta meg a szívem. Talán még a Nokia androidos telefonja volt érdekes, de aztán csak egy középkategóriás kiherélt androidot kapunk, amivel annyit akarhatnak elérni, hogy a felhasználó következő Nokia telefonja már WP-s legyen. 

A tovább után egy szubjektív összefoglaló olvasható arról, én hogyan látom a számomra fontos kütyük világát.

Kellemes állandóság kütyüfronton Tovább
Az összetört tükör válaszol (Semotának).

Az összetört tükör válaszol (Semotának).

Kénytelen vagyok itt válaszolni, mert Semota a saját blogjáról kitiltott.

Előzmények

Semota egy Asperger-szindrómás ember, aki blogjában ( http://livewithit.blog.hu/ )egy alternatív autisztikus identitás felé törekedve az Asperger-szindróma megéléséről ír. Saját élettapasztalatán keresztül ismerhetjük meg, hogy milyen az élet aspergeresként, miben más, miben erősebb, miben gyengébb, mint egy neurotipikus (=nem Asperger-szindrómás) ember. Ezen kívül Asperger-szindrómás gyerekek szülei számára tart fenn zárt fórumot.

A társadalom többsége neurotipikus emberekből áll, akik közül sokan nyílt vagy burkolt előítéleteikkel, félelmeikkel, ellenségességükkel sok szenvedést okoznak az Asperger-szindrómával élők számára. Sajnos sokszor pont az érintett közvetlen környezetében, a szindróma meg nem értése vagy félreértése miatt, éppen azok ártanak a legtöbbet, akiknek segítenie kellene (szülők, rokonok, barátok, kortársak).

Semota a blogjában többek között pontosan ezekre a dolgokra hívja fel a figyelmet, azért, hogy a nem Asperger-szindrómás emberek is jobban megértsék és ezáltal elfogadják az aspergeres viselkedés és gondolkodás megnyilvánulásait. 

Azt gondolom, hogy erről írni nagyon fontos és jó dolog, de nem mindegy, hogyan, milyen stílusban történik.

A kritika

Történt, hogy többen visszajelzést adtunk Semotának arról, hogy sok írásában sértő, dehonesztáló és félreérthető, az ahogy a neurotipikus emberekről (neurotipikus=nem Asperger szindrómás) ír.

A visszajelzést Semota nem fogadta el, sőt magának a felháborodásnak a tényét a fel nem ismert előítéleteink bizonyítékaként értelmezi. Hozzászólásainkat törölte a posztjai alól, engem kitiltott, a többieket nem tudom, hogy csak törölte-e, vagy le is tiltotta.

A válaszom

Az Áttörünk című posztjának erre a bekezdésére reflektálok:

"A felháborodások, a sértődések, a feszülések azon, hogy visszanyomkodjanak a marginalizáltaknak szánt dobozba, az elszánt "neurotipikus jogvédők" megjelenése mind-mind azt bizonyítja: valami elindult itt. Megkapargattunk valamit, amit a többségiek szerint kényelmesebb lenne nem bolygatni. Reflektálatlan előítéletekre tapintottunk, tükröt tartottunk az emberek elé, és most jobban esne összetörni a tükröt."

Semota, nagyon félreértettél minket! Kíváncsi lettem volna, ha megkérdezhettem volna, mégis hogy jutottál erre a konklúzióra? 

Mi, "neurotpikus jogvédők" (vedd észre a gúnyos skatulyát, mi sem hívunk titeket "aspergeres jogvédőnek") NEM azért kommenteltünk nálad, mert szerintünk kényelmesebb lenne nem bolygatni az igazságtalanságot és előítéleteket, amelyekkel a társadalom a fogyatékos, beteg, vagy betegnek vélt atipikus tagjai iránt viseltetik. 

Sehová nem akarunk visszanyomkodni, téged sőt! Éppenhogy segíteni akarunk neked, hogy sikeresebb és hatékonyabb legyen a tevékenységed azáltal, hogy jelezzük, mi az, ami SZERINTÜNK ÉS SZÁMUNKRA a megnyilvánulásodban sértő lehet

Erre TE azt mondod, hogy amit te írsz, az nem is sértő, és akinek nem inge ne vegye magára. Viszont azt megköveteled, hogy amit ti éreztek sértőnek, annak sértő voltát mi ne vitassuk. És ebben én egyetértek veled. Mindig a sértett félnek joga eldönteni, hogy milyen megnyilvánulást értékel sértőnek.

Te barát-ellenségben gondolkozol és azokat, akik a stílusodat kritizálták, beraktad az ellenség dobozba. Egyszerre veszel fel mártír szerepet, akit vissza akarnak nyomni és hős szerepet, aki ezt nem hagyja. Csakhogy az érdemi vitától elzárkózol, az ellentétes véleményt megfogalmazókat kitiltod a blogodról, vagy a zárt fórumodra írókat nyilvános posztban figurázod ki és alázod meg. 

Méltatlan viselkedés ez a szerephez, amiben én támogatni szerettelek volna. Nagyon fontos és hasznos, hogy legyen egy jó fórum, egy kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló közösség, amely az aspergeres szülők számára segítséget nyújt. Az, hogy Te létrehoztál és fenntartasz egy ilyen közösséget, mindenképpen elismerést és tiszteletet érdemel.

Nagyon sajnálom, hogy a stílusodra adott kritikánkra kitiltással válaszolsz és úgy érzed, pont ennek kell megerősítenie téged abban, hogy jó úton jársz. 

Félek tőle, hogy a kritikus hangok kitiltásával tovább erősíted a közösségedben a csoportgondolkodást, aminek következtében a konfliktuskerülő emberek nem mernek vagy akarnak ellentmondani majd neked, amit még inkább igazad megerősítésének fogsz tekinteni. Ne a neurotipikusságban keresd a bajok forrását, mert az nem vezet sehová, csak bűnbakképzéshez.

Zárszóként a kitiltásról

Úgy gondolom, hogy részemről az egész vita hangneme kulturált volt, az, hogy kitartottam álláspontom mellett nem feltétlen annak a bizonyítéka, hogy nem értettelek meg téged, hanem egyszerűen nem tudtál meggyőzni. Mivel mindketten úgy éreztük, hogy elbeszélünk egymás mellett, javaslatot tettem arra, hogyan próbáljuk megérteni a másik álláspontját. 

Sajnálom, hogy nem fogadtad el, mert úgy kulturáltan le tudtuk volna zárni a vitát, a másik felet tiszteletben tartva, megegyezve abban, hogy a másik álláspontjának ismeretében sem értünk egyet a vitatott kérdésben.

Ha úgy érzed, hogy utána túlfeszítettem a húrt, mert a következő posztodban is visszatértem erre a témára, elnézést kérek. Ha ezt ott jelezted volna, azt is tiszteletben tartom és nem erőltetem tovább a kérdést.

Ehelyett te törölted a hozzászólásaimat és kitiltottál a blogodról. 

Sok időt szántam rá, hogy én is tükröt tartsak neked. Összeszedtem a te hozzászólásaidból azokat a megnyilvánulásokat, amelyek mutatják, hogy mennyire kettős mércével viselkedsz, hogy a magad iránt jogosan elvárt tiszteletet nem adod meg másoknak, ha azok nem értenek egyet veled. Mindezt törölted.

Ki az hát, aki összetöri a tükröt?

Az összetört tükör válaszol (Semotának). Tovább
Az egyetlen újévi fogadalmam

Az egyetlen újévi fogadalmam

A cukorbetegség

2013. szeptember 23-án kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. Kettes típusú diabéteszt diagnosztizáltak, ez az a típus, amikor nem kell magamnak inzulint adnom (egyelőre). 

A cukorbetegség egy olyan krónikus betegség, aminek kezdetben nincs tünete, nem fáj, nem érezni. Ezért is lepett meg az, hogy magas a cukrom. Micsoda? Nekem? És ezt így hogy? 

A tünetmentesség azért veszélyes nagyon, mert hajlamosak vagyunk nem komolyan venni azt, ami nem közvetlenül rossz. Mire a tünetek megjelennek, lehet, hogy már késő. Cukorbetegség esetében ez vakságot, végtagok elvesztését vagy akár halált is jelenthet. 

A kivizsgálások során kiderült, hogy a cukor mellett a májam is eléggé ramaty állapotban van (nem alkoholizmus okozta májzsugort és zsírmájat diagnosztizáltak, mindkettő veszélyes). Az orvos szerint valószínűleg ez a cukorbetegséggel és a hasi elhízással kapcsolatos, ezt pedig úgy tudhatjuk meg, hogy a cukorbetegséget kontroll alá kell vonni, az elhízást pedig megszüntetni. Azaz éltemód változtatás. De dúlván.

Az életmódváltozás

Először is lássuk, hogy jutottam idáig...Sajnos a rendszeres jógázást már több, mint egy éve abbahagytam idő és energiahiány miatt (régi jógás blogom sem írom tovább). A jógából egyedül a vegetarianizmust tartottam meg, az ideológia miatt (ahimsza - nem ártani feleslegesen érző lénynek).

A sok ülő munka mellett semmit nem mozogtam, viszont egészségtelenül és sokat ettem. Gyakori volt az esti 32-es pizza rendelés, sörrel tálalva. A 171 cm magassághoz 78 kilóra mentem fel, főleg has környékére hízva. Buddha-has. Nem jó BMI érték, 25 alatt kéne lennie. 

Nem volt kérdés, változtatni kell. Havi maximum másfél kiló fogyás volt a májdoki által javasolt tempó, rendszeres sportolással és természetesen szénhidrátszegény táplálkozással. 

Ebben engem nagyon motivál, ha leírom (annó a cigiblog is segített a leszokásban) a terveim. Csakhogy most megfogadtam, hogy előbb teljen el minimum három hónap és csak utána tegyek fogadalmakat meg vállalásokat, kicsit vissza- de inkább előre tekintve.

Most letelt a három hónap, lássuk, mire jutottam.

Táplálkozás megváltoztatása

A vega táplálkozást feladtam, mert párom már nem vállalta, hogy a gyerekekre is speciálisan főz és nekem is alacsony szénhidráttartalmú és egyben vega kajákat biztosít, amiket hajlandó is vagyok megenni.

A bevitt kalóriákat jelentősen csökkentettem, bár nem számolom napi szinten. Fehér kenyér, tészták, krumpli, csokik, és egyéb, magas szénhidrát tartalmú ételeket elhagytam. Sok húst eszem, zöldséggel. Alkoholt nem iszom fél évig, utána is csak akkor, ha a májam helyre jött.

Sokan ajánlották a paleolit táplálkozást, ami nekem mindig is végtelenül antipatikus volt a mögötte lévő magyarázat blődsége miatt, de ha az eredmények igazolják, akkor az ideológia átvétele nélkül csak a recepteket figyelembe véve paleo-jelleggel táplálkozom. Kvázi és uszkve, nem teljesen, de a lényeg az, hogy a sok hús mellé szénhidrát szegény köretet fogyasztok. 

Rendszeres, napi sportolás

Sajnos a gyerekek oviba vitele miatt már nem tudom megoldani azt, hogy munka előtt járjak jógázni, de így is kialakítottam magamnak egy egész jó otthoni rutint, ami úgy tűnik bevált.

Reggelente hétköznap ötkor felkelek, csinálok fél óra meditációt, majd utána fél óra edzés (jelenleg a P4P fekvőtámasz és hasizomerősítő edzésterve alapján gyakorlok, most a második sorozatnál tartok, nekem már ez is brutál). Végül 15 perc relaxáció. Reggeli mérlegelés és cukor mérés.

Ez után már kellemesen indul a nap, jó érzés mozgással kezdeni. Munka, majd hazaérkezés után minden este 25 perc tekerés az elliptikus tréneren (ez egy  sífutáshoz hasonló mozgás, jól átmozgat). 

Ahhoz, hogy ezt tartani tudjam fontos emlékeznem rá, hogy a következő nap mindig az előző estével kezdődik el. Ha tényleg fel akarok kelni másnap ötkor, akkor este fél 11-kor el kell kezdeni készülődni feküdni, valamint felkészíteni másnap reggelre a szobát (gyors rendrakás, felsöprés, jógaszőnyeg előkészítése).

Ezeket betartva egy idő után már nem olyan nehéz korán kelni, és a rendszerességnek és az esti mozgásnak köszönhetően azt vettem észre, hogy sokkal nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban alszom, mint amikor hajnali 1-3-ig netezek és utána 8-9-kor próbálok reggel életre kelni. 

Hétvégén viszont szigorúan szünet. Kialszom magam, amíg a gyerekek hagynak és a szervezetem is pihen. 

Tudatosság, tervezés, dokumentáció

Nagy hangsúlyt fektetek a tervezésre, dokumentálásra és ellenőrzésre is (ez a poszt is ennek a feladatnak a része).

Csináltam egy nagy Google Spreadsheet táblázatot, benne minden fontosabb biometriai adatommal. Oda viszem fel a vércukor méréseim eredményeit, a laborvizsgálatokat, de ott rögzítem, hogy haladok épp az edzésekkel és hogy haladok a fogyással.

Minden hét végén visszatekintek az előző hétre, mit terveztem és mit értem el, hogy alakulnak a leletek, hogy változik a testsúly, a cukor, vérnyomás. Utána megtervezem a következő hetet, milyen napon milyen edzést csinálok (a has és fekvő gyakorlatok H-SZ-P vagy H-K-CS-SZ napokon vannak, amikor pihenőnap van, akkor reggel jógázom).

Beszereztem ehhez egy jó vércukormérőt és egy mérleget, valamint egy frankó androidos mérleg appot (Libra a neve), ami minden reggel figyelmeztet, hogy írjam be az aznapi mérés eredményét, majd szépen számol trendet, BMI-t, és kimutatja, hogy mennyi a heti változás, a tendenca alapján mikorra fogom elérni a kitűzött célt, stb. 

Az eredmények eddig

Mindezek segítségével sikerült eddig 7 kilót fogynom (még öt kiló van hátra, és utána annak megtartása), sikerült a cukrot 5 és 6 mmol között tartani, egyelőre nem kell még gyógyszert sem szednem. Kezdenek rámjönni a korábbi ruhák és napközben is sokkal jobban érzem magam.

Ha a máj laborleletek javuló tendenciát mutatnak, akkor ez megerősíti a diagnózist, ha nem, akkor további májbetegségek után kell kutatni. Eddig az eredmények szerencsére arra mutatnak, hogy tényleg az életmód állt a rossz májleletek mögött, mert azóta szépen javul, már majdnem a normál tartományban van, de január végén lesz a kontroll.

Az egyetlen fogadalmam

Ezért az egyetlen újévi fogadalmam az, hogy ugyanúgy folytatok mindent, ahogy az elmúlt három hónapban tettem. Táplálkozás, mozgás, tudatosság, dokumentáció.

Ennek segítségével valamikor (nem sürgős, nem verseny) elérem a kívánt testsúlyt és meg is tartom azt. A rendszeres mozgással és relaxációval / meditációval pedig fenntartom a lelki egyensúlyt is. 

És akkor jöhet 2014 minden örömével és kihívásaival. 

Az egyetlen újévi fogadalmam Tovább
Aviate - paradigmaváltás az androidos alkalmazásindításban

Aviate - paradigmaváltás az androidos alkalmazásindításban

Az utóbbi hetekben teljesen rákaptam az Aviate launcher nevű új androidos alkalmazásindítóra, valamint a Twitter által indított Medium névre hallgató blog platformra.

Ezért itt most csak a linkeket osztom meg azokról a posztokról, amiket Medium-ban írtam az Aviate-ről.

Helló Aviate launcher - az egyedi koncepció bemutatása, mi ez a launcher, mire jó és miért nagyon egyedi.

Aviate beállítási tanácsok - azoknak, akik elkezdenék használni, hogyan érdemes beállítani.

Aki kedvet kapott, próbálja ki!

Aviate - paradigmaváltás az androidos alkalmazásindításban Tovább
Személytelen Windows 8 csempék

Személytelen Windows 8 csempék

Reggel ezt írtam Plus-ra:

Sosem éreztem azt, hogy a csempék valóban releváns infókat szolgáltatnak. Leginkább azért, mert az általam használt appok (Gmail, Chrome, RSS, Facebook, Google+) nem jelenít meg infókat csempéken (desktopról beszélek). Így nem többek, mint nagy ikonok. 

Talán ezért sem sikerült sosem megszeretni ezt a felületet. Mert szép volt elsőre ránézni az élő adatokkal frissülő csempékre a promó képeken, de élesben nálam elég sivár az egész. 


Azóta kommentben jelezték, hogy a 8.1-ben már a Gmail leveleket meg tudja jeleníteni a Posta, és van natív FB app is, megpróbálom desktopon is beállítani.

Személytelen Windows 8 csempék Tovább
Tekerős vs. tárcsázós időválasztás Androidon

Tekerős vs. tárcsázós időválasztás Androidon

Mióta rendszeresen használom a Google Keep-ben az emlékeztetőkhöz a "tárcsázós" dátum és időválasztót minden más megoldást rossznak és nehézkesnek érzek.

Emlékszem, amikor megjelent az iPhone, az egyik első dolog, ami lenyűgözött, az a "tekerős" időválasztó volt. Engem kicsit a régi biciklizárra emlékeztetett, ahol lehetett le-fel csavargatni a számsorokat a lakat kinyitásához, még a kattogó hang is megvolt. Androidon ez így nézett ki: 

Nem is volt vele semmi bajom egészen addig, amíg nem találkoztam a tárcsázós megoldással. A megújult Google Calendar appal jelent meg eredetileg az újfajta dátum és időválasztás, de azt az appot én nem szeretem, viszont szerencsére a Google Keep-ben is ezt használják. Így néz ki:

forrás: New Google Calendar controls for Android

Nekem azért kényelmesebb, mert a tekergetős megoldással viszonylag finom mozdulatot kell végezni és folyamatosan figyelni, hol van a számláló, aztán ha túlfutunk, akkor lehet korrigálni. A tárcsázósnál viszont vagy odatekerjük a mutató, de akár konkrétan rábökhetünk a választott értékre. Különösen tetszik a 24 óra dupla számlálós megoldás, valamint az, hogy meg merték lépni azt, hogy két lépésre választották a folyamatot (óra és perc választás). 

Apróság, tudom, de sokat jelent. 

Tekerős vs. tárcsázós időválasztás Androidon Tovább
Józsefváros drogos logikája

Józsefváros drogos logikája

 

"Évente a 104 ezer kiadott tiszta fecskendőből csak mintegy 48 ezer kerül vissza hozzájuk." mondja Dávid Ferenc, a Kék Pont főmunkatársa az Indexen megjelent "Az eldobált tűktől fél Józsefváros vezetése" cikkben. 

Tehát az a gond, hogy 56 ezer tiszta fecskendőt felhasználás után az utcán dobálnak el. Mi erre a megoldás Józsefváros vezetői szerint?

Szüntessük be a tűcsereprogramot.

Zseniális, nem? Ha nem kapnak tiszta fecskendőt a drogosok, akkor két lehetőség van:

A, ha nincs fecskendő, nem fognak drogozni, ezért nem fogják eldobálni a tűket, probléma megoldva.

B, 56 ezer helyett 104 ezer potenciálisan fertőzött tű lesz az utcákon eldobálva. 

 

Segédlet Józsefváros számára.

A tiszta tű nem fertőz.

A nem fertőzött tű eldobva sem fertőz.

A használt tű fertőzhet.

Minél többen fertőzöttek, annál több fertőzött tű lesz használva és eldobva.

Minél kevesebb tiszta tűt kapnak, annál többen fognak használt tűt használni.

Minél többen használnak használt tűt, annál nagyobb a fertőzés veszélye.

Minél nagyobb a fertőzés veszélye, annál több fertőzött lesz.

Minél több fertőzött lesz, annál rosszabb lesz mindenkinek.

Józsefváros drogos logikája Tovább
A Fidesz és a népszavazás

A Fidesz és a népszavazás

"A népszavazás időpontját forszírozó kérdésre Orbán Viktor elmondta: az attól függ, hogy mennyien vannak a jóakaratú emberek. Az a kérdés, hogy a hatóság innentől kezdve mit tesz? Azt-e amit eddig - akadályoz, packáz, elhalaszt, időt húz -, vagy pedig a jóakarat érvényesül, és nem állítanak fel újabb akadályokat."

"Semjén Zsolt kijelentette: ezen túlmenően hasonlóan hangsúlyos a demokráciának a helyreállítása is, hiszen az elmúlt egy évben azzal kellett szembesülni, hogy Gyurcsány Ferenc és köre antidemokratikus manipulációkkal el akarta szabotálni a népszavazás lehetőségét. Amikor a nép megválaszt egy pártot a programja alapján, akkor egyfajta szerződést köt a néppel az adott választási program megvalósítására. Ezt a szerződést a Gyurcsány-kormány felrúgta, s most a népszavazással lehetősége nyílik a nemzetnek, hogy nyilvánvalóvá tegye, nincs társadalmi szerződés a jelenlegi kormány és a nép között"

Fidesz.hu, 2007. október

"Még egyszer nem fogjuk elkövetni ezt a hibát – mondta az Indexnek a Fidesz-frakció egyik tagja a nemzeti dohányboltokról szóló népszavazási kezdeményezésekről. A politikus szerint a kormányoldal nem fogja engedni, hogy az Országos Választási Bizottság (OVB) által hitelesített és a Kúrián csütörtökön jóváhagyott népszavazás a parlamenti választások előtt meg is valósuljon.

Az Index információi szerint a Fideszben megütközéssel fogadták, hogy az OVB a nyáron két olyan népszavazási kezdeményezést is megszavazott, amelyek komoly politikai kihívásokat okozhatnak a kormányoldal számára. Az OVB-hez tömegével érkeznek magánszemélyek által javasolt referendumkérdések, ám a 2010-es kormányváltás után újjáalakított testület eddig szinte az összes kezdeményezést leszavazta. A B. Z. monogramú magánszemély által benyújtott trafikellenes kérdések azonban valahogy mégis átcsúsztak."

Fidesz,2013, Index cikk alapján.

Természetesen ha a választások előtt megvalósul a népszavazás, akkor ünnepélyesen visszavonom ezt a posztot.

A Fidesz és a népszavazás Tovább
Miért használok Google Keep-et?

Miért használok Google Keep-et?

Amikor kijött a Google Keep, megbocsátottuk, hogy fapados, hiszen még fejlődhet, nem kell kapásból lenyomni az Evernote-ot. Aztán hosszú hónapokig nem történt semmi, majd jött egy kisebb update, ami után már lehet emlékeztetőket is felvenni. Mobilon egész pofás, de desktopon olyan szinten gyenge a megvalósítás, hogy konkrétan az elmentett linkeket kézzel kell kimásolni, mert nem ismeri fel, hogy kattintható tartalomról van szó.

Miért használom mégis? Tök furcsa, mert sokszor próbálkoztam sokféle todo appal, sokszor éreztem azt, hogy "na ez majd most mindent megold", de mindig azt tapasztaltam, hogy minél többet tud egy app, annál kevésbé fogom hosszú távon használni.

Az elején, amikor még tart az újdonság varázsa, akkor jó érzés beállítani minden szir-szart, címkéket, dátumokat, kategóriákat, színeket és még ki tudja mit rendelni egy-egy itemhez, aztán a lelkesedés alábbhagy, és a végén visszajutok a sima szöveges listáig.

A Google Keep-et viszont a mai napig rendszeresen használom. Miért? Igaz, hogy nagyon fapados, keveset tud, de azt nagyon jól. Most csak a mobil verzióról beszélek, desktopot felejtsük el egyelőre.

A legnagyobb előnye, hogy tényleg könnyű új elemet létrehozni. Gyakorlatilag egy gombnyomás és kész. Még OK gomb sincs. Sokszor ez zavart, de már megszoktam, amit beírtam, az el lett mentve. Így tényleg az van, hogy ha valamit nem akarok elfelejteni, gyorsan fel kéne jegyezni, csak bedobom Keepbe és ott is van. 

Lehet, hogy ez apróságnak tűnik, de tulajdonképpen ezen múlik a siker. Mert nem azt érzem magamban, hogy "eh, megint be kellene pötyögni telefonon hatszász dolgot, francnak van ehhez kedve, inkább megjegyzem vagy felírom egy cetlire", hanem azt, hogy oké, ezt felírom Keepbe és majd visszatérek rá, ha desktop előtt leszek.

Ilyen helyzetekre gondolok például: megyek az óvodába, látom, hogy a faliújságra ki van rakva csomó fontos dolog. Keep-et megnyitom, csinálok pár fotót a feliratokról, ha szükséges, írok hozzá pár sort, esetleg emlékeztetőt és kész. Meg lett jegyezve. Majd délután, vagy ha hazaértem, figyelmeztet.

Sőt, amikor egyedül vagyok és senki nem hall, akkor még a Voice memo részt is szoktam használni, a Google hangfelismerése nem tökéletes, de meglepően jól működik, azaz leírja azt, amit mondtam. Mint egy magyarul most tanuló titkárnő. Néha hibázik kicsit, de általában rendben van. Mivel más nem látja a jegyzeteim, nem kell kijavítani a félrehallott szavakat, ha megértem, mit akartam mondani, akkor nem kell vele törődnöm.

És végül az új emlékeztető funkciók is igazán hasznosnak bizonyultak. Kifejezetten tetszik, hogy "emberi" dátumokat adhatunk meg: "ma, délután" vagy "holnap reggel". Természetesen van lehetőség pontos dátum/idő megadására, ráadásul itt az androidon látható egyik legszebb dátum/időválasztó megoldást láthatjuk:

Persze azért lenne még mit fejlődni, főleg a lokáció alapú emlékeztető lett nagyon összecsapva, tényleg mintha annál a funkciónál elfogyott volna a pénz. Gyakorlatilag be kell írni minden egyes alkalommal, hogy hol szeretném, hogy emlékeztessen. Még jó, hogy viszonylag egyszerű nevű utcában lakom, így nem vészes, de azért ha a Google Now ismeri már a Home és a Work lokációkat, akkor a Keep is átvehetné ezeket az infókat, továbbá minden Google Maps-en mentett helyet. Úgysincs olyan sok belőle, jó lenne, ha lenne egy lista, amiből egy kattintással ki tudom választani, hogy emlékeztessen pl. a "Sarki fűszeresnél" a "pláza Tesco-ban" vagy "nagyszülőknél".

Mindezen hibái ellenére, és dacára annak, hogy lassan fejlesztik, szerintem egy nagyon jó kis alkalmazás. Nagy jövő állhat előtte, ha engedik jobban integrálódni a Google szolgáltatások közé (pl. Gmail-be, vagy fekete Google Bar-ba).

Innen lehet ingyenesen letölteni: Google Keep

Miért használok Google Keep-et? Tovább
Backupolás

Backupolás

Mióta a mobil leváltotta nálam a digitális kamerát és ugyanarról a képről egyszerre készít a Google+, Facebook és Dropbox automatikus mentést a felhőbe, nem igazán foglalkozom azzal, hogy biztonsági másolatot készítsek a digitális fotóimról. 

A számítógépen lévő fotók és videók mappa, ahová régebben év/hónap struktúrába rendezve mentettem a fotókat úgy látom 2013 januárja óta nem frissült. Egyszerűen nem éri meg foglalkozni vele, úgyis minden ott van a felhőben, az igazán jó képek megosztva családdal, a többinek meg mindegy.

Viszont a régebbi képek, még az instant upload előtti időkből, azokról kézzel kellett másolatot készíteni. Kezdetben vala a DVD-re kiírás, de annál fájdalmasabb módszert el sem tudok képzelni. Aztán sokáig Mozy-t használtam, automatikus feltöltés a felhőbe, ingyen is volt, jól is működött, de sajnos fizetős lett. Nekem pedig nem éri meg, hogy online tárhelyért fizessek, mikor van 50 gigám Dropboxnál, Megánál, és amúgy is a nem túl professzionális képeim tűrhető minőségben korlátlanul feltöltődnek Facebookra és Google-be.

Ezért töröltem a Mozy accountot, de sajnos emiatt törlődtek a képek is. Úgyhogy most ismét backupolok. Korábban CrashPlan-t használtam erre, de nem tetszett, hogy a backup fájlok más formátumban vannak. Én a kőbalta egyszerűségű backupot szeretem, legyenek ott a fájlok, úgy, ahogy vannak, ne kelljen semmilyen programot futtatni az olvasásukhoz. Ki tudja, 15-20 év múlva lesz-e még CrashPlan.

Szóval CrashPlan-t is töröltem és a desktopon kézzel csináltam egy másolatot a másik vinyóra. Eztán wifin áttolom a fájlokat a laptopra is. Végül fel fogom tölteni a fotókat a Mega accountomba (lehet, hogy létrehozok ehhez 2-3 accountot, hogy legyen elég hely). Utána lelki béke.

Egy dolog zavar még. Túl nagy a zaj. Régen kevés fotó készült, főleg amikor elő is kellett hívni őket, lehetett nézegetni. Ma több ezer fotót francnak van kedve átnézni. Úgyhogy elkezdtem kigyűjteni a jobbakat, ezeket viszont ultimate módon backupolni fogom: elő lesznek hívatva, rendes papír alapon. Ami ideális esetben bármilyen elektronikus apokalipszist túlél. 

Hát most ezek mennek backupolás terén.

Backupolás Tovább
Reszponzív jelszó mobilra

Reszponzív jelszó mobilra

Nincs annál idegesítőbb, amikor mobilon kell bepötyögni egy viszonylag erős jelszót, kis és nagybetűvel, biszbasz karakterekkel, számokkal és miegymással. 

Milyen király lenne, ha jelszóválasztáskor nem csak hagyományos karakteres jelszót generálhatnánk magunknak, hanem egy unlock pattern-t is és ha mobil eszközön vagyunk, akkor az oldal automatikusan ezt ajánlaná fel, jelszó helyett.

A felhasználói nevet továbbra is be kellene pötyögni persze, de az ügyesebb billentyűzetek ezt már meg tudják jegyezni, így pár karakter után felismerik akár az email címet is.

És természetesen ha véletlenül elfelejtenénk a mintázatot, akkor továbbra is ott lehetne egy gomb, ami visszavált a hagyományos jelszóra.

Amíg az autentikációnak ez a jelszavas módja nem lesz végképp leváltva valamilyen biometrikus, NFC gyűrű, vagy bármi egyéb módon, addig átmeneti megoldásnak jó lenne, mert érintőképernyőn a létező legkényelmesebb adatbeviteli forma a swipe-olás. Nem kell pontosan célozni a mütyür billentyűzeten, az unlock pattern-t pillanatok alatt megtanulja az izommemória, szinte gondolkodni sem kell, automatikusan megy a belépés. 

Valaki csinálja meg! Google? :-)

Reszponzív jelszó mobilra Tovább
Google Glass: kezdek hinni benne

Google Glass: kezdek hinni benne

"I will never live a day of my life from now on without it (or a competitor). It's that significant." - Robert Scoble

Egyre inkább kezdek hinni abban, hogy van létjogosultsága a Google Glass-nak. Szerintem a mobiltelefonok útját fogja befutni: először a gazdagok, geekek és kivagyik kiváltsága lesz, utána viszont elterjed és teljesen megszokott, mindennapi eszközzé válik.

Figyeljük meg, hogy pár év múlva azon fogunk csodálkozni, hogyan bírtunk eddig élni Glass nélkül!

Nem a videó és képrögzítésben látom az igazi potenciált, bár az is jópofa és érdekes, de az igazi erő abban van, hogy a Glass egy nagyon alapvető emberi igényt szolgál ki egy újfajta, minden eddiginél hatékonyabb módon. Ez az igény az információéhség. Szeretjük tudni, hogy mi történik a világban.

Az internet egyszerre kínál végtelen mennyiségű, szinte valós idejű információt a globális történésekről és a csak szűkebb ismerettségi köreinket érintő, számunkra releváns szociális történésekről. Facebook, Google+, Twitter, RSS, email, sms, chat, push notifications az appokból, új Java update érkezett, Tumblr, Reddit, archeológusoknak iWiw, stb. stb. stb.

Mostantól egy harmadik modalitásban is megkaphatjuk ezeket az infókat. Desktopon teremtjük a kontentot, mobilon olvassuk, szemüvegen szelektálunk. Fontos-e a bejövő értesítés annyira, hogy elővegyük a telefont elolvasni, vagy odaüljünk a billentyűzethez válaszolni? 

Nem hinném, hogy nagyobb mennyiségű tartalom fogyasztására alkalmas lenne a szemüveg. Nyilván lesznek elvetemültebbek (gondolom én is), akik ki fogják próbálni, milyen Glasson filmet nézni, de a tömeges felhasználás valódi mozgatórugójának én az értesítéseket gondolom.

Ahogyan a karóra sem arra való, hogy azon dolgozzunk, arra kiváló, hogy felhívja a figyelmünket a számunkra fontos dolgokra. Kicsit csodálkozom is rajta, hogy az okosórák forradalma még ennyire gyerekcipőben jár. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy az mp3 lejátszók sorsára fognak jutni, a Glass mellett feleslegessé válik a használatuk. 

Meglátjuk, mit hoz a jövő. Mivel én amúgy is szemüveges vagyok, ezért egyre inkább gondolkozom abban, hogy 2-3 év múlva, amikorra kellően kiforrott a technológia és lehet már dioptriás Glass-t is kapni, tényleg beruházok egyre. 

Kedvcsinálónak itt a használati utasítás:

Te vennél?

Google Glass: kezdek hinni benne Tovább
Steve Jobs tévedése

Steve Jobs tévedése

Samsung Galaxy Note 2 szubjektív kritika

Életem eddigi legjobb telefonja a Samsung Galaxy Note 2. Szerintem 2012 legjobb telefonja és a maga kategóriájában egyelőre idén sem látok jobbat nála. Mert ami kisebb 5.5 inch-nél, az nekem nem lehet jó, hiába SGS4 vagy HTC One. Kicsi. Legalábbis nekem.

Még SGS2 tulaj koromból emlékszem erre a képre, gondolom sokan láttátok:

fourinches.jpgÉs akkor most nézzétek meg ezt:

Ezért gondolom azt, hogy Steve Jobs legnagyobb tévedése az volt, hogy ők pontosan tudják, mi az a méret (valamint design és funkció) ami kell az embereknek, nincs kivétel.  

Nem. Az Apple nagyon jól eltalálta 2007-ben a mobil OS-t, ehhez jól belőtte a 3.5-ös iPhone-t méretre (ami akkoriban nagynak számított) és utána egy zseniális ökoszisztémát alkotott hozzá, erős marketinggel. A konkurencia pedig miután magához tért az első sokkból, évekig mindenben próbált menni az Apple után. 

A Samsung is ezt tette kezdetben és jól el is veszítette az amerikai pert. Elég nagy fanboynak kell lenni ahhoz, hogy ne lássuk a korai Samsung művészi nagyságát.

De nem ezért szeretjük a Samsungot, hanem azért, mert meg merte lépni azt, hogy eltér a tabletek világában gránitba vésett 10 inches kánontól és kihozta a Galaxy Tab 7-et. Jól meg is bukott vele, de csak azért, mert a megvalósítás és a rajta futó Android verzió nem volt ütőképes, nem a koncepció. A Google Nexus 7 sikere és az iPad Mini megjelenése is bizonyítja, hogy igenis van igény a kisebb tabletre. 

És utána kijöttek az első Galaxy Note telefonnal. Az emberek vakarták a fejüket (én is), mondván ne ez tuti bukás. Ki akarna egy ekkora tepsit magánál hordani, miközben Steve Jobs is megmondta, az ideális méret a 3.5 a telefonhoz, mert ezt lehet félkézzel használni és minden, ami ennél nagyobb, az rossz.

A Note 1 sikere szerintem még magát a Samsungot is meglephette, de ez kellett ahhoz, hogy legyen folytatás és így jutunk el a címszereplőhöz, a Samsung Galaxy Note II okostelefon/tablet hibridhez (a phablet szót utálom).

Azért írok ennyit a méretőről, mert ennek a telefonnak ez a lényege. Minden más eltörpül mellette. Ezen áll, vagy bukik minden. Ebben tévedett az Apple guru és mindenki más, aki hiszi, hogy létezik az egy igaz méret.

Nekem ez tökéletes. Pár nap volt megszokni. Kívülről nézve, más kezében még most is furcsán hat. Még a sajátomban is, ha fotón látom magam a telefonnal. Használva viszont olyan érzés, mintha ezzel születtem volna avagy hogyan tudtam eddig élni nélküle?

Vannak pillanatok, amikor igen, kényelmetlen az egykezes használat. Pl. buszon, ha kapaszkodni kell. Vagy útközben. Ezt beírom a veszteség rovatba. A nyereség rovatban a másik oldalon pedig ott van minden. Hogy nem kell tabletet venni, sem cipelni. Egy eszköz elegendő.

Mert ez tényleg egy olyan phablet (pfúj! még mindig undorító ez a szó) aminél nem annyival kényelmesebb akár egy 7-es akár egy 10-es tablet és nem annyival kompaktabb egy 3.5-ös telefon, hogy az már zavaró lenne.

Aki esetleg tartana attól, hogy túl nagy lesz, annak azt mondom, hogy ha teheti, próbálja ki egy-két hétig. Mert ennyi idő alatt bőven meg lehet szokni és ha utána sem jön be a méret, akkor tényleg érdemes neki visszaváltania egy kisebbre. Hiszen nem vagyunk egyformák, sem az igényeink sem az antropometriai jellemzőink (kézméret, ujjak rugalmassága).

Viszont akinek bejön annak utána furcsán kicsi lesz minden más telefon. Az alábbi komment Plus-on érkezett, ez egy tipikus pillanat Note-osoknál (:

2013-04-20_17h10_16.png

Ennyit a méretéről.

A többi tulajdonságáról nem írok, mert minek, hozza, amit egy csúcskategóriás telefonnak hoznia kell, egyedül a kamerája nagyon gyenge, de még az is lehet, hogy a nálam lévő modell hibás. A toll praktikus, de nekem valódi jegyzetelésre nem igazán vált be, főleg a toll tulajdonságait jól kihasználó appok hiánya miatt. A gyári S-Pen alkalmazások sajnos azt mutatják, hogy a Samsung alkalmazásfejlesztési részlege továbbra is egyszerre tud ízléstelen, átgondolatlan és használhatatlan termékeket produkálni.

Számomra ezt a telefont a mérete adta el. De az nagyon. 

Aki többet szeretne megtudni erről a telefonról, annak leginkább a Google+ Note2 közösséget ajánlom.

 

Steve Jobs tévedése Tovább
iPad Mini, a Nexus killer?

iPad Mini, a Nexus killer?

Megváltozott a világ! Eddig mindig a következő androidos cucctól vártuk, hogy "na majd ez lesz az iEszköz killer!". Annyian használták ezt az elcsépelt kifejezést, hogy ma már egyenesen ciki leírni. Direkt ezért adtam ezt a címet a Nexus 7 első benyomás posztomnak (Nexus 7, az iPad killer?).

Most viszont mindenki az iPad Mini-t várja és vegyük észre, hogy gyakorlatilag ugyanezt a kérdést teszik fel, csak fordítva: vajon az iPad Mini lesz a Nexus killer?

A válasz szerintem az, hogy nem. Az iPad Mini valószínűleg nagyon sikeres lesz. De nem fogja kiszorítani a Nexust a piacról. Egy dolog miatt: mert a Nexus 7 egy jó tablet. Az első igazán jó androidos tablet. Egészen ezidáig aki tabletet akart venni, tényleg jobban tette, ha iPad-et vett. Mert az volt a legjobb.

Mostantól viszont végre van reális androidos alternatíva. Úgyhogy az Apple világát kedvelők, akiknek bejön a kisebb méret, azok megveszik a Mini-t és boldogok lesznek vele, míg akik kifejezetten utálják az Apple termékeit, vagy olcsóbb tabletre vágynak, azok továbbra is Nexus-t fognak venni. Mint például én.

És remélem a Nexus 10 is ugyanekkora siker lesz.

iPad Mini, a Nexus killer? Tovább
Böngésszünk billentyűkkel (Vimium használat 13+1 leckében)

Böngésszünk billentyűkkel (Vimium használat 13+1 leckében)

Mivel viszonylag jól tudok gépelni ezért mindig is szerettem a gyorsbillentyűk használatát.
Pár hete olvastam Plastik Józsinál egy nagyon inspiráló cikket a VIM nevű ősi, ám nagyon hatékony szövegszerkesztőről. Ezt programozók szerették (szeretik?) használni mert állítólag csodákra képes a billentyűparnacsokkal. 

Innen jött a gondolat, hogy de jó lenne, ha a böngészők is tudnának valami hasonlót. És kiderült, hogy tudnak, ráadásul pont a VIM-re alapozva. Bele is vetettem magam és pár hét alatt megtanultam szinte teljesen egér nélkül böngészni. Tényleg egy új világ nyílt meg előttem. 

Azért írom most ezt a posztot, hogy segítsek megtanulni a gyorsbillentyűk használatát az érdeklődőknek. Nekem az egyik legnagyobb nehézséget az okozta, hogy az elején elárasztott a rengeteg lehetőség, így a bőség zavara inkább hátráltatott, mint segített volna. Miután erre rájöttem, fokozatosan, lépésről-lépésre kezdtem megtanulni, ami sokkal hatékonyabb volt.

Tehát ebben a posztban nem csak felsorolom, hogy ilyen és ilyen parancsokat lehet használni, hanem 13+1 “leckében” leírom én milyen sorrendben tanultam meg őket.

Mindenkinek váljék egészségére.

Előkészület:
Firefoxra telepítsük a Vimperator-t, Chrome-ra pedig a Vimium-ot (más alternatívák is vannak, én ezt preferálom).

Általános tippek:
Minden nap szánjunk 5-10 percet a tudatos gyakorlásra. Fordítsuk felfelé az egeret, helyezzük a kezünket gépelési pozícióba és gyakoroljunk. Fontos, hogy soha ne csak memorizáljuk a parancsokat, hanem azonnal hajtsuk is végre őket. Csak akkor kezdjünk új parancsot megtanulni, ha az eddigiekre már emlékszünk. A “leckék” között érdemes szünetet tartani, hagyni időt “ülepedni” az új információnak, persze végig is lehet rohanni rajtuk, de a lényeg a gyakorlás.

Válasszunk ki egy gyakorlóoldalt. Én az Index.hu és a Hirkereso.hu oldalakat ajánlom erre a célra. Kezdetben kerüljük el a Gmail, GReader, Plus vagy egyéb olyan oldalakat, amelyek saját billentyűparancsokkal rendelkeznek.


Első lecke: "Shift-?" - Súgó megjelenítése
A tanulási szakasz legfontosabb parancsa maga a parancsemlékeztető. Ha megnyomjuk a Shift-? gombot, akkor felugrik a súgó a beállított gyorsbillentyűkkel. Érdemes egyébként ezt kinyomtatni és odarakni a gép mellé.

2012-08-22_17h16_38.png

Ezzel a paranccsal azt is le tudjuk tesztelni, hogy az adott oldal, amit nézünk képes-e fogadni a gyorsbillentyűket. Az ESC gomb megnyomásával tudjuk eltüntetni. 

Később sokat fog ez segíteni, mert lesz olyan, hogy tudjuk, hogy van egy parancs arra, amit szeretnénk, de nem jut eszünkbe mi az. Egy gyors Shift-? és már meg is van.

Második lecke: "j" és "k" - függőleges görgetés
Mantrázzuk párszor: jélekáföl, jélekáföl... Hogy mi ez a jélekáföl? Én így jegyeztem meg: a “j” gomb lefelé, a “k” gomb pedig felfelé scrolloz. Próbáljuk ki.

Hogy teljes legyen a kép, nem csak le ("j") és fel ("k", hanem balra ("h") és jobbra ("l") is lehet görgetni (bár az oldalra scrollozás weblapoknál általában ritkábban fordul elő). 

Tulajdonképpen a HJKL gombok a kurzor billentyűket helyettesítik, azaz a H és az L ami a két szélén van a 4 gombnak az a két oldal irány és a J és a K pedig ami közöttük van, az a fel és a le. 

Az elején kicsit furcsa lesz fejben átfordítani a függőleges irányt a gombok vízszintes helyzetére, de pár nap gyakorlással meg lehet szokni. Itt is a gyakorlás a kulcsszó, amint megtanultuk, már teljesen természetes lesz, észre sem fogjuk venni, hogy nem a kurzor gombokat használjuk. Amúgy ez működik Google Readerben és Gmailben is.

Harmadik lecke: "f" - linkek megnyitása

Nyomjuk meg az “f” gombot (én úgy jegyeztem meg, hogy “find”, azaz találd meg a linkeket az oldalon). Azt fogjuk látni, hogy minden klikkelhető link felett lett egy sárga dobozban lévő, kétbetűs rövidítés. Válasszunk ki egy linket, amit meg akarunk nyitni és írjuk be az első betűt. Azt látjuk, hogy az első betű begépelésével eltűnik az összes olyan sárga doboz, ami nem az adott betűvel kezdődik. Ezzel már láthatjuk, hogy jó nyomon járunk. Nyomjuk meg a második betűt is, és ha jól csináltuk, meg is nyílik a link.
Ha új lapon szeretnénk megnyitni, akkor a Shift-F kombinációt használjuk.
Az elején furcsa lesz, hogy miért nem ABC sorrendben vannak jelölve a linkek. Ennek az a magyarázata (de ezt észre is fogjuk venni), hogy a legfontosabb linkekhez azokat a billentyűket rendelték, amelyek az alap gépelési kéztartásból a leggyorsabban elérhetőek. Ügyes, nem?

Ha az “f” használata megvan, akkor vegyük hozzá a Shift-F-et. És ha az is megvan, akkor az ALT-f (bal oldali alt) az utolsó, amivel teljessé válik a tudásunk. Ez utóbbi úgy nyitja meg a linket az új oldalon, hogy közben a fókusz az eredeti oldalon marad, a sárga dobozokkal együtt. Az ALT-f segítségével tehát baromi gyorsan tudunk sok-sok linket megnyitni egy oldalról, anélkül, hogy elugranánk róla. Index címlapon kifejezetten hatékony! :-)

Negyedik lecke: "Shift - J" és "Shift - K" - tabok váltása
A jélekáfölt már megtanultuk, és már tudunk linkeket is megnyitni (f, vagy új tabon: Shift-F). Most tanuljunk meg váltani a tabok között: Shift-J balra, Shift-K jobbra lévő tabra vált. Gyakoroljuk!
Vigyázzunk, hogy ne legyen olyan tab megnyitva (Gmail, Chorme új lap oldala), ahol ez a parancs nem működik.
Javaslom, hogy nyissuk meg az Indexet, nyissunk meg pár linket új lapon (shift-f), majd ugorjunk át rájuk (shift-K), olvassuk el a tartalmat (j-k), majd ugorjunk vissza az Indexre (shift-J, ahányszor szükséges).

Negyedik lecke, kiegészítés: "Shift-H" és "Shift-L" - history előre-hátra
A böngésző Vissza gombja az egyik leggyakrabban használt parancs. Szerencsére ezt is könnyedén indíthatjuk billentyűzetről. Shift-H a vissza, Shift-L pedig az előre parancs. Gyakoroljuk ezt az új link megnyitásával együtt.

Ha elsajátítottuk a link megnyitást, a tabok között navigálást, a vissza és előre ugrást az előzményekben, akkor az alapokkal tulajdonképpen megvagyunk. Ez az a pont, ameddig szerintem egy lendülettel érdemes eljutni, itt mindenképp hagyjunk időt ülepedni.

Ötödik lecke: "s" - search
Itt egy kicsit eltérünk a standard beállításoktól, legalábbis én így szeretem. Ugyanis a Vimiumban bármilyen parancshoz bármilyen billentyűt be lehet állítani. Alapból az oldalon belüli keresés a / (Shift-6) működne, de nekem ez sosem működött, és nem is tetszik. Logikusabb számomra, ha az “s” betű (“search”) az, amivel keresni lehet.
Ennek beállításához nyissuk meg a Vimium kiterjesztésben az opciókat (Shift-?, jobb felső sarok, opciók kiválasztása), nyissuk meg az “Advanced options” fület, majd a “Custom key mapping” mezőbe írjuk be: map s enterFindMode

Ha jól csináltuk, akkor az “s” betű megnyomása után a jobb alsó sarokban egy alig észrevehető sávba elkezdhetjük beírni a kifejezést, amit keresünk. Ha itt ENTER-t nyomunk, akkor az első találatra ugrik a fókusz és kilépünk a keresés módból. Ha ESC nyomunk, akkor is kilép a kereső módból, de nem kerül a fókusz a találatra.

Most jön a neheze! Ha több találat is van a kifejezésre, hogyan tudunk váltani közöttük? Először is, nyomjunk Enter-t, hogy kijöjjünk a keresés módból. Ekkor eltűnik a jobb alsó sáv, de a program ettől még emlékszik rá, hogy mit kerestünk. Ha nyomunk egy “n” gombot (“next”), akkor a következő találatra ugrik, ha Shift-N, akkor pedig az előzőre.

Ezt mindenképpen gyakoroljuk be. Keressünk olyan kifejezést, ami biztos, hogy többször is szerepel az oldalon, használjuk az “n” és “Shift-N” parancsokat, amíg magabiztosak nem vagyunk.

És most jön a jutalom! Ugyanis sok esetben könnyebb így linket megnyitni, mint az “f” gombbal, főleg, ha tudjuk, mi a link szövege, de az még nem látszik az oldalon. Egyszerűen csak nyomjunk egy “s”-t, ugorjunk a találatra (“n”), majd nyomjunk entert, és voilá!, máris megnyílik az új lap. Ez akkor baromi kényelmes, ha nem akarjuk a szemünkkel átfutni a linkekkel agyonzsúfolt oldalt. Ha ezt megtanuljuk, már megérte használni a Vimiumot.

Gyakoroljunk! Hagyjuk ülepedni! Gyakoroljunk!

Hatodik lecke: "gg" és "Shift-G" - ugrás az oldal tetejére és aljára
Az eddigiek után ez egy könnyű lecke. “gg” (én úgy jegyeztem meg, hogy “good game”, az online játékokban bevett játék utáni udvariassági forma) az oldal tetejére ugrik, Shift-G az oldal aljára.

Ennyi. :-)


Hetedik lecke: "t" és "x" - tabok nyitás és zárása
Új tab-ot a “t” gomb lenyomásával nyithatunk. Sokan biztos ismerik a Chrome gyárilag beépített Ctrl-T megoldását, na ez ugyanaz, csak egy gombbal kevesebb kell.
Tab bezárása: “x”. Nagyon praktikus tud lenni. És ha elrontjuk, akkor Shift-X-el kinyithatjuk a legutoljára bezárt tabot (ami megint egy gombbal kevesebb, mint a gyári Ctrl-Shift-T).

Nyolcadik lecke "Shift-T" - keresés a megnyitott tabok között
Akik szeretnek egyszerre 20-40 tabot nyitva tartani azoknak ez különösen kapóra fog jönni. A Shift-T hatására ugyanis a megnyitott tabok között kereshetünk. Elég pár betűt beírni, ami az adott tab címében szerepel, már meg is van, nyomjunk egy Enter-t és kész, átváltottunk arra a tabra.
Látni fogjuk, hogy ahogy gépeljük be a betűket, egyre szűkül a találatok listája. Ha már látjuk a listán a keresett tabot, akkor további gépelés helyett a TAB gomb lenyomásával tudunk a listán lefelé haladni (Shift-TAB pedig felfelé). Ha mégsem akarjuk megnyitni egyik tabot sem, az ESC-el ki tudunk lépni a keresőmódból.
Ha ezt jól begyakoroljuk, lehet nyitva 1000 tabunk is, két pillanat alatt meg fogjuk találni a Gmailünket, általában ennyi elég is lesz: Shift-T “gma”, Enter :-)

Kilencedik lecke: "b" - keresés a bookmarkok között.
Ha a hosszú évek során többezer könyvjelzőnk halmozódott fel, sokkal könnyebb ezzel a paranccsal keresni köztük, mint végiggörgetni a többé-kevésbé rendezett vagy ömlesztett listát. Csak nyomjunk “b” betűt és kezdjünk gépelni, ha van egyezés a könyvjelzők között a beírt szövegre, már nyithatjuk is. Sajnos itt a Shift-B új tabon nyitás nem működik, de remélem hamarosan javítani fogják.


Tizedik lecke: "i" - insert mód
Ha idáig eljutottunk, valószínűleg megtapasztaltuk már pár oldalon azt, hogy jó lenne néha kikapcsolni ezeket a parancsokat. Nos, az “insert mode” pont erre való, nyomjunk egy “i” betűt. Innentől fogva az adott oldalon nem lesznek érvényesek a Vimium parancsai, egész addig, amíg ESC-gombbal ki nem jövünk az insert módból. A bal alsó sarokban egy apró felirat mutatja, ha insert módban vagyunk. Használjuk ezt az olyan oldalaknál, mint a Google Reader, Gmail, vagy egyéb helyek, ahol az oldal saját billentyűparancsait szeretnénk inkább alkalmazni.

Tizenegyedik lecke: "o" - open, azaz új lap (előzmény, könyvjelző) megnyitása
Ezzel a paranccsal majdnem ugyanazt érjük el, mintha az URL sávba kattintanánk. Kezdjünk el beírni valamit, lehet cím, keresőkifejezés, előzmény vagy könyvjelző része. Ha megvan, nyomjunk Entert. Amennyiben sikerült a beírt szöveget egy konkrét oldalnak megfeleltetni, akkor megnyitjra azt, ha nem, akkor Google keresés eredményeképpen jeleníti meg. Shift-O-val az aktuális URL nyílik meg, ez akkor hasznos, ha tudjuk, mit akarunk mögéírni (pl. /admin).

Tizenkettedik lecke - "yy" és "yf" - aktuális oldal  / kijelölt link címének másolása vágólapra
Az yy az éppen nézett oldal címét másolja a vágólapra, nagyon praktikus tud lenni. Ha pedig az yf-et használjuk (könnyű megjegyezni: y mindig URL másolás, f pedig a már ismert link keresés), akkor megjelennek a linkek felett a sárga dobozok és a kiválasztott linket nem megnyitja, hanem kimásolja a vágólapra. Práktikus.

Tizenharmadik lecke: "r" - reload
Ez ugyanaz, mint az F5, csak sokkal kényelmesebb, mert egy ujjnyújtásnyira van az f-től. Újratölti az adott oldalt. Ctrl-Shift-R pedig a gyorsítótár figyelmen kívül hagyásával teszi ugyanezt.

+1 lecke: és a maradék...
Ha valaki idáig is eljutott, akkor már érzi az egész lényegét és innentől a poszt okafogyott számára. Még rengeteg parancs van, amiről nem volt szó (scrollozás jobbra-balra (“l” és “h”), egész oldal görgetése le-fel (“u” és “d”), frameken ugrálás (gf), az első inputmezőbe ugrás (“gi”), de azt hiszem ezek már igazán csak finomságok, akinek szüksége lesz rá, az meg fogja találni és használni fogja őket.

És hogy teljes legyen az életünk, mellékelek még két linket.

Az egyik a Google Readerben használható shortcutok: http://support.google.com/reader/bin/answer.py?hl=en&answer=69973

A másik pedig a Chrome-ban található shortcutok:
https://plus.google.com/u/0/112505256351272261661/posts/UvassWJ7RMm

Mindenkinek jó egérmentes böngészést.

Böngésszünk billentyűkkel (Vimium használat 13+1 leckében) Tovább