Asszem blog

OnePlus 3 szubjektív kritika

OnePlus 3 szubjektív kritika

Pár hete viszonylag elégedett tulajdonosa vagyok egy OnePlus 3 telefonnak. Asszem nálam ez a viszonylag elégedett nagy szó, mert eddig még nem találkoztam olyan telefonnal, amivel teljesen elégedett lettem volna. 

Nem akarok klasszikus kritikát írni, inkább szubjektív módon összefoglalom, hogy miért váltottam OnePlus3-ra OnePlus 2-ről, pár hét használat után mi az, ami tetszik benne és mi az, ami nem.

op3.png

  

Miért váltottam OnePlus 2-ről?

 

Egyfelől az általános pozitív kritikák miatt.

A legtöbb általam olvasott blog jókat írt a telefonról, itt van pár példa:

Az összes többi angol és magyar kritika elég jól össze lett gyűjtve a OnePlus Magyarország Google+ közösségben. Mert a hírekkel ellentétben a Google+ él és virul, ebben a közösségben ott van a többi OnePlus teló is, OnePlus 2, OnePlus X, OnePlus One.

Másfelől a nagyon jó specifikácó miatt.

6 giga RAM, Snapdragon 820, 5.5-ös FHD kijelző, 3000 mAH aksi, 16 megapixeles Sony kamera. Akit érdekel, itt található a telefon teljes specifikációja

Bár igaz, hogy amikor először meghallottam az OP3 specifikációkat és megtudtam, hogy az aksit lecsökkentették 3000 mAh-ra, rögtön kiírtam Plus-ra, hogy na akkor ezt tuti nem veszem meg. Aztán még ugyanaznap este mégis megvettem.

Ekkor még nem sejtettem, hogy a RAM kezelésével lesznek problémák. Itt az eredeti videó, ami kirobbantotta a #memorygate botrányt, majd a szoftveres frissítés utáni megismételt teszt eredménye), de őszintén szólva napi használat során nekem fel sem tűnik a különbség. 

Harmadrészt az ár és az azonnali megvásárolhatóság miatt

Szóval a specifikáció jó volt, az aksit leszámítva, de ami miatt megvettem, az az ÁR és az azonnali elérhetőség volt. Nem kell többet meghívókra várni, rögtön a bemutatás pillanatában fel lehetett menni a OnePlus.net oldalra, ahol 125 ezer forintért (tokkal, vonóval) azonnal meg lehetett vásárolni a készüléket. Szállítási idő két héten belül. 

Ezért vettem meg. Bár magával a OnePlus 2-es telefonnal is alapvetően elégedett voltam (miután végigjártam a teljes cserefolyamat kálváriáját a kínai szupporttal, akit érdekel az esemény naplószerű megörökítése annak ajánlom a Google+ OnePlus2 gyűjteményem, amit kifejezetten ennek a témának szenteltem), a 6 giga ramnak és a jobb kamerának azért örültem volna.

Úgy gondoltam, hogy az OnePlus2-t el tudom adni (hirdetés itt), az OnePlus 3 pedig a maga specifikációjával elég jövőbiztos lesz a következő 1-2 évre, így bár minőségileg nem akkora ugrás az OP2-höz képest, mégis megéri váltani.

Plusz egy picit jobban néz ki. Hát ezért váltottam.

Ami tetszik

  • Jól néz ki. Bár nagy dilemma számomra, hogy az OP2 sandstone hátlapja, ami a legjobb hátlap, amit valaha mobilon használtam, kényelmes a fogása és abszolút nem csúszik, de elég csúnyácska, szóval hogy ezt a praktikus hátlapot használjam-e OP3-on is, vagy meghagyjam a szebb, ámde csúszós fém hátlapot. Egyelőre hátlap nélkül használom, de ha kirándulni megyek, vagy egyéb outdoor tevékenységeket tervezek, akkor rárakom.
  • Könnyű. Ez még hetek múlva is feltűnik, főleg amikor kézbe vettem az OP2-t, hogy felkészítsem az eladásra, feltűnt, mekkora a különbség súlyban a két telefon között. És mivel az OP3 könnyű és vékony, kényelmesebb zsebben hordani és használni is. Nem gondoltam volna, hogy ez számítani fog, de tényleg jó nagyon. 
  • A megrendelés folyamata rendben lement, de a szállítás előtt két héttel úgy tűnt, hogy megakadt a folyamat. Írtam szupportnak és hamar válaszoltak, elintézték az ügyet és még egy 10 dolláros kupont is adtak, amiből a tartalék Dash Charge-ot fogom megvenni. 
  • Dash Charge - ez a gyorstöltő és nem is gondoltam volna, hogy ennyire be fog jönni, de mióta használom, azóta eldöntöttem, hogy többet nem veszek olyan telefont, ami nem tud gyorstöltést. Igen, kisebb az aksija, de nem merül gyorsabban, mint az OP2 (CM-el, mert az OP2 OxygeneOS-el a vége felé olyan brutál módon merült, hogy az már nevetséges volt). Viszont az esetek többségében konnektor közelében vagyok, de nem kell egész nap folyamatosan töltőn tartani a telefont munkahelyen például, hogy hazainduláskor meglegyen a 30-40%, simán lemeríthetem 15-20%-ig délutánig. Indulás előtt fél órával elég rárakni tölteni és tényleg visszatölti 70-80%-ig, ami már bőven elég. Persze azért jobban örülnék, ha olyan aksi lenne benne, ami stabilan viszi a napot, de amíg az nincs, addig ez a kompromisszum, amit el tudok fogadni.
  • Aksi idő. Emiatt aggódtam legjobban, de úgy tapasztalom, hogy az én felhasználási szokásaim és a háttérben futó appok tömkelege ellenére is simán hozza a 3 óra SOT-t (netezés, játék, telefonálás), így a Dash Charge-al kiegészítve mindenképpen jobb, mint az OP2 teljesítménye.
  • Kijelző. Az sRGB update óta a kijelző színei visszafogottabbak (ld. fentebb idézett Anandtech kritika), de ami még fontosabb, a felbontást nem vitték 1080p fölé, ami szerintem bőven elegendő. Pixeleket itt sem látni, minden szép, és nem pazarol felesleges energiát és processzort arra, hogy olyan élességet jelenítsen meg, amit úgysem látok. 
  • Ujjlenyomat olvasó. Nekem az OP2-ben sem volt bajom sem a pontossággal, sem a sebességgel, de itt ha lehet, még gyorsabb lett. Ami különösen tetszik - és ez az OP2-re is igaz - az a home gomb kialakítása. Ez nem egy fizikai gomb, nem kell megnyomni (Samsung telefonokon ez az, ami leginkább zavar), elég csak megérinteni. De mégis kapott egy vékony keretet, így az ujjunkkal könnyű kitapintani, hogy hol van. Szerintem ez a tökéletes megoldás. 
  • Testreszabható navigációs gombok a telefon alján. Két előnye is van: egyfelől nem vesznek el értékes képernyő helyet a gombok, mindig elérhetőek, még teljes képernyős játékoknál is. Másfelől pedig hasznos funkciókat lehet rendelni mind a vissza gomb, mind a recent gombhoz (hosszan nyomva tartásra, dupla kattintásra). És ami a legfontosabb: a vissza gomb átrakható a jobb oldalra. Komolyan nálam az összes Nexus telefonnal kapcsolatos legnagyobb kritikám pont ez. Én a samsungos éveknek köszönhetően azt szoktam meg, azt szeretem, ha a vissza gomb a jobb alsó sarokban van. Mivel ez az a gomb, amit szerintem a legtöbbször használok a telefonon, abszolút fel nem foghatom, hogy a gyári Androidban miért nem lehet beállítani, hogy jobb vagy bal oldalt legyen. Szerencsére mind az Oxygene OS, mind a CM engedi testreszabni a gombok működését és elhelyezkedését. Ezért szeretjük az Androidot. 
  • Sebesség. Az természetes, hogy egy új telefon a belakás utáni napokban lagmentesen hasít. Sokkal fontosabb kérdés, hogy vajon hetekkel, hónapokkal a vásárlás után is képes-e ugyanezt hozni. A rendelkezésemre álló idő alatt úgy tűnik az OP3 nem lassul be. Erre még később visszatérek, mert az OP2-vel is kb. 6 hónap után jelentkeztek a durva lassulások, ami a CM váltást eredményezte. Szóval egyelőre a telefon sebessége pont olyan gyors, mint amilyent elvárok egy ilyen specifikációval rendelkező telefontól.
  • NFC. Van rajta NFC. Bár sosem használom, de ki tudja, hátha egyszer majd fogom, így a jövőállóság tekintetében ez is pipa. 

 

Ami nem tetszik

  • Speciális kábel és adapter kell a a Dash Charge-hoz. Sima USB-C-ről csak normál sebességgel tölt. A speciális USB kábel szép piros, ez tetszik, de nem lapos, mint OP2 esetében, hanem henger alakú. Ami nem tetszik rajta, hogy a Dash Charge-ba illeszkedő része nem forgatható, hanem csak egyféleképp lehet bedugni, mint a jó öreg microUSB kábeleket. Szerencsére nem tervezem azt a kábelt a Dash Charge-on kívül másra használni, így ez nem akkora probléma. A lényeg, hogy a telefonba illeszkedő része USB-C, teljesen forgatható.
  • Hangerő gombok átkerültek a bal oldalra, és pont szimmetrikusan vannak a másik oldalon lévő bekapcsológombbal, így gyakran előfordul, hogy hangerőszabályzás közben véletlen a másik oldalt is megnyomom a telefont tartó ujjammal. 
  • Alulra került a fejhallgató bemenet. Ennek sokan örülnek tudom, de én jobb szerettem, ha nem keveredik alul az USB kábel a fejhallgató kábellel
  • Kilógó kamera dudor. Nemcsak bénán néz ki, de a telefon billeg, ha asztalra rakom. Jobban örültem volna, ha pár milliméterrel vastagabb, cserébe kaphatott volna erősebb aksit és nem kilógó kamerát. Ha rárakom a sandstone hátlapot, akkor pont eltűnik a kamera kitüremkedés.
  • Értesítési fiók lehúzása nem mindig működik. Valószínűleg szoftveres dolog lehet, de ez az első androidos telefonom, ahol azt tapasztalom, hogy nem mindig sikerül elsőre lenyitni az értesítési fiókot a felső státusz sorról történő lehúzással. Nagyon furcsa, ilyent még nem láttam máshol, de mivel feltűnt, ezért direkt figyelem és tényleg van, amikor második-harmadik alkalommal érzékeli csak. Nem értem, de remélem OS frissítés majd megoldja. 
  • Melegedés. Főleg a kezdeti napokban tapasztaltam azt, hogy a telefon baromira melegszik, még akkor is, ha Dash Charge-on van. 39-40 fok környékére megy fel a CPU sima használat és játékok közben is, ami már kényelmetlen. Persze ehhez az is hozzájárulhatott, hogy pont a legnagyobb kánikula közepén voltunk, illetve mióta fent van az Oxygene OS 3.2-es változata, mintha jobb lenne a helyzet. 
  • Oxygene OS. Bár olyan nagy bajom nincs vele, de az OnePlus2-n a CyanogenMod OS csodákat tett, úgyhogy amint elérhetővé válik OP3-ra úgy, hogy tudja a Dash Charge-ot is, váltani fogok. Az mindenesetre plusz pont az OnePlus csapatnak, hogy a bootloader megnyitása és a romolás nem jár a garancia elvesztésével.
  • Kamera, főleg slow-mo felvétel. Nagyon gyenge minőségű lassított felvételt csinál. A kamerával én általában gyorsan, mindenféle beállítások nélkül szoktam rossz fényviszonyok mellett gyorsan mozgó célpontokat (gyerekek) fotózni, úgy, hogy én is mozgásban vagyok, vagy sietek, így a legtöbb kép elmosódott, rosszul fókuszált. A telefon kamerájával nem vagyok különösebben elégedett, nem érzem igazán előrelépésnek az OnePlus 2-höz képest, sok fotón bosszantóan nincs meg a fókusz. Azt hiszem ez az a kompromisszum, amit meg kell kötni (ld. "never settle") a szuper árért cserébe. Akinek nagyon fontos a jó kamera, az inkább vegyen Samsung vagy iPhone telefont. 
  • Hangszóró - nem vészesen rossz, de azért eléggé cincogi. Kár, hogy a HTC design másolásakor nem vették át a front facing speakereket. Hát, nem teljesülhet az ember minden vágya.
  • Nem vízhatlan. Persze nem is hirdették annak, de jó lenne, ha idővel ez már ugyanolyan alap dolog lenne minden telefonnál, mint a Gorilla Glass. Pont emiatt vásárláskor kötöttem is rá egy biztosítást beázás és törés ellen. 

Összefoglalva nem bántam meg a váltást, úgy gondolom ez egy nagyon jó és időtálló telefon lesz. A negatívumok egyike sem olyan, amivel ne tudnék együtt élni, vagy ne találnék hasonló hibát más telefonokban, pláne az ár/érték arányt is figyelembe véve. Ezért írtam az elején, hogy még nem találkoztam a számomra tökéletes telefonnal, de amivel viszonylag elégedett vagyok, az nekem már megfelelő.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne nagyon kedvező áron, szinte mindenben a legjobb specifikációval rendelkező telefont vásárolni, amit biztos, hogy a következő pár évben elégedetten tud használni.

 

 

 

 

OnePlus 3 szubjektív kritika Tovább
Allo! Allo! instant mikroappok!

Allo! Allo! instant mikroappok!

Azon gondolkodtam, mi értelme lehet annak, hogy a Google  az utóbbi időben annyi látszólag egymással átfedésben lévő alkalmazást dob piacra, amelyek viszonylag keveset tudnak (ezért nevezem őket "mikroappnak"). 

Az új mantra: "There are many apps for that"

Nézzük meg, hogy a Google ugyanarra a feladatra milyen átfedő megoldásokat kínál (és akkor még nem beszéltünk a konkurenciáról sem):

Levelezésre: Inbox-Gmail

Jegyzetelésre és könyvjelzőzésre: Google Keep - Google Saves - Save link to Inbox

Kommunikációra: Googhe Hangouts - Allo - Duo - Google Spaces

Ez utóbbiak között vannak a fő újdonságok.

Az egyik az Allo, ami egy chat app mesterséges intelligenciával felturbózott automatikus válaszadással.

A másik a Duo, ami gyenge internetkapcsolat mellett is jó minőségű videóhívást tesz lehetővé két ember között, telefonszámos azonosítással.

Mindkét app a nyáron lesz elérhető, de már most lehet előregisztrálni Play Store-ban (Allo, Duo

A harmadik Google Spaces, amivel kis csoportok tudnak közös chatet indítani. Ez már most is elérhető, aki szeretné kipróbálni milyen, annak itt egy általam indított minta Tér, ahová lehet csatlakozni: Google Spaces Teszt).

Ami közös ezekben, hogy mind a nem túl népszerű Hangouts csevegőalkalmazásból ragadnak ki részfunkciókat és próbálják jobban megvalósítani azt. Sokan emiatt el is kezdték temetni a Hangouts-ot, de Google szerint nem tervezik megszüntetni azt.

Android Instant Apps to the rescue!

A Google I/O konferencián bejelentett Android Instant Apps lehetővé teszi, hogy a felhasználó a szokásos alkalmazás telepítési procedúrák nélkül, szinte azonnal használhassa az alkalmazásokat, vagy azoknak bizonyos részeit (moduljait). Ehhez az szükséges, hogy az alkalmazásfejlesztő megfelelően modulokra bontsa az alkalmazást, hogy azokból csak az adott igényhez szükséges modulok töltődjenek és települjenek automatikusan a felhasználó eszközére. 

Biztos vagyok benne, hogy a Google meg fogja ezt valósítani a saját alkalmazásaival. 

És ezzel nyer értelmet az, hogy miért éri meg egy mindent tudó, svájci bicska behemót alkalmazás helyett sok apró, célirányos mikroappot fejleszteni.

Egyfelől sokkal könnyebb fejleszteni és tesztelni az egyszerűbb, fókuszáltabb alkalmazásokat. Másfelől a felhasználók tényleg csak azokat a funkciókat fogják használni, amikre szükségük van, hiszen csak azok települnek. Harmadrészt viszont az alkalmazás telepítés automatikusan fog történni, így a felhasználót nem fogja kizökkenteni a folyamatból. 

Ezzel mindenki csak nyerhet.

Instant mikroappok működés közben

Én valahogy így képzelem el ezt a rendszert működés közben: jön egy levél egy ismerőstől, amiben szeretne valamit megbeszélni velünk, és ő erre a Google Spaces-t használja.

Nekünk elég lesz a levélben rákattintani a Google Spaces-s linkrre és már települ is az eszközünkre a Spaces app, de csak az a része, amit használni akarunk. Azaz ha mi sosem akarunk Tereket létrehozni, profilt szerkeszteni, stb, akkor ezzel nem kell törődnünk, csak belépünk és csevegünk. Ami fontos, hogy a telepítéshez nem kell először a Play Storba lépni, majd megkeresni, letölteni, installálni, beállítani az alkalmazást. Egyszerűen csak a levélben lévő linkre kattintva elindul az alkalmazás, és már válaszolhatunk is a chaten. 

Közben rájövünk, hogy jobb lenne egy gyors videóhívással megbeszélni a dolgot, így partner elindítja a Duo-t, és felhívja a mi számunkat. Mivel nálunk nem volt telepítve a Duo, ez is automatikusan települ és indul (persze csak ha engedélyezzük, ez alap) és már beszélhetünk is. Itt sem kell regisztrálni, beállítani, elfogadni, stb. Csak használni. Just works, ahogy Tudjukki mondta volt. 

Aztán lehet, hogy szeretnénk még több embert is bevonni egy videokonferenciába, ehhez viszont már Hangouts kell, mert a Duo csak két ember között működik. Ha eddig nem használtunk Hangouts-ot, akkor hála az Instant Apps-nak, ez is baromi egyszerűen települ, nekünk csak használni kell, beállítani nem.

Hogy lezárjuk a példát, megbeszéltük amit akartunk Hangoutson, lezárjuk a videohívást, esetleg még írunk pár pontosító kommentet chaten, végül valaki ír egy összefoglaló emailt és elküldi a résztvevőknek. Ha további kérdés merül fel, újra megnyitjuk a teret és egy új topikban folytatjuk a megbeszélést.

Ebből is látszik, hogy egyik app sem váltja ki a másikat, még az email is megmarad, csupán mindig az adott célnak legmegfelelőbb formát használjuk a kommunikációra. De ez csak akkor lesz kényelmes, ha nem kell a telepítéssel és regisztrációval bajlódni.

A folyamat végén pedig mehetünk tovább, anélkül, hogy telepítettük volna az Allo-t, Duo-t, Hangouts-t. Csak használtuk, amikor kell. Ha akarjuk, akkor persze telepíthetjük őket, de ha nem, akkor mindegy. Mert ha újra szükség lesz rá, ugyanilyen egyszerűen mehet minden megint.

A konkurencia is jól jár(hat)

Sokan mondják, hogy felesleges ma új kommunikációs alkalmazással kijönni, amikor a piac ennyire telített. Viber, Telegram, WhatsApp, Facebook Messenger és még ezeregy jobbnál-jobb alkalmazás versenyez a felhasználókért.

Az Instant Apps segítségével lehetővé válik az, hogy ne kelljen az összeset letölteni, de ha egy ismerősünk történetesen olyan üzenetküldő alkalmazást használ, amit mi nem, akkor az instant telepítéssel megoldható, hogy mi is bármelyik csevegőprogramot használjuk, igaz csak arra az időre, amíg szükséges.

Ez is hatalmas előrelépés lehet, ráadásul ezzel mindenki jól jár, hiszen nem fog usereket veszíteni csak azért, mert mondjuk az egyik csevegő app divatosabb (de nem jobb), mint a másik és mivel a tömegek ezt használják, ezért előbb-utóbb azok is átvándorolnak, akik nem szívesen tették volna. 

Ez kell az okosórákra is

Ráadásként ez még arra is rárímel, amerre az okosórák alklamazásai fejlődnek, vagyis fejlődniük kellene, azaz legyenek olyan alkalmazások, amelyek kevés funkcióval bírnak, de azokat nagyon gyorsan és jól tudják teljesíteni, és ha más funkcióra van szükség, akkor pillanatok alatt lehet a megfelelő célalkalmazást telepíteni és elindítani.

Én ebben látok fantáziát és jövőt. 

 

 

Allo! Allo! instant mikroappok! Tovább
Vipassana - 3. rész

Vipassana - 3. rész

Az első napok

Folytatom a Vipassana meditációval kapcsolatos blogsorozatot. Az 1. részben magáról a módszerről, az elhatározásról és a felkészülésről írtam, a 2. rész a megérkezésről, a Nemes Csend kezdetéről és az Anapana meditációról szólt. 

Ébresztő - 4:00!

Hajnali négykor megszólalt a gong. Azaz a férfi menedzser végigjárt a táboron és folyamatosan harangongozott. Nem lehetett nem meghallani. Később is, ha esetleg az első gongütésre nem ébredtem volna fel, vagy nem tudtam volna biztosan megmondani, hogy ezt most tényleg hallom, vagy csak álmodom, a folyamatos és közeledő-hangosodó hangra nem lehetett visszaaludni.

A szobatársakkal furcsa volt, hogy nem köszönünk jóreggelt. Megbeszéltük, hogy az ajtóhoz közelebb alvó srác kapcsolja fel a villanyt. Elég hideg volt (állítólag Salgótarján az ország leghidegebb része), így gyorsan felöltöztem és elindultam a mosdóba. Kint még köd volt és tök érdekesen világítottak a lámpák, olyan fagyöngyszerűen fogta körül a fény, azt hiszem még sosem láttam ilyent. 

Volt pár bátor ember, aki reggel zuhanyozott, én nem lettem volna erre képes. Fogmosás és WC, majd irány a meditációs terem.

A hajnali meditációk

Az első meditációs etap 4:30-tól 6:30-ig tartott. Természetesen ezt is külön gongszó jelezte. A meditációs teremben az első napokban baromi hideg volt, így full kabát-pokróc-többrétegű pulóver kombóban ültem neki a feladatnak. 

Az előző nap hallott Anapana meditációt kellett gyakorolni. Mivel erős volt az újdonság varázsa, főleg az első napon, így viszonylag jól tudtam koncentrálni. Figyeltem magam, milyen érzés ülni, merre járnak a gondolataim, hogyan alakul a légzés. 

A hajnali meditáció végét mindig Goenka hosszabb éneke zárta. Én végig azt hittem, hogy ugyanazt énekli, de most, hogy írom ezt a blogot látom, hogy nem, változtatott a szövegen. De ott és akkor nekünk az ének tartalma nem sokat számított. A tanítók nem voltak jelen a meditáció elején, de kb. a felénél bejöttek és utána nem sokkal indították magnóról az előre rögzített éneket.

A hajnali két óra hosszú meditáció során nem volt elvárás a teljes mozdulatlanság (az első három napban máskor sem), így ha elfáradt a lábam, lehetett változtatni a testhelyzeten.

Kíváncsi voltam, mennyire lesz nehéz az, hogy sem kávét nem ittam, sem semmit nem reggeliztem meditáció előtt, de szerencsére ez nem okozott gondot. Azóta is tartom azt, hogy a reggeli meditáció előtt nem eszek/iszok semmit. Egyszer próbáltam itthon tele hassal és nagyon zavart, sokkal erősebben húzott vissza az álom.

Reggeli és visszaalvás

A 6:30-kor megszólaló gong jelezte, hogy vége a közös meditációnak, kezdődik a reggeli. A férfiak és nők számára kijelölt területre (amit paravánnal elválasztottak, hogy ne is lássuk egymást) vonultunk és csöndben nekikezdtünk a reggelinek.

Általában valamilyen kása volt, régi tanítványoknak egy-egy szilva, mangó, vagy valamilyen gyümölcs. Sok esetben ki volt írva, hogy egy adott ételből ki vehet (új tanítvány, régi tanítvány) és hány darabot (max. 1-2, pl. gyömölcsöknél). 

Inni különböző teákat lehetett és ahogy látttam, volt cikóriás kávé is, amit nem nagyon szeretek, úgyhogy én végig teáztam. 

A kásához műzlit is lehetett adni, illetve volt kenyér, lekvár és egyéb cukros dolgok, amikből én nem ehettem, de nem is nagyon hiányzott. Az elején elkövettem azt a hibát, hogy a kásához adtam műzlit is, ami aztán jól megdobta a cukrom, de a tanfolyam végére kitapasztaltam, hogy miből ehetek és miből ne, és a kásából is mekkora az a mennyiség, ami még nem okoz nagy kiugrást. 

Összességében elégedett voltam a reggelivel, ízlett és energiával töltött fel. Mivel a reggeli időtartama 6:30-tól 8:00-ig tartott, de maga a tényleges étkezés nem vett húsz-harminc percnél több időt igénybe, ezért utána mindig visszafeküdtem aludni. Szerencsére jól tudok rövid idő alatt mélyen és pihentetően aludni, így a 8:00-ás gongszóra általában frissen keltem. 

A délelőtti meditációk

A délelőtti meditációs etap két részből állt: 8:00-9:00 közös meditáció, 9:00-11:00-ig egyéni meditáció a szobában vagy a meditációs teremben. 

Az első közös meditációra nagyon kíváncsi voltam, miben lesz más, mint a hajnali. Elvileg a közös meditációkon való részvétel kötelező mindenkinek, tanítványoknak és személyzetnek is. Az első nap sajnos belefutottam abba a hibába, hogy baromi sok teát ittam reggel, valamint a cukorra a szokásos egy pohárba 2 evőkanál utifűmagpor masszát is (segít egyenletesebbé tenni a cukor felszívódását és nem lesznek akkora kiugrások), amire még ráittam pár pohár vizet.

Ennek egyenes következménye lett, hogy a közös meditáció tizedik percétől kezdve a légzésre történő figyelést felváltotta a "basszameg mindjárt bepisilek" érzés és vadul elkezdtem számolni, hogy vajon kibírom-e a teljes órát, vagy felrobbanok. Mivel a szituáció csak egyre rosszabb lett, ezért úgy döntöttem, hogy bármennyire is utálok én lenni az, aki megzavarja az egész terem meditációját azzal, hogy kimegy, de semmi értelme tovább szenvedni bent, úgyhogy felálltam és kimentem a klotyóra. Dat megkönnyebbülés utána!

Viszont nem tudtam ilyenkor mi a szokás, úgyhogy nem akartam zavarni a többieket, leültem kint egy padra és ott folytattam a meditációt. A férfi manager viszont tök rendes volt, mert kijött utána megnézni, hogy minden rendben van-e és mondta, hogy simán vissza lehet menni. Később láttam, hogy mások is ki-be járkálnak még az erős elhatározással végzett meditációk alatt is. 

Innentől kezdve külön figyeltem arra, hogy keveset igyak és minden meditáció előtt, csoportos vagy egyéni, elmenjek WC-re. Szerencsére nem is volt több ilyen problémám. 

Azt is megfigyeltem magamon, hogy egyre csökkent a folyadékigényem. Sokkal kevesebb vizet ittam, mint itthon. Szerintem ez azzal is összefügghet, hogy a fizikai aktivitásom is erősen lecsökkent és kávét sem ittam semmit. Gyakorlatilag csak a főétkezések során elfogyasztott egy-egy pohár tea volt a folyadék, amit ittam.

A közös meditáció után volt egy gongszó, egy rövid 10-15 perces szünet, amikor a kertben mászkálva lehetett kinyújtóztatni a lábunkat és megkezdődött a délelőtti egyéni hosszú meditáció, 9:00-11:00-ig (oké, szünettel számolva 9:20-11:00-ig). Na itt már erőteljesen kezdtem érezni az ülés okozta fájdalmakat.

Ebédszünet és déli alvás

11:00-13:00-ig tartott az ebéd és az azt következő pihenő, amit én a reggelihez hasonlóan minden nap alvással töltöttem. Baromi jó dolog (relatíve) tele hassal ebéd után nem dolgozni, hanem visszafeküdni és aludni egy jót. 

Aki szeretett volna négyszemközt interjút a tanárral, az feliratkozhatott és erre az ebéd után volt lehetőség. Én végül egyszer sem mentem, mert inkább aludtam és nem is igazán éreztem úgy, hogy olyan égető kérdésem lenne, amit mindenképp meg akarok beszélni. Tudtam magamról, hogy az elméletnek úgyis utánanézek majd, a gyakorlattal meg nem volt problémám. 

Az első napokban még egy-két ember iratkozott csak fel interjúra, a végére már mindig betelt a lista. 

Az ebéd szintén finom és változatos vegetáriánus kaja volt. Az első napokban sokként ért az, hogy édességnek egy kókuszgolyónak látszó dolog volt kirakva (régi tanítványoknak 1 db / fő), amiről kiderült, hogy a reggeli kása újrafelhasználva. Nem volt rossz íze, csak nem erre számítottam. 

A nemes csendet egyszer törtem meg a napok során, amikor az egyik ételről nem tudtam ránézésre eldönteni, hogy mi lehet, és kérdeztem az egyik szervezőt, hogy mi az, csak hogy kb. legyen fogalmam a várható cukortartalomról. Igyekeztem a krumplit, rizst, és egyéb cukros dolgokat kerülni, inkább minél több zöldséget ettem.

Délire már szépen kisütött a nap és bár a napozást a szabályzat tiltotta (legalábbis a félmeztelen, vagy fürdőruhás kiülést), de sokan kifeküdtek ilyenkor a pázsitra és ott töltődtek fel energiával. Én a szobában aludtam.

A délutáni meditációk

13:00-kor megszólalt a gong és kezdetét vette a legnehezebb, délutáni szakasz. Ez három részből állt:

13:00-14:30 - Egyéni meditáció a szobában vagy a meditációs teremben. Az első nap a tanítók kifejezetten kérték, hogy mindenki a szobájában meditáljon, így visszamentem, de a többi napon én az összes egyéni meditációt a közös teremben végeztem. Részben azért, mert így kisebb volt a kísértés arra nézve, hogy ülés helyett fekvő meditációt végezzek az ágyban és becsukjam csak öt percre pihentetni a szemem. 

14:30-15:30 - Közös meditáció. Igaz, hogy időben ez "csak" egy óra, de ezt megelőzte az egész délelőtt és közvetlen előtte is volt már egy másfél órás szessön, így számomra ez volt a nap legnehezebb meditációja, főleg a későbbiekben, amikor már élt az erős elhatározás miatti mozdulatlansági elvárás. Ennek a végére szenvedtem a legerősebben és amikor megszólalt a gong, azt megváltásnak éreztem.

15:30-17:00 - Egyéni meditáció a szobában, vagy a meditációs teremben. A délutáni utolsó másfél órás szakasz, ekkorra már nagyon le voltam amortizálódva, fájt a térdem, hátam, csípőm, fenekem, így itt mindig csak rövidebb szakaszokat vállaltam, nem erőltettem a mozdulatlanságot és sokszor vettem igénybe az öt perces pihenőket. Az a mondás, hogy ha pihenünk, az ne legyen hosszabb öt percnél és ne fekve. Ilyenkor próbáltam ki más ülő helyzeteket is, térdelést vagy másképp keresztezett lábakat például.

Teaszünet (vacsora helyett)

17:00-18:00 között volt egy rövid teaszünet. Azért ez a neve, mert a régi tanítványok tényleg nem kapnak vacsorát, csak limonádét ihatnak. De az új tanítványok is csak teát és pár darab gyümölcsöt kapnak. Ekkor szoktam rá arra, hogy minél lassabban, minél tovább rágjam az adott gyümölcsöt és minél jobban próbáljam az étel minden aspektusát megfigyelni.

Általában én elég kapkodva és egészségtelenül eszek, közben a telefont nyomkodva vagy a monitort nézve. Na itt most erre nem volt lehetőségem, ehelyett viszont szépen leültem a nappal szemben, ami kellemesen sütötte a lábam és figyeltem, ahogy eszem húsz percig azt az egy darab szilvát. 

Úgy terveztem, hogy ezt itthon is folytatni fogom, de az a tapasztalatom, hogy nincs türelmem hozzá, így az itthoni vacsora visszaállt a normális módra. 

Akármeddig próbáltam elhúzni az étkezést, még maradt időm az esti meditációig, de annyi azért nem, hogy érdemes legyen visszafeküdni, így a kertben sétáltam fel és alá, hogy átmozgassam a lábam, vagy az ágyon feküdtem hanyatt fekvésben, hogy pihentessem a hátam.

Délutáni meditáció

18:00-19:00-ig volt még egy közös kötelező meditáció. Ezt azért szerettem, mert előtte a teaszünet alatt ki tudtam pihenni a délutáni meditációk fáradalmait és tudtam, hogy már közel a nap vége és utána a jutalomelőadás. 

Az esti előadás és zárómeditáció

Az első két nap a közös meditációs teremben hallgattam a magyar fordítását Goenka előadásának, de szerencsére a harmadik naptól kezdve inkább átmentem az angolra, mert ott videóról játszották le és így végre arc is került a hang mögé. Mindenkinek nagyon ajánlom, aki megteheti, hogy inkább az angolt hallgassa / nézze, mert a magyar fordítás során elveszik Goenka karizmája és lendülete. 

Pedig ez nagyon fontos, nekem ezek az esti előadások nagyon sokat segítettek, hogy megértsem a történteket és hogy motivált legyek az egész tanfolyam folytatására. Az a tervem, hogy minden egyes nap előadásáról írok majd egy-egy külön posztot, újranézve a videókat, rendesen jegyzetelve. 

A tanfolyam elején kérték, hogy ne jegyzeteljünk, ne vigyünk papírt, ceruzát, könyvet, figyeljünk persze, de nem az intellektuális megértésen (vagy túlspilázáson) van a hangsúly. Ezért is voltak az interjúk a tanárral 5 percre korlátozva tanítványonként, hogy ne menjünk bele parttalan filozófiai vitatkozásokba. A gyakorlásra vonatkozó kérdéseket öt perc alatt meg kell tudni beszélni.

Tudom, hogy teljesen más hatása lesz megnézni valakinek a videót úgy, hogy előtte nem meditálta végig a napot, de szerintem még így is hasznos lehet. Kedvcsinálónak mellékelem az első nap előadását, de részletesebben majd a külön sorozatban írok róla.

  

 Az előadás után fáradtan, de lelkileg feltöltődve mentünk az utolsó zárómeditációra

A nap zárása

20:15 - 21:00-ig volt egy rövid meditáció, ahol mindig valami új technikával bővítettük az eddig tanultakat. Én örültem neki, hogy ez már ilyen rövid volt, mert a nap végére eléggé elfáradtam a koncentrálásban. A meditáció után lehetett még kérdezni a tanároktól, majd a tanítványoknak véget ért a nap (a szervezőknek még volt program a tanítókkal).

Én ekkor mentem zuhanyozni és mivel semmi más dolgom nem volt, kb. fél tízkor feküdtem is aludni. 

Vipassana - 3. rész Tovább
100 fekvőtámasz projekt 2015 - harmadik újrakezdés

100 fekvőtámasz projekt 2015 - harmadik újrakezdés

Nahát, akkor vágjunk újra bele. Még 2009-ben elkezdtem csinálni a 100 fekvőtámasz projektet, és egészen 80-ig jutottam benne, amin most így visszaolvasva meglepődtem, nem is gondoltam volna. 

Úgy alakult, hogy az elmúlt két év során rendszeresen mozogtam, úgyhogy szerintem most jobb kondiban vagyok, mint valaha voltam, így semmi akadálya, hogy újrakezdjem. Amúgy is már kicsit unom azt az edzésprogramot, amit csinálok, jó kis frissítés lesz belevenni a heti edzésbe a száz fekvőt.

Ma meg is csináltam a felmérőt, 30 sikerült, igaz nem akartam túlerőltetni nagyon. Az edzésterv szerint ha 30-at meg tudunk csinálni az előzetes felmérés során, akkor rögtön a 3. hétre ugorhatunk, úgyhogy én nem is pihentem, hanem rögtön megcsináltam a 3. hét első napját. 

Minden héten 3 edzésnap van, egy edzésben 5 sorozat, változó ismétlésszámmal és szünettel a sorozatok között. Az utolsó sorozatban minimum elérendő ismétlés van megadva, de addig kell folytatni, amíg csak szabályosan bírjuk.

Mivel tavaly decemberben eléggé megfájdult a csuklóm a fekvőtámaszoktól, annyira, hogy nem is tudtam megtartani magam, fokozatosan átálltam arra, hogy nem tenyéren támaszkodom, hanem öklön. Az elején fájt, de mára teljesen rendben van és a csuklómat is sokkal jobban kíméli. 

És ami az igazán nagy különbség 2009-hez képest, az az, hogy ma már ezt a programot is rengeteg letölthető alkalmazás támogatja, ami méri az időt és mutatja, hogy az adott sorozatban éppen hány ismétlés következik.

Természtetesen letölöttem párat, végül a csúnyácska, de a "hivatalos" http://www.hundredpushups.com/ oldal átlal készített alkalmazást választottam, ezt fogom használni (Play Store link: 100 pushups workout).

Nem sietek, ha valamelyik nap edzésprogramját nem tudom szabályosan megcsinálni, akkor azt a napot megismétlem, addig nem megyek tovább, amíg nem vagyok elég erős hozzá. 

Az a cél, hogy karácsonyra meglegyen a száz fekvő...

 

100 fekvőtámasz projekt 2015 - harmadik újrakezdés Tovább
Vipassana - 2. rész

Vipassana - 2. rész

Megérkezés, Anapana meditáció és Nemes Csend

Ebben a posztban a Vipassana tanfolyamon szerzett élményeket írom le. Az előzmények itt olvashatók: Vipassana - 1. rész.

Megérkezés

Szerda délután érkeztem meg a Salgótarján melletti gyerektáborba, ahol a tanfolyamot tartották. A buszmegállóban, ahol le kellett szállni már kiszúrtuk egymást a leendő meditációs kollégákkal (nagy hátizsák, ülőpárna), így együtt kerestük meg a tábort. 

vipassana-meditation-goutama-buddha-1.jpgMegérkezés után egy rövid regisztrációs folyamaton kellett végigmenni, ki kellett tölteni kérdőívet, ami jelenlegi lelki/egészségügyi állapotunkra kérdezett rá, illetve, hogy végeztünk-e már korábban Vipassana tanfolyamot. Ez azért fontos, mert első alkalommal New Student-nek számítunk, viszont ha végigcsináljuk a képzést, akkor onnantól már Old Student-ek leszünk, akikre szigorúbb szabályok vonatkoznak és kicsit más instrukciókat kapnak. 

Erről majd jövőre írok érdemben, amikor Old Student-ként is végigcsináltam a kurzust.

Már a regisztrációnál is külön helyen kellett a férfiaknak és a nőknek jelentkezni és a falakra ki voltak függesztve a tanfolyam szabályai, valamint a napirend.

Ismét rákérdeztek, illetve a kérdőív aláírásával írásban is vállaltuk, hogy a szabályokat megértettük, elfogadjuk és betartjuk. 

Az aláírás után megkaptuk a szobánkat, ahol még az ágy is ki volt jelölve, ki hol alszik. Később láttam, hogy ez nagyban segíti a szervezőket, hiszen nincs lehetőség beszélgetni, így nem lehet megtanulni, hogy ki hol lakik, de ha valakinek valami üzenetet kell átadni, akkor lehet tudni, hol kell keresni.

A regisztrációt lebonyolító srác mondta, hogy ő lesz a férfi menedzser a tanfolyam alatt (a nőknek külön női menedzserük van). Vele lehetett kommunikálni szóban, ha bármi kérdésünk, kérésünk volt. 

Mivel a Nemes Csend csak az esti első meditáció után kezdődik, a szobatársakkal még tudtunk pár szót beszélni, ki honnan jött, első alkalom-e, ki fogja a villanyt kapcsolni, nyitva legyen-e az ablak, zavar-e valakit ha ketyeg egy ébresztőóra, és hasonlók. 

Szép idő volt, ezért az emberek még félmeztelenül napoztak (ezt később a szabályzat nem engedte), vagy kisebb csoportokba verődve beszélgettek.

A szobába történő berendezkedés után még telefonáltam haza egy utolsót, hogy minden rendben, majd leadtam a telefont és a pénztárcámat. Ezeket minden résztvevőtől begyűjtötték és egy jól zárható szobába helyezték, hogy majd a tanfolyam végén visszaadják. Emiatt a szobákban gyakorlatilag nem volt olyan érték, ami miatt aggódni kellett volna, így nem zavart az sem, hogy a szobák ajtajai nem zárhatóak. Egy idő után már nem is csuktuk az ajtót, hogy szellőzzön a szoba, amíg mi a meditációs teremben meditálunk.

Miután minden jelentkező megérkezett, a szervezők tartottak egy rövid szóbeli eligazítást arról, hogy mi fog történni, ismét felhívták a figyelmet a szabályokra és azok betartására. Kérték, hogy a meditációs terembe még ne menjünk be, várjuk meg, amíg hivatalosan elkezdődik a program.

Este hatkor első alkalommal megszólalt a gong. Ez egy ilyen kézben hordozható fém harangszerűség volt, amit mindig valamelyik szervező vitt magával. Ezzel körbejárta a tábor területét, így mindenhol jól lehetett hallani és lehetett tudni, hogy valami történés van. Pár nap után már fejből ment a napirend, így szinte automatikusan mentem a gong után arra, amerre kell. 

Az első gongszó a vacsorát jelezte. Ezen a napon még kaptunk vacsorát (vegetáriánusat), de a többi napon csak pár gyümölcs és tea volt este az ennivaló (régi tanítványoknak még az sem). 

Vacsora után pedig elindultunk a meditációs terembe az első meditációhoz.

Az első meditáció 

A meditációs terembe egyesével, név szerint szólítottak minket. Mindenkinek előre kijelölt helye volt, ami a tanfolyam végéig nem is változott, kivéve akkor, ha valaki kifejezetten kérte a menedzsert, hogy máshol vagy máshogy szeretne ülni. A legtöbben a földön ültünk, egy kb. 1x1 méteres habszivacs alátét  jelezte a területünket, amire lehetett rakni a meditációs párnát, párnákat, kiegészítő pokrócokat, alátéteket és mindent, ami szükséges. Annyit kértek, hogy a szobából ne hozzuk ki a pokrócot, párnát, hanem kérjünk külön.

Akiknek a teste nem bírta a földön ülő helyzetet, azok számára biztosítottak székeket a gyakorláshoz. 

Gyakorlatilag a terembe történő belépéskor találkoztunk először a tanítókkal. Egy férfi és egy női tanító volt, aki vezette a tanfolyamot, mindketten egy kisebb pódiumon ültek, szemben a tanítványokkal. 

A férfiak a terem bal oldalán, a nők a jobb oldalon helyezkedtek el. A tanítóktól oldalra ültek a szervezők (mert a tábor során az összes szervező, konyhás, stb. is vipassana meditátor, akik önkéntes alapon vállalják, hogy segítik a tanítványokat, erről is lesz később szó). Tehát a közös, csoportos meditációk során a szervezők is részt vesznek a meditációs gyakorlatokban.

A tanítókkal szemben viszonylag erősebb formális szabályok voltak, pl. ők mennek be először a terembe és ők is hagyják el először azt (bár ez nem minden alkalommal teljesült), elvileg csak a kijelölt időpontokban lehet velük beszélni (és akkor is csak röviden, aminek megvan az értelme, a tanfolyam nem a hosszú filozófiai viták terepe), külön étkeznek, és úgy általában elkülönülnek a résztvevőktől. A gyakorlatban én azt láttam, hogy nem veszik annyira szigorúan, főleg a tanfolyam végén simán lejöttek a közös étkezéshez, lehetett velük spontán is beszélgetni, szóval nem ilyen felhők felett lebegő buddhák voltak.

Tehát bevonultunk és elfoglaltuk a helyünket. A férfi tanító angolul üdvözölt mindenkit és hivatalosan megnyitotta a tanfolyamot. Innentől fogva úgy mentek a dolgok, hogy a férfi tanító elmondta az instrukciókat angolul, utána a magyar férfi menedzser lefordította azt magyarra. Aztán a férfi tanító bekapcsolta a magnót, ugyanis a kurzust előre rögzített felvételről S. N. Goenka vezette, angol nyelven, ami után mindig jött a szintén előre rögzített magyar nyelvű fordítás. 

Goenka stílusa az elején számomra nagyon furcsa volt, de ezt mondták is, hogy készüljünk fel a mantrára, lehet számunkra kultúridegen lesz. Hát az is volt, mert elsőre - minden tisztelettel, de - pont úgy hangzott, mint egy enyhén ittas ember világfájdalommal teli dünnyögése-danolása és füstös kocsma asztalánál valamikor hajnali háromkor.

Itt egy példa Goenka énekére, ez a reggeli meditációk során hangzott el:

Szóval az elején elég szokatlan volt, de pár nap alatt megszoktam és utána már értékeltem is ezeket az énekeket. Különösen azért, mert az esti előadás során meg is magyarázta, hogy miről szólnak és néha sikerült egy-egy szót elcsípni belőle. Valamint azért is, mert például a fenti ének jelezte, hogy már csak negyven perc van hátra a reggeli meditációból :-) Én úgy hivatkoztam erre magamban, hogy kezdődik a "koncert". 

Az Anapana meditáció 

Tulajdonképpen nem is Vipassanával kezdünk, hanem egy másik meditációval, aminek Anapana a neve és roppant egyszerű a feladat: figyeljük a légzésünket. Mielőtt belevágtunk volna, még formálisan kérni kellett a tanítókat az Anapana meditáció megtanítására, azaz a magnóról mondott páli nyelvű szöveget több-kevesebb sikerrel elismételtük mindannyian. Ennek szerintem motivációs jelentősége van, plusz kicsit az egót is csökkenti, mert hajlamosak vagyunk ugye elvárni, hogy hát kérem nekem járnak a dolgok, tessék csak ideadni.

Nem, itt most kérni kell. Egyébként ezért fontos az is, hogy a tanfolyam ingyenes, és csak és kizárólag akkor fogadnak el adományokat, ha valaki végigcsinálta. Pont azért, hogy a résztvevőknek ne lehessenek olyan elvárásaik, hogy "hát kérem én fizettem érte, kérem cserébe a szolgáltatást, mert az jár, ki lett fizetve".  

Az egónak jót tesz kicsit megtapasztalni az, amikor másnak van kiszolgáltatva az ember. A teljes tábor ilyen, semmit nem csinálunk, mindent másoktól kapunk (enni, inni, szállást), pusztán a jóindulatukra alapozva. És működik. 

Visszatérve a meditációra, ennek a lényege az, hogy megerősítse a figyelmi koncentrációt. Teljesen természetes, hogy az elme nagyon hamar elkezd elkalandozni. Bár én korábban is gyakoroltam zazen meditációt (ami szintén légzésfigyeléssel dolgozik), illetve autogén tréninget (erről is lesz majd egy külön poszt, az AT és a Vipassana összehasonlításáról), de mégis elkezdtek vándorolni a gondolataim. És nem percek múlva, hanem szinte azonnal. Ilyesmik jártak a fejemben, hogy "na akkor elkezdődött", vagy "hogy fogom bírni a tíz napot", vagy "oké, ennyi az egész, de vajon jól ülök?", és persze "mindjárt kilenc óra, hogy fogok tudni felkelni holnap?". 

Itt is az a mondás, hogy semmi baj, ha elkalandoztunk, finoman irányítsuk vissza a figyelmet a légzésre. Ne haragudjunk magunkra, pont ez a gyakorlás a dologban, hogy megerősítsük a figyelmünket. Ahogy az izmokat is folyamatosan edzeni kell, hogy tartósan nagy teljesítményt tudjanak leadni (de nem korlátlan ideig), úgy a figyelmet is meg kell edzeni, hogy koncentrálni tudjuk. És az elmének az a természete, hogy ha épp nincs erős külső inger, ami kitöltené (internet, tévé, zene, másik ember), akkor keres magának.

Vagy visszamegy a múltba és újraéli a régi kellemes vagy éppen kellemetlen történéseket, vagy előrekalandozik a jövőbe és elkezd tervezni vagy aggódni. Tehát a feladat annyi, hogy minél hamarabb vegyük észre, ha elkalandoztunk, és térjünk vissza a légzéshez.

Az első napon még viszonylag kényelmesen ültem. A Vipassanában úgy tűnt nem fordítanak különös hangsúlyt az üléstechnikára, nincs elvárt, vagy helyes mód. Volt, aki térdelt (egész speciális térdelőpárnákkal, amint láttam), volt aki tudott teljes lótuszban, vagy féllótuszban ülni, volt, aki sima törökülésben ült. 

Én a zazen során megszokott ülést választottam, lábaim egymás előtt a földön, de nincsenek egymás alá rakva. Viszonylag magas meditációs párnán ülök és a térdeim alatt megtámasztom a talajt, hogy stabilan három ponton érintkezzem a földdel (fenék és két térd). Sajnos kiegészítő párnákat nem vittem (itthon használok, sima ikeás hengerpárnák), így pulóverekkel és a kabátommal támasztottam alá a térdem. Mivel az első meditáció viszonylag rövid volt, így nem okozott nagy problémát az ülés...a későbbiekben viszont igen.

Valahogy így néz ki, persze a kép csak illusztráció:
sitting3.jpg

A kéztartást direkt nem alkalmaztam, mert az a zazenre jellemző és benne volt a szabályokban, hogy ne keverjük a technikákat, így simán a térdeimen támasztottam a kezemet.

A Nemes Csend kezdete

A gyakorlás után kezdetét vette a Nemes Csend. Ahogy vártam, tényleg nagyon furcsa volt az elején, főleg a szobatársakkal a kommunikáció teljes hiánya. Nincs jóéjszakát kívánás, nincs megbeszélése annak, hogy "neked hogy ment a meditáció". Másnap reggelinél furcsa volt, hogy nincs "szia szabad ez a hely, jóétvágyat, szép időnk van", és úgy egyébként a teljes csend, ami a táborra szált.

Pár nap alatt azonban simán meg lehetett szokni és megszeretni ezt a fajta csendet és nyugalmat. Ez első időkben óhatatlanul működtek az automatikus metakommunikatív elemek, pl. ajtónál másik előreengedésének jelzése, de később ez is beállt, egyszerűen jobban figyeltünk egymásra azáltal, hogy nem figyelünk egymásra, és láttuk, ki fog előbb odaérni az ajtóhoz. Ha határozottan megy, akkor ő megy ki előbb, ha nem, akkor én.

A szemkontaktus kerülése is furcsa volt, olyan érzés volt lesütött szemmel járni, mintha valami bűnt követett volna el az ember, holott nem, csak nehéz megállni azt, hogy amikor mondjuk egy olyan ember mellett megyek el, akit korábbról ismertem (az egyik fő szervező előző munkahelyemen volt kollégám), akkor ne intsek neki a szememmel, hogy helló. De pár nap után már ez sem zavart / érdekelt.

Első nap még nem volt előadás, a meditáció után mehettünk vissza a szobába lefeküdni aludni. Mivel én egész nap pörögtem, délelőtt még csomó mindent el kellett intézni, orvosi vizsgálatok, vásárlás, stb. ezért elég könnyen ment az elalvás.

A következő posztban (Vipassana - 3. rész) az első pár nap és az Anapana meditáció tapasztalatairól fogok írni. 

Képek forrása:

https://sites.google.com/site/balazsrozalia/vipassana-meditci

http://www.stillsitting.com/library/sitting-comfortably/

Vipassana - 2. rész Tovább
Vipassana - 1. rész

Vipassana - 1. rész

Az elhatározás, a szabályok és az elszakadás

Szeptemberben elvonultam tíz napra az internettől és tulajdonképpen a világtól is. Végigcsináltam egy 10 napos Vipassana meditációs tanfolyamot. A kurzus során szerzett tapasztalatokról és az utóhatásáról fog szólni a következő pár bejegyzés.

Mi is ez a Vipassana?

A Vipassana röviden összefoglalva egy önmegfigyeléses meditációs gyakorlat. Vipassana (ejtsd: vipássana, hosszú s-el, nem sz-el) szó szerint azt jelenti, hogy úgy látni a dolgokat, ahogy azok vannak

A Vipassana buddhista gyökereken alapul, de vallástól függetlenül bárki gyakorolhatja, aki szeretné az életét kiegyensúlyozottabban, nyugodtabban és végső soron boldogabban élni. 

vip.jpg

A továbbiakban minden, amit a Vipassanáról írok kizárólag a saját értelmezésem, megértésem, kételyem és felismerésem, nem pedig a "hivatalos" álláspont.

Azért tettem a hivatalosat idézőjelbe, mert természetesen Vipassanából is többféle módszer van. Magam is elvégeztem egy rövid kurzust még év elején, de az teljesen más volt, mint amiről most fogok írni.

Ez a tíz napos tanfolyam S. N. Goenka tanításán alapul. Részletesebb leírás és magyarázat: A Vipassana meditáció.

Az elhatározás

Már évek óta terveztem, hogy végigcsinálom ezt a tanfolyamot. Megfogott a szigorú napirend, a hajnali négykor kelés, a teljes csend, az, hogy csak és kizárólag a meditációra kell figyelnem. Úgy éreztem (és most is úgy gondolom), az életben legalább egyszer mindenkinek érdemes tíz napra kiszakadni a mókuskerékből. 

Nincs mobiltelefon használat, internet, tévé, de még könyvet sem lehet olvasni. Sőt, a beszéd is tilos. De tényleg. Introvertált embereknek ez maga a paradicsom. Nincsenek udvariassági körök, üres fecsegés, érdektelen történetek hallgatása, csak Nemes Csend (tényleg így hívják). 

Tíz nap, ami során csak magamra tudok figyelni. Nincsen más feladatom, csupán annyi, hogy betartsam a szabályokat és gyakoroljak. Minden más adott (étel, szállás, percre pontosan beosztott napirend). Két gyereket nevelő felnőttként nagyon tudtam értékelni azt, hogy tényleg semmire nincs gondom. Ráadásul mindezt ingyen (ennek később lesz jelentősége).

Mások élménybeszámolói is nagyon fellelkesítettek (magyarul: "Vipassana - ilyen egy kurzus", "Vipassana", angolul: "I Meditated For 10 Days Straight… The Result Wasn’t What You Would Expect), úgyhogy idén nyár elején elhatároztam, belevágok.

A szabályok

Nagyon fontos, hogy az elején tisztában legyünk a tanfolyam során betartandó szigorú szabályokkal, megértsük azok okát és teljesen önkéntesen döntsünk úgy, hogy vállaljuk őket. Enélkül nincs értelme sem belekezdeni a tanfolyamba. Szóval bár én mindenkinek nagyon ajánlom, mert tényleg életreszóló élmény, csak az menjen, aki be tudja tartani a szabályokat.

A teljes és részletes magyarázata a szabályoknak megtalálható a hivatalos honlapon (a Tanfolyamok szabályzata), én itt csak azokat emelem ki, amik nekem fontosak voltak, vagy ahogy én értelmeztem őket. 

Alapvetően nekem nagyon tetszett az a hozzáállás, hogy minden szabálynak láttam az értelmét, nem éreztem önkényesnek őket, nem azért csináljuk, mert csak, vagy mert kétezer éve Buddha ezt mondta, hanem azért, mert ezek a szabályok segítik azt, hogy teljes valójában tudjuk megtapasztalni a Vipassana meditáció hatásait.

Ezért kell betartani őket, mert ezek a korlátok valójában minket segítenek az úton, hogy ne essünk a szétszórtság szakadékába. 

Az öt fogadalom a tanfolyam idejére:

  1. tartózkodás élőlény elpusztításától (azaz vegetáriánus étkezés)
  2. tartózkodás lopástól (ezt volt a legkönnyebb betartani, pláne torrentoldalak nélkül)
  3. tartózkodás minden szexuális aktivitástól (önkielégítés sincs, amúgy is teljesen külön vannak választva férfiak és nők, hogy még csak kísértés se legyen).
  4. tartózkodás a hazugságtól (ennek a betartását segítette a Nemes Csend)
  5. tartózkodás mérgező anyagoktól (alkohol, cigaretta, kábítószerek és nem orvosi előírásra szedett gyógyszerek tilalma, azaz fejfájáscsillapítót pl. nem lehetett használni)

A Nemes Csend

A megérkezés napján este letesszük a Nemes Csend fogadalmát, ami azt jelenti, hogy nem kommunikálunk sem szóban, sem írásban, sem bármilyen egyéb metakommunikatív módon a többi gyakorlóval. Még a szemkontaktust is kerüljük. Egyedül vagyunk, befelé fordulunk, csak magunkkal törődünk. Igyekszünk másokat nem zavarni és nem törődni azzal, ha esetleg más zavaróan viselkedne.

A Nemes Csendet az utolsó előtti napon oldják fel, hogy megkezdjük a visszaszokást a normál életbe.

Nekem ezt baromi könnyű volt betartani, sőt igazándiból segített is, mert sokszor terhesnek érzem a beszédet és a másikra történő odafigyelést, ezért kicsit sajnáltam is, amikor vége lett. 

A napirend

A napirendben az fogott meg leginkább, hogy gyakorlatilag percre pontosan be van osztva az egész napunk. Mivel minden egyes eseményt gongszóval jeleznek, így reggeli ébresztőórára nem volt szükség, sőt a negyedik naptól kezdve a karórámat is levettem, mert nem volt szükségem tudni az időt. Hagytam magam sodródni az eseményekkel.

Így néz ki a tanfolyam napirendje, zárójelben beszúrtam pár személyes megjegyzést az egyes eseményekhez:

04:00 - 04:30 - Reggeli ébresztő gong, készülődés (elsőre rémisztőnek tűnt, de hamar hozzá lehetett szokni)
04:30 - 06:30 - Egyéni meditáció a szobában vagy a dhamma teremben (a hideg miatt nem volt gond a fáradtság)
06:30 - 08:00 - Reggeli szünet (ekkor volt a reggeli is és utána jót lehetett aludni 8-ig)
08:00 - 09:00 - Csoportos meditáció a meditációs teremben (ilyenkor éreztem magam a legfrissebbnek)
09:00 - 11:00 - Egyéni meditáció a szobában vagy a meditációs teremben, a tanár utasítása alapján
11:00 - 12:00 - Ebédszünet
12:00 - 13:00 - Pihenő és egyéni interjú a tanárral (én ilyenkor mindig aludtam)
13:00 - 14:30 - Egyéni meditáció a szobában vagy a meditációs teremben (én általában mindig a teremben gyakoroltam)
14:30 - 15:30 - Csoportos meditáció a meditációs teremben (ez volt számomra a legnehezebb)
15:30 - 17:00 - Egyéni meditáció a szobában vagy a meditációs teremben, a tanár utasítása alapján
17:00 - 18:00 - Tea szünet (vacsora, ilyenkor nem volt idő aludni, de legalább át tudtam mozgatni a lábam)
18:00 - 19:00 - Csoportos meditáció a meditációs teremben (már belátható közelségbe került a nap végi jutalomvideó)
19:00 - 20:15 - Előadás videóról vagy magnóról (aki teheti, az angol nyelvű videót nézze, Goenka hatalmas arc, nagyon jól magyaráz, a magyar fordítás meg sem közelíti az eredetit! Nekem ez volt a nap fénypontja)
20:15 - 21:00 - Csoportos meditáció a meditációs teremben (rövidebb gyakorlás új instrukciókkal)
21:00 - 21:30 - Kérdések a tanítókhoz (ha nem voltam túl fáradt, akkor meghallgattam őket vagy én is kérdeztem)
21:30 - 22:00 - Zuhanyzás, lámpaoltás (mivel nem lehetett semmi mást csinálni, könnyen ment az elalvás)

Más rítusok, meditációs technikák és a sportolás mellőzése

Itt is hangsúlyozzák, hogy ez a szabály nem azért van, mert bármi baj lenne a többi technikával, hanem azért, hogy a tanulás alatt ne keveredjenek a tapasztalatok. 

Nekem a sportolással volt leginkább bajom, bár kényelmesebb az élet, ha nincs edzés, de a cukrom eléggé megérezte, hogy nem mozgok annyit, mint egyébként szoktam. Ráadásul a vegetáriánus étrend is jóval gazdagabb volt szénhidrátban, mint az a hús alapú diéta, amivel én karban tartom a cukrot (kettes típusú cukorbeteg vagyok), így a sport hiánya miatt volt egy kis ingadozás a vércukorszintben, de a tanfolyam végére sikerült stabilizálnom. 

A délutáni teaszünetben csináltam azt, hogy a normál tempónál kicsit gyorsabban sétáltam körbe-körbe a tábor területén. Ekkor még pont kellemesen sütött a nap, jól esett a mozgás az egész napos ülés után. 

A két nem különválasztása

Nyilván egyértelmű, hogy mi a célja ennek, még házastársak esetében is. Természetesen itt sem arról van szó, hogy a szex valami bűnös dolog lenne, egyszerűen elvonja a figyelmet. Viszont ha nincsenek szexuális ingerek, akkor egy idő után azt tapasztaltam, hogy a libidó is szép lassan lecsökken és nem is hiányzik. 

A tanfolyam során a táborban gyakorlatilag egy paravánnal ketté volt választva a férfi és a női rész, így elvileg nem is láthattuk egymást. Igaz a meditációs teremben együtt gyakoroltunk, de az alatt a pár perc alatt, amíg az ember odamegy az előre kijelölt, fix helyére, nem sokat lehetett látni és itt is külön voltak választva a férfiak és a nők. 

A külvilág kizárása

Bár a feszített napirend nem teszi lehetővé napközben a figyelem elkalandozását, este a lámpaoltás előtti időszakban jutott volna egy kis idő a netezésre, de szerencsére a szabályok pont ezért tiltották minden kommunikációt a külvilággal. 

Nagyon furcsa volt az elején és a végén is, hogy nem tudtam mi történik odakint. Amikor eljöttem épp kezdett tetőfokára hágni a menekültválság (de bármilyen politikai történés kellően elterelte volna a figyelmet), volt egy csomó bejelentés a tech világból, amire vártam, szóval ha este megnéztem volna a leveleim és a közösségi hálókat, akkor az nagyon kizökkentett volna abból a befelé forduló állapotból, ami az önmegfigyeléshez szükséges. 

A fenti szabályokat jópárszor átolvasva, átgondolva úgy döntöttem, hogy ezeket vállalhatónak tartom, úgyhogy megkezdtem a tanfolyamon való részvételhez szükséges elszakadás megszervezését. 

Az elszakadás

Tíz nap azonban nagy idő egy világi embernek. Furcsa így hivatkozni magamra, de ott és akkor tulajdonképpen szerzetesi életet éltem, amihez képest a normál hétköznapok világi életnek számítanak. 

Úgyhogy meg kellett oldanom az elszakadást a családomtól, a munkámtól és végül a teljes külvilágtól. 

Elszakadás a családtól

Párommal két gyereket nevelünk, akik mostanra lettek akkorák, hogy már nem okoz akkora nehézséget az, ha az egyik szülő tíz napra lelép. De természetesen minden más szervezés és előkészület csak azután kezdődhetett, hogy párom áldását adta rá, én pedig megígértem, hogy cserébe a tanfolyam után ő is leléphet egyedül, teljesen gyerekmentesen wellnesszezni. 

Tulajdonképpen ez után adtam be a jelentkezésem a szeptemberi tanfolyamra, bízva benne, hogy lesznek még helyek. Magyarországon évente csak két alkalommal van tíz napos tanfolyam, de szerencsére sikerült bekerülnöm. 

Elszakadás a munkától

Miután elfogadták a jelentkezésem, a melóban is biztosítani kellett, hogy arra a két hétre meglegyen a szabi, a helyettesítés és hogy egyértelmű legyen, nem leszek elérhető egyáltalán, sem interneten, sem telefonon. Nem fogom olvasni a leveleimet és nem fogok semmilyen munkával kapcsolatos kérdésre válaszolni.

Tudom, hogy ez a teljes elszakadás baromi nehéz a sok embernek, ezért érdemes idejében elkezdeni szervezni, hogy tényleg jól megoldott legyen a helyettesítés. 

Elszakadás a külvilágtól

Főleg az utóbbi években egyre több időt töltök interneten, kütyük és virtuális barátok között, így a legnagyobb kihívásnak az tűnt, vajon kibírok-e tíz napot okostelefon nélkül. Megdöbbentett, hogy mennyire könnyen ment. 

samsung_butafon.jpgMivel tudtam, hogy úgysem lehet mobilt használni a tanfolyam során, sőt le is kell adni azt, ezért nem akartam az okostelót vinni, úgyhogy beruháztam a létező legolcsóbb butatelefonra, ami még kapható. Ezt vittem magammal, de csak azért, hogy legyen, ha baj van. És a tanfolyam alatt még ezt is le kellett adni. 

Természetesen a tanfolyam szervezői biztosítottak egy telefonszámot, amin valódi vészhelyzetben csak és kizárólag a családom számára elérhető voltam, de szerencsére erre nem volt szükség. 

Tulajdonképpen ezzel kezdődött az elszakadásom a külvilágtól, otthon még utoljára megírtam Google+-ra, hogy nem leszek, még egyszer átfutottam leveleket, híreket, majd kikapcsoltam a telefont és beraktam a fiókba és elindultam.  

A következő részben a megérkezés és az első napok történései lesznek olvashatóak. 

Vipassana - 1. rész Tovább
Xiaomi az Android killer...

Xiaomi az Android killer...


Az Android Headlines cikke szerint már a Google-nél is egyre inkább tartanak attól a veszélytől, amit a kínai Xiaomi (ejtsd: "száomi") előretörése jelenthet az Android platform, hosszabb távon pedig akár a Google számára. 

Mivel napokon belül magam is Xiaomi felhasználó leszek, ezért belegondoltam miért lehet realitást abban, hogy az üstökösként feltűnő kínai cég a Google androidos szolgáltatásainak komoly versenytársává válhat, túllépve a puszta készülékgyártáson és értékesítésen. 

Ezt korábban elképzelhetetlennek tartottam volna, hiszen sem a Samsungnak, sem a többi androidos csúcskategóriás gyártónak (HTC, Sony, LG) nem sikerült a Google ökoszisztémát komolyan veszélyeztető alkalmazásparkot készítenie.

Xiaomi az Android killer... Tovább
Android Lollipop kritika

Android Lollipop kritika

lillipop.pngFelraktam Nexus 7-re a Lollipopot. Ez a Google által fejlesztett Android operációs rendszer legfrissebb verzója. 

Amiről ebben a posztban írni szeretnék, az kizárólag a felhasználó által látott megjelenés és működés változásai. Az, hogy mi minden történt még a motorháztető alatt, azzal nem foglalkozom.

A Lollipop legnagyobb vizuális újdonsága a "Material Design" névre keresztelt megjelenés. Ez a Google új dizájn irányelve és általában mindenki el van tőle ájulva. Alapvetően nekem is tetszik és nagyon jó iránynak tartom, de van pár dolog, amivel nem értek egyet, vagy nem értem. Lássuk, mik ezek.

Első benyomás

Az első és legfontosabb benyomásom, hogy bár sok minden változott vizuálisan, érzetre mégsem akkora a változás, mint gondoltam volna. És ez nem a Lollipop hibája, sőt nem is hiba, egyszerűen arról van szó, hogy amikor használjuk az eszközt, akkor úgyis valamelyik alkalmazásban vagyunk, így annak a kinézete és működése az, ami számít.

Magával az androidos felülettel ritkábban találkozunk, és az Android nyíltságának köszönhetően még itt is nagyon sok mindent megváltoztathatunk, testreszabhatunk még a készülék rootolása vagy ROM csere nélkül is.

Csupán a felhasználói felületet tekintve szerintem ezért sem akkora gond, hogy régebbi androidos eszközök nem, vagy csak sokára kapják meg a hivatalos frissítést, ha közben a legtöbb alkalmazás már frissítette magát material dizájnos külsőre. 

Részletek

Számomra a következő dolgok azok, amiket rooot/ROM nélkül nem lehet változtatni és a napi használat során találkozom velük: a softkeyek megjelenítése, sorrendje, funkciója, a felső értesítési sáv, a lenyitott értesítési sáv és az abban lévő gyorsbeállítások, a rendszerbeállítások menü és a profilváltás.

Ezekkel pedig szintén az androidtól függenek, de root nélkül is lehetne változtatni rajtuk: az alkalmazások közti megosztásra a share menü, a hangerőszabályozó csúszka megjelenése és helye, az értesítési fiókban a gyorsbillentyűk.

Ezek mind változtak Lollipopban, nézzük szépen sorban:

Az alsó három gomb

Elsőre furcsának tűnik a háromszög, kör, négyzet megoldás, de én látom az értelmét. Például sokkal könnyebb lesz hivatkozni rájuk.

Nexus_Lollipop_blogposzt1b.pngElég lesz annyit mondani, hogy "Nyomd meg a kockát" ahelyett, hogy "Nyomd meg a multitask menü gombot, tudod, ami alul van jobb oldalt az a sok kis ablak egymás egymás felett. Ja, hogy a te telefonodon az bal oldalt van és nem úgy néz ki?". Remélem a saját felületet használó gyártók szakítanak azzal a rossz szokásukkal, hogy úgy érezzék, feltétlen változtatniuk kell a gombok kinézetén. 

Sajnos a sorrend nem változtatható, pedig számomra sokkal kényelmesebb az, ha a visszagomb a jobb alsó sarokban van. 

Felső értesítési sáv 

Tetszik, hogy egyre több alkalmazás használja ki azt, hogy az értesítési sáv háttere alkalmazkodhat az éppen futó alkalmazáshoz, de nem tetszik, hogy szándékosan kicsit más árnyalatot használnak. Sokkal jobb - szerintem - az iOS megoldása, ahol pontosan ugyanúgy néz ki az értesítési sáv háttere, mint az app teteje.

Nagyon hiányzik az aksi töltöttségének százalékos kijelzése. Bőven lenne neki hely, igaz megtörné a letisztultságot. Igazán meghagyhatták volna ennek a megjelenítését a felhasználó választásának.

Nexus_Lollipop_blogposzt6.png

 Így néz ki a Google+ alkalmazás értesítési sávja alaphelyzetben:

 

Értesítések megjelenítése 

Az egyik leglátványosabb változás az értesítések megjelenítése. Nekem tetszik az új kártyás design, viszont nem értem, miért nem tölti ki jobban a rendelkezésre álló helyet? Pazarlásnak érzem, hogy ennyire összehúzták őket. 

Annak örülök, hogy a kártyák végre középre lettek igazítva. Eddig nagyon zavart, hogy az értesítések bal oldalt jelentek meg, a gyorsbeállítások pedig jobbra. Külön-külön mind a kettő bénán nézett ki. Most legalább egységesen középen vannak, csak még mindig túl kicsik.

Ugyanezt gondolom az időpont, dátum és profilkép megjelenítéséről is. Túl kicsik. Olyan, mint amikor valaki prezentációt készít és 12-es betűtípust használ. Az értesítéseknél a rápillantás a lényeg, nem részletek, így én sokkal jobban kiemeltem volna ezeket az elemeket. 

Nexus_Lollipop_blogposzt14.png

Általános benyomásom a rendszerről, hogy gyakran aránytalanul kicsit az egyes elemek.

 

Gyorsbeállítások 

Gyári androidon sosem szerettem az értesítési sávban lévő gyorsbeállítások megvalósítását. Máig azt gondolom, hogy ebben még akár a TouchWiz is sokkal jobb és rugalmasabb, mint a Google.

Sajnos Lollipoppal sem változott sokat a helyzet, továbbra sem látjuk rögtön a gombokat az értesítési sáv lenyitásakor, másodszor is le kell húzni a kezünket, ekkor jelennek meg. Ez mondjuk tetszik, mert gyorsan végrehajtható fél kézzel is. Tudom, hogy két ujjal lehúzva rögtön megjelennek, de kétujjas gesztust kényelmetlen használni.

A fentebb említett méretbeli aránytalanságok itt is megjelennek. Az aksi töltöttség értéke még kisebb, mint az idő, a beállítások fogaskereke és a profilváltás gomb zavaróan apró.

A lehetséges beállításoknak sem a sorrendje sem a száma nem változtatható. Ez van, ennyit lehet kapcsolni: 

Nexus_Lollipop_blogposzt2.png

Gyorsbillentyűk megjelenítése az értesítési sávban, aránytalanul kicsi felső sávval

 

Ha én például soha az életben nem használom a Cast screen opciót és a Bluetooth-ot, akkor teljesen feleslegesen foglalják a helyet, míg egy hangerőprofil vagy battery saver opciót szívesen látnék itt. 

Jó hír, hogy végre van fényerő csúszka, de ugyanígy elért volna még a hangerőszabályozó is. Feleslegesnek érzem, hogy az értesítések továbbra is megjelennek a gyorsbillentyűk alatt. Inkább használták volna ki jobban a  helyet.

Profilváltás

Az Android egyik fő előnye iOS-el szemben, hogy ugyanazon az eszközön létre tudunk hozni egymástól teljesen független felhasználói profilokat, így az egész család használhatja a gépet. 

Profilkép esetében nem tudom megérteni, hogy miért kicsinyítették le annyira, hogy szinte már felismerhetetlenek a képek? Pont az lenne a lényeg, hogy egyértelműen látszódjon a profilkép, amúgy is személyesebb lesz a felhasználói élmény, ha látjuk az arcokat, nem csak valami kis miniatűr izét.

A gyerekeknek is sokkal könnyebb megmutatni, hogy kinek az arcára kell kattintani, ha be akarnak lépni a megfelelő profilba.

Nexus_Lollipop_blogposzt3.png

Alig látható profilképek

 

A profilváltás eleve nehézkes, három lépésből tudunk csak eljutni magához a választáshoz.

  1. Értesítések lehúzása
  2. Gyorsbilentyűk aktiválása
  3. Jobb felső sarokban pici profilképre kattintás
  4. Másik profil kiválasztása.

Ehhez képest az előző verzióban ez úgy működött, hogy

  1. Jobb oldalt a gyorsbillentyűk aktiválása
  2. Nagy profilképre kattintás
  3. Másik profil kiválasztása

Ha meg kéne nevezni mi az ami legkevésbé tetszik az új rendszerben, akkor ez lenne az. 

Rendszerbeállítások - struktúra és megjelenés

Ezen a téren egyértelmű a javulás. Nagyon tetszik, hogy végre nem egy végeláthatatlan hosszú lista a beállítások menü, hanem a kétoszlopos elrendezés miatt szinte egy oldalon át tudjuk tekinteni az összes lehetőséget.

Ami furcsa, az ismét a méretek aránytalansága. Például a jobboldali képernyőn nem értem, miért olyan apró a kapcsoló gomb, ráadásul nem is kell pont a csúszkára kattintani, pláne nem húzni balra vagy jobbra az állításhoz mert ha a "Pulse notification light" sorra nyomunk, akkor is állítja az értéket.

Vizálisan erre nem utal semmi, sőt, pont úgy tűnik, mintha azt várnák a felhasználótól, hogy az iOS-hez hasonlóan csak a kis pöcköt változtassa, ha ki vagy be szeretné kapcsolni az értéket.

Nexus_Lollipop_blogposzt15.png

Nexus_Lollipop_blogposzt4.pngMindezen hibák ellenére úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült a Beállítások megoldása.

Share menü

Amikor először megláttam, azt hittem programhiba, de utána rájöttem, hogy ez a koncepció része, mármint hogy direkt lelóg a képernyőről a menü és csak az első néhány legfontosabb opció látszik. Végül is érthető, kevésbé elborzasztó ezt látni, mint a 20 elemből álló listát.

Az is jó megoldás, hogy végre használati gyakoriság és nem ABC sorrendben jelennek meg az alkalmazások, így vége az "Add ..." kezdetű trükközésnek.

Nexus_Lollipop_blogposzt10.png

Nexus_Lollipop_blogposzt11.png

Hangerőszabályozó csúszka

Végül egy apró, de pozitív változás, hogy végre nem a képernyő közepére rakják a hangerőszabályozó csúszkát. Baromi idegesítő volt, amikor elindult pl. egy YouTube videó, kicsit állítani akartam a hangerőn és pár másodpercig pont a legfontosabb területet takarta ki az amúgy is ronda kapcsoló.

Sokkal szebb Lollipopban sem lett, de legalább már nem lóg rá nagyon a dolgokra.

Nexus_Lollipop_blogposzt12.png

 

Összefoglalva

Az első benyomások alapján nagyon pozitív a véleményem.

Ebben a posztban külön nem tértem ki az animációkra, mert szerintem nem túl hivalkodóak, pont annyit tesznek hozzá a felhasználói élményhez, amennyit szükséges. A megjelenítés kifejezetten szép, a Material Design tetszik, jó irányba haladunk.

Remélem a fentebb említett méretbeli aránytalanságokat idővel orvosolni fogják, ahogy például a Play Store alkalmazásban is javították végül a látványos, de nehezen használhatóan apró gombokat.

Bízom benne, hogy a gyártók sem fogják nagyon átszabni a Lollipopot és minél hamarabb eljut a legtöbb felhasználóhoz.

 

 Első kép forrása: http://androidadvices.com/android-version-name-lollipop/

 

Android Lollipop kritika Tovább
Ilyen az "Inbox", a Google új levelezője

Ilyen az "Inbox", a Google új levelezője

A Google a napokban adta ki az új levelező alkalmazását, amit "Inbox" névre keresztelt. 

Szerencsére ez "csak" egy új felület a Gmail-es leveleink megjelenítésére, tehát nem kell új emailcímet regisztrálnunk, ha ki akarjuk próbálni, valamint továbbra is ugyanúgy használhatjuk a Gmail-t, ha nem tetszik az Inbox.

Fontos tudni, hogy nem csak megjelenésében, hanem szemléletében is más az Inbox. Ha hatékonyan szeretnénk használni, szánjunk rá egy kis időt a szemlélet megértésére is.

Miben más az Inbox, mint a Gmail?

 

Az Inbox szemlélete szerint a leveleinkkel vagy van tennivalónk, vagy nincs. Ha nincs, akkor jelöljük őket "elintézettnek" és kész, mehet az archívumba. Ez az, ami a Gmail-nél az archiválás. 

Ha viszont van vele teendőnk, akkor két dolgot csinálhatunk.

1.

Beállíthatunk egy emlékeztetőt a levélre, hogy a megadott időpontban újra jelenen meg az inboxunkban, mintha csak akkor kaptuk volna. Ez a "szundi" mód, ami nagy segítség lehet azoknak, akik hajlamosak megfeledkezni a pár nappal korábban kapott, fontos leveleikről. A "leszundizott" levelek eltűnnek az inboxból, csökkentve ezáltal a megjelenített üzenetek mennyiségét, viszont megfeledkezni sem fogunk róluk, mert kapjuk az emlékeztetőt.

2.

Rátűzhetjük ("pin") a levelet az Inboxra, így az mindig látszani fog. Ez hasonlít Gmail-ben a csillagozáshoz. A fejlécben lévő kapcsoló segítségével egy mozdulattal olyan nézetre tudunk váltani, ahol csak a letűzött, tehát baromi fontos leveleket láthatjuk. És ami a legjobb, hogy a letűzött levélhez magunknak írhatunk kis emlékeztető szöveget, hogy mégis mi a teendőnk az adott levéllel. 

És akkor most lássuk képekben, hogy mindezt hogyan valósítja meg.

Inbox nézet

Itt vannak az olvasatlan ÉS az elintézetlen leveleink. Az egész koncepció célja, hogy az Inboxban tényleg csak olyan levelek maradjanak, amikkel van valami tennivalónk.

Inbox-leírás1.png

Done nézet

Itt vannak az "elintézett" üzenetek. Olyan, mint Gmail-ben az archivált üzenetek, tehát ami ide kerül, azzal elvileg már nincs teendőnk. 

Inbox-leírás2.png

Bundle nézet

Ez az egyik nagy újdonság, elsőre kicsit nehéz átlátni, hogy mire jó. A bundle tulajdonképpen nem más, mint bizonyos levelek csoportosítása, valamilyen szempont alapján. Ez lehet egy általunk megadott címke, vagy lehet a Google előre definiált algoritmusa, amivel eldönti, ha egy levél például promóciós anyagot tartalmaz, akkor a "Promos" bundle-be kerüljön, ha fórum hozzászólásról érkezik értesítés, akkor a "Forums"-ba, stb.

Inbox-leírás3.png

Ez arra jó, hogy amikor az Inboxunkba olyan levél jön, amelyik valamelyik bundle-hez tartozik, akkor arra kattintva nem a konkrét levelet nyitjuk meg, hanem a bundlet, amiben látjuk az összes többi levelet is.

Képzeljük el, hogy létrehozunk egy bundle-t az egyik ügyfelünknek. Minden tőlük érkező kommunikáció esetében az Inboxban a bundle-t fogjuk látni és azt megnyitva azonnal láthatjuk az ügyféllel kapcsolatos korábbi levelezéseinket is, megfelelő kontextust adva az új levél értelmezésének.

Őszintén szólva még nem látom, hogy ez mennyire lesz hasznos vagy felesleges, majd az aktív használat eldönti.

Mindenesetre megnyugtatásul közlöm, hogy bármikor kikapcsolható, ha nem szeretnénk használni :-)

Snoozed nézet

Itt találhatóak azok a levelek, amikre "szundit" toltunk. Ez azt jelenti, hogy eltűnnek az Inboxból, de az általunk beállított időben újra megjelennek. 

Ennek a funkciónak akkor vehetjük leginkább hasznát, ha tudjuk, hogy egy adott levéllel még foglalkoznunk kell, de nem most. 

Inbox-leírás5.png

Én sok mappát használok hagyományos levelezőkben, de sokszor előfordul, hogy miután egy levelet kihúztam az inboxból, megfeledkezem róla, pedig fontos lenne. Ezzel a funkcióval pont ezt oldják meg.

Természetesen nem a Gmail találta fel ezt, sok más levelezőprogram alapból tudja ezt, sőt többet is, de itt most nem az elsőség számít, hanem az, hogy végre elérhető ez a funkció.

A Snoozed nézetben pedig szép időrendben láthatjuk az újraértesítésre beállított leveleinket.

Pinned nézet

Itt vannak a feltűzött levelek.

Inbox-leírás6.png

Megnyitott levél nézet

Itt olvashatjuk el ténylegesen a leveleinket. A felület letisztultabb, mint Gmail-ben, de sok funkció hiányzik még, pl. a címkézés eléggé fapados, nem lehet egész ablakban levelet írni, stb.

Remélem ezt gyorsan fejleszteni fogják. 

Inbox-leírás4.png

 

Mobil verziók

Természetesen Androidra és iOS-re is elérhető a mobil verzió, sőt kötelező is a telepítése, enélkül a desktopon sem férhetünk hozzá az Inboxhoz, ami elég furcsa megoldás Google-től.

A mobil alkalmazások megvalósítása nagyon jó, kihasználják az érintőképernyő előnyeit, pl. egy üzenetet balra-vagy jobbra söpörve tudjuk "elintézetté" tenni vagy újraértesítést beállítani hozzá.

Inbox-leírás6.jpg

(kép forrása: http://www.geek.com/wp-content/uploads/2014/10/Inbox-590x330)

 

Kiknek ajánlom?

  • Akik szeretik a Gmail-t de elég sok levelet kapnak ahhoz, hogy úgy érezzék már nehezen tudják kezelni az áradatot.
  • Akik amúgy is szívesen állítgatnak be címkéket, levélszabályokat, hogy minél inkább testreszabják a levelezésüket
  • Akik hajlandóak kicsit elvonatkoztatni az eddig rögzült levelezési szokásaiktól, hogy más szemléletet próbáljanak ki

Kiknek nem ajánlom?

  • Akik utálják a Google termékeket.
  • Akik most is teljesen elégedettek azzal, ahogy a Gmail működik
  • Akik nem akarnak időt és energiát szánni arra, hogy átálljanak az új szemléletre

 

Nekem első benyomások alapján nagyon tetszik. Még sok rajta a fejlesztenivaló, fontos funkciók hiányoznak, de a koncepció és a megvalósítás szerintem jó. 

Kíváncsian várom a folytatást. Én a következő napokra megpróbálom teljesen kiváltani a Gmail-t.

Meglátjuk, milyen lesz.

Update:

Akinek 4.1-es verziónál régebbi androidos készüléke van, vagy az egyelőre nem támogatott Windows Phone-al rendelkezik és mégis szeretné kipróbálni az Inboxot, használja a Bluestacks nevű emulátort (http://www.bluestacks.com/), kipróbáltuk, elfogadja a meghívót és utána a webes felület már használható lesz.

 

Ilyen az "Inbox", a Google új levelezője Tovább
A Google Wave emlékére

A Google Wave emlékére

Most, hogy ismét Inbox meghívólázban ég a net erre fogékonyabb része, eszembe jutott a Google Wave



Akkor és ott teljesen megértettem, hogy miért lett bukás. A koncepció szerintem nagyon jó volt, a megvalósítás viszont nem. 

Sem a technológia nem volt még elég fejlett hozzá, ezért nagyon szakadt és lassú volt az oldal működése, sem a grafikus felület kialakítása és működése nem volt egyértelmű. Így a wave-elés elég hamar káoszba fulladt. 

Titkon mindig reméltem, hogy előbb-utóbb feltámasztják a projektet, Gmail-en belül, mégpedig a Talk-ban. Aztán persze kaptunk egy Hangoutsot, sajnos.

Szerintem ma is lenne létjogosultsága. Van, amikor az email a leghatékonyabb kommunikációs forma, van, amikor a chat, de a kettő között is van átmenet és ez lehetne a Wave terepe.

Valahogy úgy képzelem el, hogy elkezdek levelezni egy témáról mondjuk egy ügyféllel, látom, hogy ő is online chaten, így Gmailben a futó levél threadot egy kattintással át lehetne alakítani Wave szerű chatté. 

Olyan lenne, mint amikor egyszerre dolgozunk Google Documentsben, csak itt a levélen tudnánk dolgozni.

Például ha a levélben van egy táblázat pár képpel, akkor minden résztvevő egyszerre tudná azt real time módosítani, anélkül, hogy el kéne hagyni a levelezőt. Miután befejeztük a real-time munkát, vissza lehetne kapcsoni a státuszát normál mail-re és továbbküldeni.

Ha valaki olyan kapná meg a levelet, akinek a kliense tud Waveül, akkor ő használhatná a "Replay" funkciót (ez volt az egyik legjobb a Wave-ben), azaz visszanézhetné, hogy alakult a levelezés, mikor ki mit tett hozzá. Ez sokat segítene akkor, amikor például kapsz egy "fyi" levelet, és megnyitva azt látod, hogy harminc ember korábbi levelezése van benne, te meg silabizáld ki, hogy mikor ki mire válaszolt benne. 

Szerintem ma már adott ehhez a technológia. Remélem egy nap megvalósul. 

Fotó forrása:
http://metricmarketing.ca/files/wpu/2009/10/GoogleWave.jpg

A Google Wave emlékére Tovább
MEGA fotó backup

MEGA fotó backup

A saját magunk által előállított digitális tartalom az egyedüli, amiről érdemes biztonsági másolatot készíteni, minden más újra letölthető. 

Csináltam egy folyamatábrát arról, nálam hogyan zajlik a fotók mentése. Jó, tudom durván túl van biztosítva, és a képek 95%-a nem ér semmit, de a maradék az, amit szeretném, ha megmaradna, hogy később majd nosztalgiázva vissza lehessen nézni őket.

Így néz ki:

Digitális Fotók - MEGA központtal - New Page (1).jpeg

Mára már csak a telefonommal készítek képeket, amiket automatikusan 4 különböző szolgáltatóhoz is feltöltök. Tulajdonképpen ezen a ponton meg is állhatna a folyamat, mert elég valószínűtlennek tartom, hogy mind a négy (Facebook, Google Plus, Dropbox, MEGA) egyszerre zárná be a kapuit anélkül, hogy elég időt hagyna a képek lementésére.

De az ördög nem alszik, úgyhogy nem árt, ha van offline másolat is a képekről. Eddig a Dropbox-ot használtam erre, de a napokban átálltam a MEGA-ra. 

A havi takarítást lassan egy éve csinálom és nagyon bevált. Kb. fél óra átnézni a képeket, és kitörölni a nagyját. Ezzel nem csak helyet spórolok, hanem motiváltabbá is válok arra, hogy visszanézzem a képeket, mert nem 1213 fotót kell átgörgetni, hanem csak 20-30-at, de azok viszont jók.

A telefonnak pedig kifejezetten jól jön, hogy nem dagad sok gigásra a galéria, mert havonta törlöm róla az összes fotót, így a 16 gigás készülékkel szinte sosincs hely problémám.

A lokális biztonsági másolatra részben TrueCryptet használok (egy darab 100 gigás konténert, egyszerűbb egy fájlt mozgatni, mint a sokezer fotót), részben BitLocker-t (a laptop vinyóján).

 

MEGA fotó backup Tovább
Mitől okos az okosóra?

Mitől okos az okosóra?

Tegnap az Apple is bejelentette a maga elképzelését arról, hogy milyennek kellene lennie egy okosórának. A reakciókat olvasva a designbeli különbségektől eltekintve két irányvonalat látok körvonalazódni a felhasználói elvárások tekintetében.

Az óra, mint önálló eszköz

Vannak, akik szerint az a jó okosóra, amelyik teljesen képes kiváltani a telefont és önálló eszközként is megállja a helyét.

Nekem úgy tűnik, hogy az Apple is ebbe az irányba ment el, amikor megpróbált minél több funkciót belezsúfolni a készülékbe.

Vegyünk egy példát. Szerintük reális felhasználási lehetőség az, hogy az ember az okosóráján szeretne sokszáz fotót nézegetni és ehhez megcsináltak egy valóban nagyon ügyes és intuitív felhasználói felületet, amit a tekergetős gombbal ellátott hardver és az érintés erejére érzékeny kijelző is támogat. Ügyes!

Neptune's Watch.pngAz a koncepció, hogy minél több alkalmazást tudjunk az óránkra tölteni az alkalmazásválasztó képernyőn is megjelenik. Ezt is nagyon ötletesen, látszólag véletlenszerűen elhelyezett, de könnyedén ki-be zoomolható ikonokkal oldották meg azt, hogy 20-30 alkalmazás közül is kényelmesen megtaláljuk amelyiket keresünk.

De ki akar 20-30 alkalmazást telepíteni a telefonjára? Kicsit eltúlozva a dolgokat, de idővel így fog kinézni az óránk? Persze a másik véglet a Pebble, ahol már 1 darab alkalmazás használata is kényelmetlen, mert végig kell előtte görgetni az összes gyárilag beállított opciót. Nem is lett sikeres a Pebble Store.

Visszatérve a koncepcióra, a fejlődés iránya itt az, hogy minél önállóbb legyen az óra és viszonylag rövid időn belül akár teljesen függetlenné is válhasson a telefontól. 

Sokan úgy érvelnek, hogy ha az eszköz a viszonylag magas, 300-450 dolláros árkategóriába tartozik, akkor azért cserébe elvárható lenne, hogy ne csak egy félig okos, telefontól függő eszközt kapjanak. 

Ezzel az érvvel egyetértek, de szerintem maga a koncepció az, ami alapjaiban hibás. Nézzük meg, mi a másik lehetőség. 

 

Az óra, mint másodlagos képernyő

E szerint a koncepció szerint az okosóra nem attól okos, hogy ugyanazt tudja, mint a telefon, csak kicsiben, hanem attól, hogy okosan jeleníti meg az óra méretéhez igazítva a telefonról jövő információkat, valamint egyszerű interakciókat lehet rajta végezni. De nem függetlenül a telefontól, hanem azt kiterjesztve. 

Számomra azért szimpatikusabb ez az irány, mert feleslegesnek tartom, hogy az óra ugyanazt tudja, amit a telefon is tud, ha az ébren töltött időnk 99%-ában úgyis nálunk a telefon. Lehet, hogy nincs mindig kézközelben (pont az ilyen szituációkra való az óra), de szinte mindig hatótávolságon belül van. 

Az első koncepció hívei erre azt mondják, hogy például ha futni mennek, akkor nem kellene telefont vinniük, ha az óra mindent tud, ami a futáshoz kell nekik. Ez igaz, de mégsem hinném, hogy annyival többet ad az, hogy ne kelljen telefont vinnünk futáshoz, hogy megérje megvenni a drágább eszközt. 

Azért is bízom benne, hogy ez az irány terjed jobban el, mert ez lehetővé teszi a jóval olcsóbb eszközök elterjedését, mint pl. a Pebble. Persze csak ha nincsenek extra esztétikai igényeink az órával kapcsolatban, és a funkcionalitásra helyezzük a hangsúlyt. De az illusztrációnak berakott Moto 360 mutatja, hogy akinek fontos a szép külső, az is találhat magának jó megoldást.

Bár még nem volt szerencsém Android Wear-os eszközhöz, de szerintem a Google Now jól illik ehhez a koncepcióhoz. Értesít minket akkor, amikor az releváns és lehetőséget ad minimális interakcióra. 

LCD vagy E-paper?

Egyelőre úgy tűnik, hogy a Pebble-t sem az Android, sem az Apple nem követi az E-Paper kijelzős megoldások terén. Mindenki a színesebb, látványosabb, érintőképernyős kijelzőt preferálja még akkor is, ha ez az aksiidő brutális romlásával jár.

Az első Moto360 kritikák szerint az óra fél napot sem bír ki, ami azért eléggé túlzás. Ezzel szemben egy Pebble akár 5-6 napig is simán elműködik egy töltéssel.

 

Én bízom benne, hogy Androidos vonalon lesz még E-Paper kijelzős, Android Wear-t futtató eszköz, mert a Pebble-nek nem jósolok nagy jövőt. 

És remélem, hogy a második koncepció fog elterjedni. Legalábbis Androidon, ahol van lehetőség a választásra és majd a piac eldönti, mit preferálnak a felhasználók.

Amiben viszont biztos vagyok, az okosóra, mint eszköz itt marad velünk és ugyanolyan szerves része lesz az életünknek, mint a telefon.

 

 

 

Mitől okos az okosóra? Tovább
Dropbox helyett MEGA?

Dropbox helyett MEGA?

Nemsokára lejár a Dropboxhoz kapott 50 gigás tárhelykiegészítésem és azon gondolkozom, hogy le tudnám-e váltani MEGA-ra?

Nálam fontossági sorrendben ezeknek a szempontoknak kell megfelelnie:

1. Legyen ingyenes

Ez ugyebár alap, 2014-ben annyi lehetőség van, hogy nem akarok tárhelyért fizetni.

2. Adjon minimum 50 giga tárhelyet

Ennyit ad jelenleg a MEGA, a Dropbox nem is tudom, hol tart most, volt régebben pár ajánlásom, amiért lehetett kiegészítő tárhelyet kapni, de szerintem 10-12 gigánál nem több. Bízom benne, hogy hamarosan ők is felviszik 50-re.

Azt is hozzá kell tenni, hogy a MEGA ezt úgy biztosítja, hogy az ingyenes verzióban havi 16 giga adatforgalom (letöltés) jár a felhasználónak, de ennyit szerintem nem fogok elhasználni. 

3. Lehessen bármekkora méretű fájlt feltölteni

MEGA-ba már töltöttem fel 27 gigás! truecrypt file-t, igaz azt letölteni csak a fizetős verzióban tudom. Dropboxnál nem tudom mekkora a limit, de a mobilon készített videók eddig mindig felmentek gond nélkül és nekem valójában ez az, ami fontos. 

A 27 gigás tárolót nem a napi használatra szánt MEGA fiókomba töltöttem fel, hanem kifejezetten az erre a célra létrehozott accountba. 

4. Legyen szinkronizáló alkalmazás Linuxra és Windowsra is

Ezt ma már mindkét szolgáltató teljesíti, a MEGA kliense is ugyanolyan szépen mutatja a fájlokra helyezett kis ikonokkal a szinkronizáció állapotát. Plusz jópont a MEGA-nak, hogy nem hoz létre egy extra mappát az általam kiválasztott mappában, hanem ODA szinkronizál, ahová kérem.

A szelektív szinkronizálás is szépen működik mindkét alkalmazásban, annyi a különbség, hogy a MEGA beállítása ebből a szempontból kényelmesebb, mert telepítéskor két nagyhatalmas gomb közül kell választani, miszerint mindent szinkronizálni akarunk, vagy nem. Ez nekem jobban tetszik, mint a Dropbox megoldása. Szerintem az átlagfelhasználó így könnyebben fogja használni ezt a lehetőséget. 

5. Legyen mobil alkalmazás

Ez annyira alap, hogy szinte le sem kellett volna írni, természetesen mindkettő tudja. 

6. Fotók és videók automatikus feltöltése

Ez az egyik kulcsfontosságú szempont, szerencsére már mindkettő tudja.

7. PIN kódos védelem alkalmazás indításkor

Mindkettő tudja. Ez azért jó, mert ha pl. elveszik vagy ellopják a telefont, nem tudnak csak úgy hozzáférni a fájlokhoz az alkalmazást elindítva.

8. Lehessen teljes mappákat és egyes fájlokat is megosztani

Mindkettő tudja, nekem a MEGA UI-ja egyértelműbbnek tűnik, főleg az összekapcsolt MEGA fiókok kezelése tetszik, a webes felületen teljesen egyértelműen láthatjuk, hogy melyik mappa kivel van megosztva.

9. Ne kelljen a célszemélynek fiókkal rendelkeznie

Mindkettő tudja, ez akkor lehet fontos, ha gyorsan meg akarunk osztani fájlokat/mappákat Twitteren, Google+-on, szóval nem tudjuk, hogy akik letöltik, azoknak van-e fiókja.

10. Legyen kétlépcsős azonosítás

Ezt egyelőre csak a Dropbox tudja. Nem vészes, hogy nincs, de jobban örülnék, ha lenne. Amekkora hangsúlyt fektet a MEGA a biztonságra, szerintem rövid időn belül pótolni fogják

11. Legyen áttekinthető, szép, gyors az UI

Ebben magasan a MEGA a jobb, de ez egy erősen szubjektív szempont. Legtöbbször amúgy sem a webes felületet használom, hanem a desktopra szinkronizált fájlokkal dolgozom az adott operációs rendszer fájlkezelőjével. 

Az eddigiek alapján nem látok olyan lényegi különbséget, ami komolyan megakadályozná a váltást. Talán kicsit jobban bízom a Dropbox-ban, hiszen a legismertebb, legelfogadottabb cégről van szó, míg a MEGA esetében ott van annak a lehetősége, hogy a rendőrség egy nap lekapcsolja az egészet, ugyanúgy, ahogy az előző szolgáltatást is. Tudom, ez eléggé valószínűtlen, és ha meg is fog történni, biztos lesz idő lementeni az adatokat (ami amúgy is szinkronizálva vannak), szóval nem érdemes túlparázni.

 

Dropbox helyett MEGA? Tovább
Az okoshűtőszekrény

Az okoshűtőszekrény

Én így képzelem el a jövőt.

Az okoshűtőben minden élelmiszer csomagolásán lesz NFC csip, ami tud kommunikálni a hűtővel. Minden étel meg tudja mondani magáról azt, hogy mit tartalmaz, mikor járt le, mennyi kalória, szénhidrát, stb. van benne, szóval a szokásos információkat.

A fogyó ételek (tej, mustár, stb) olyan pultra kerülnek a hűtőajtóban, aminek az aljában van egy kis mérleg, így az tudja követni a mennyiség változását (a csomagolás súlyát is figyelembe véve, amit az NFC csip közöl vele).

Azok az ételek, amelyek nem tartalmaznak NFC csipet, speciális rekeszekbe rakhatók, amik könnyen és gyorsan programozhatók, akár a hűtőajtón lévő érintőképernyős interfészen, akár a desktopon vagy mobil eszközön. 

Ezek alapján a hűtőnek mindig pontos képe lesz arról, hogy miből mennyi van benne, ezt pedig interneten feltölti a felhőbe, hogy mi bárhonnan, bármilyen eszközön hozzáférjünk. Felhasználóbarát grafikus felületen láthatjuk a hűtőnk tartalmát, egy kattintással megjelölhetjük azokat a termékeket, amikből venni kellene, vagy tiltólistára helyezhetjük, amit többet nem akarunk vásárolni. 

Tehát virtuálisan bármikor belenézhetünk a hűtőnkbe. De akár szó szerint is, ha elhelyeznek egy kis webkamerát a szekrénybe, így ha szükséges, a boltban elővesszük a mobilunkat és kérünk screenshotot a hűtő összes polcáról, így vizuálisan is le tudjuk ellenőrizni, mit kell venni.

De a legjobb az lesz, ha a hűtő elkezd kommunikálni a házhozszállítást vállaló boltokkal. Például egy nagybevásárlás így nézne ki:

A munkahelyemen vagy úton hazafelé előveszem a telefonom és kérek egy státuszt a hűtőből. Milyen ételek vannak fogyóban, milyen ételek nincsenek, pedig szoktak lenni, mit írtam fel kézzel a bevásárlólistára. Majd ezek alapján utasítom a hűtőt, hogy nézze végig a házhozszállítást vállaló boltokat és keresse meg azt, ahol a legkedvezőbb áron, az általam választott időre tudják hozni az árut. A hűtő erről dob nekem egy visszajelzést, hogy úgy látja, a TESCO-ból 97%-ban meg tudom venni, ami kell, ennyiért és ennyiért, a hiányzó elemeket pedig a erről és erről a helyekről tudná megrendelni.

Leokézom azt, ami megfelelő, erre a hűtő elküldi a megrendelést a boltoknak és dob egy visszaigazolást, hogy minden rendben, a választott időben jön a futár. Egy emlékeztetőt a biztonság kedvéért beleír a naptáramba.

És ezzel én el is intéztem a nagybevásárlást. Nem kell boltba elmenni, nem kell összeszedni a termékeket, nem kell bosszankodni, hogy már megint pont elfelejtettem a legfontosabbat, nem kell hazacipelni, nem kell étkezés előtt rádöbbenni, hogy bakker pont kifogyott a legfontosabb hozzávaló.

Remélem pár éven belül megvalósul.

Az okoshűtőszekrény Tovább
Nem az a bunkó, aki nem olvas verseket

Nem az a bunkó, aki nem olvas verseket

Megy most a Facebookon a verses kihívás és sajnos elég erősen megy ennek a fikázása is, Twitteren, de legfőképp Cinken. "Segítség, Bunkó vagyok! Nem olvasok verseket" írja Inkei Bence. Ebben a címben benne van minden, ami zavar, úgyhogy kommmenteltem egyet oda, de inkább itt folytatom.

Az, hogy a Facebook falán ideig-óráig klasszikus verseket is posztolnak az emberek a sok szar mellé szerintem igenis jó dolog. Az sem csökkenti az értékét, ha az emberek többsége csak Radnótit vagy József Attilát másol be a netről (ahogy Szily írja). 

Egy alkotás sem lesz szarabb attól, ha sokan szeretik, vagy ha középiskolai tananyag. Egy jó vers ezredszerre újraolvasva is jó, függetlenül attól, hogy a Nyugat egyik eredeti példányában olvassuk vagy a sarki fűszeres Facebook posztjában.

A vers legyen az úr, az FB csak cifra szolga.

Számomra az az árulkodó, amikor valakinek fontosabb a posztolók fikázása, mint maga a vers. Ez a bunkóság szerintem, nem az, ha valaki nem olvas verseket.

Ahogy az is bunkóság persze, ha valaki tényleg bunkónak tart másokat pusztán azért, mert azok nem olvasnak verseket de az ilyenekkel amúgy is felesleges törődni, mert ez sem a versekről szól, hanem a személyről.

De honnan jöhet ez az ellenszenv a versolvasással kapcsolatban? 

Szerintem az az oka, hogy az iskola kinyírja a versek szeretetét azzal, hogy jó mélyen és erősen elülteti bennünk a kulturális gátlást, az "alapműveltség" hamis ideálját, ahol nem a költemény által kiváltott élmény az érték, hanem a versre vonatkozó ismeretek mennyisége.

A diákok azt tanulják meg, hogy a versekre valami szent dologként kell tekinteni, szinte vallásos áhítattal, és a vers tartalmának elemzése kell, hogy adja a vers olvasásának élményét. Illetve a bemagolása. És aki nem így érez, az rossz gyerek. A gyerek megtanulja, hogy az olyan válasz, miszerint "nekem ez a vers azért nem tetszett, mert nem váltott ki belőlem semmilyen hatást" elfogadhatatlan. Híres költő írta, nemzetünk nagyja, tessék szépen szeretni!

Természetes, hogy ezek után a legtöbb gyerek sajnos megutálja a verseket. De ez az iskola és/vagy a pedagógus hibája, nem a verseké.

Szóval én azt javasolnám, hogy amíg le nem cseng ez a divat, tegyük félre a gátlásainkat, ne a posztolóval törődjünk, hanem csak a verssel, csak magunknak olvasva, csak az élményt keresve.

 

 

 

 

Nem az a bunkó, aki nem olvas verseket Tovább
A nem az nem, lopott szexképek esetében is

A nem az nem, lopott szexképek esetében is

A feltört iCloud fiókokból lopott celebfotókról indítottam ma egy beszélgetést Google+-on, ami kezdetben arról szólt, hogy ez hogyan érinti majd az Apple imázsát, főleg a küszöbön álló termékbejelentések előtt, de aztán elég gyorsan arra terelődött a szó, hogy mennyire felelősek a sztárok azért, hogy ezek a képek kikerülhettek a netre. 

Én amellett érveltem, hogy nem az ő hibájuk, mert átlag felhasználóként nem elvárható, hogy mélyebb ismeretük legyen a biztonságról, mint bárki másnak, maximum a menedzsereik hibáztathatóak, miért nem vigyáztak jobban az assetjeikre, hiszen egy először levetkőző sztár fotóit vagyonokért lehetett volna értékesíteni, így meg buktak egy csomó pénzt, oda az újdonság varázsa.

Aztán persze átment a beszélgetés az obligát poénkodásba, mígnem jött egy komment:

"Úriemberek vagytok, bravó!" 

Ekkor gondoltam bele, hogy mennyire nincs ez rendben így és hogy pont a lényeget nem vettem észre: ezeket a képeket meg sem lett volna szabad nézni. Nem külső kényszer miatt, nem azért, mert jogszerűtlen, hanem egyszerűen azért, mert az ember nem nézi végig egy másik ember lopott szexképeit. 

Még akkor sem, ha mondjuk az egyik celeb épp a mellei lóbálásával alapozta meg a karrierjét. Ettől még nem lesz jogunk megnézni azokat a képeit, amelyeket nem hagyott jóvá és nem a nyilvánosságnak szánt. Igen, a testéből él, a szépségét árulja, de az ő kezében kellene, hogy legyen a kontroll. És ha azt mondja, hogy bikinis képeket még vállal, de mezteleneket már nem, akkor nekünk ezt tiszteletben kellett volna tartani.

Sokan azt vetették a szemére, hogy miért nem használt erősebb jelszót? Vagy egyáltalán, miért csinált ilyen képeket magáról? És miért töltötte fel őket egy felhő alapú tárhelyre, ahonnan el lehet lopni őket a jelszó megszerzésével?

Ez áldozathibáztatás.

Ha nem járult hozzá a képek közléséhez, akkor nem vethetjük a szemére, hogy minek csinálta meg őket. Szíve joga olyan és annyi képet csinálni magáról, amennyi jólesik neki. És ha ezeket szeretné feltölteni az iCloud-ba, saját használatra, jelszóval védve, tegye.

Ha nem használt elég erős jelszót az persze hiba volt, de feljogosítja ez a tolvajt az iCloud fiók feltörésére? Nem. Csak megkönnyíti a dolgát, de morálisan semmiképpen sem igazolja. 

És ha már ellopta a képeket, feljogosít ez a tény minket, hogy meg is nézzük azokat? Nem. Még akkor sem, ha úgy gondoljuk, nem oszt, nem szoroz hogy eggyel többen vagy kevesebben nézik meg azokat a képeket, amiket úgyis milliók láttak. 

Jogilag lehet, hogy nem büntetendő, de morálisan nem ment fel minket semmi. A nem az nem, akkor is, ha képekről van szó.

Nem akarok hálistenkedni és erkölcscsőszködni, azt bizonygatva, hogy mennyivel jobb ember vagyok amazoknál, akik megnézték a fotókat, hiszen ezeket a sorokat én is csak az után írom, hogy láttam a képeket. Most már persze bánom, de legalább a felismerés megvolt. Legközelebb pedig ehhez próbálom tartani magamat.

 

A nem az nem, lopott szexképek esetében is Tovább
Búcsú az iWiW-től

Búcsú az iWiW-től

wiw1.jpg2003 tavaszán az Ajtósi Dürer kolesz kertjében tanultam éppen, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy bohó külsejű életművész-bölcsész-geek típusú alak mindenkit leszólít, hogy rajta van-e a "viven" és ha igen, tud-e neki meghívót küldeni.

Hú ez érdekes, ilyen nekem is kell gondoltam, és írtam egy meghívókérést arra az egyetlen levlistára, amin akkor fent voltam. Szerencsére kaptam is meghívót, így 2003 májusában tagja lettem a WiW-nek (Who Is Who). Akkor még i-nélkül.

iwiw.png

Furcsa, hogy ez az alig több, mint tíz évvel ezelőtti időszak már mint valami távoli múlt, az internet őskora jelenik meg nekem, amikor még betárcsázós net volt, vagy az egyetem géptermében lehetett ingyen internetezni, ha kivártuk a sorunkat. 

Az első időkben még nem lehetett képeket feltölteni a WiW-re, az egészben a legizgalmasabb dolog a kapcsolati háló felrajzolása funkció volt, valahogy így nézett ki:

reneszansziwiw.jpg

Számomra az első nagy áttörést pont a képfeltöltés lehetősége hozta. Konkrétan nem emlékszem, mikortól volt ez, de arra igen, hogy új értelmet nyert az ismerősök keresése és gyűjtése. Nyilván a nyilvánvaló okok miatt (is). 

2005-ben következett a váltás WiW-ről az iWiW-re, az i betű akkor még nem az Apple okoscuccait jelentette, hanem az international rövidítése, megpróbálták nemzetközi vizekre is kiterjeszteni a szolgáltatást. A Facebook ekkor még alig egy éves volt...

wiwfejléc.jpg

2006-ban az Origo felvásárolta egy milliárd dollárért (tudom valójában forintért, csak így lehet dr. genyásan mondani). Bíztam benne, hogy ezzel a szolgáltatások minősége is javul, de sajnos nem így történt. 

Volt, amikor csak max 200 üzenetet tudtunk fogadni vagy 50 megabyte fotót feltölteni és örültünk neki, hogy végre megemelték a kvótát: 1000 levél a WiW-en!. Én pedig már akkor is blogba folytottam a frusztrációm: iwiw mélypont.

Bár csak regisztrációval lehetett bejutni, mégis sok volt a spam account, ami ellen nem léptek fel elég hatékonyan, ezek voltak az idegesítő iWiW regisztrációk. Az akkoriban bontakozó blogszféra központja is lehetett volna az iwiw, ha megvalósítják a WiWblogot.

2009-től már erősen érezni lehetett, hogy fordul a trend: Prognózis: 2010-re a Facebook le fogja nyomni az iWiw-et aminek világosan lehetett látni az okait: Miért jobb a Facebook az iWiW-nél.

2010-től szerintem már csak a vegetálás volt. Próbálkoztak radikális redesign-al, volt pár érdekes új funkció (pl. mások külsejének anonim értékelése, ami kíméletlenül szembesítette az embert azzal, hogy hányan gondolják, hogy jól vagy szarul néz ki). Minden jelentősebb tech blogon ment egy darabig a siránkozás az iWiW miatt, de utána már arra sem volt érdemes. 

Ma pedig jött a hír, hogy 2014 nyarán végleg bezárják ("Véget ér egy korszak..." 444.hu). Szerintem akkor sem lett volna esélye a Facebookkal szemben, ha elég erőforrást kap a folyamatos fejlesztésre és megújulásra. Kis ország vagyunk, nem tudunk kitermelni sokszázmilliós felhasználói bázist, mint pl. a VKontakte vagy az Orkut. Amikor megosztottam ezt a hírt Google+-on, volt aki arra csodálkozott rá, hogy még egyáltalán működik. Asszem ez a biztos jele annak, ha egy szolgáltatás felett eljárt az idő. 

Az iWiW-nek nem sikerült olyan funkciót találnia magának, ami igazolná a létét a piacon.

Szóval itt a vége, ez a poszt a búcsúm tőle, lementettem a profilomat és a régi képeket. És zárásképp én inkább a szépre emlékszem, a kezdetekből, amikor még jó volt fent lenni a WiW-en. 

Viszlát iWiW, köszönet az első pár szép évért!

 

Búcsú az iWiW-től Tovább