Hallgatom éjszaka az erkélyen ahogyan rákezdtek a kutyák. Valahol azt olvastam, hogy a kutyáknak nincs ritmusérzékük (legalábbis az ember-kutya táncversenyen ezt mondták róluk). Milyen érdekes: ha a kutyák távolsági kommunikációs jelzésnek használják az ugatást, akkor hogyan lehetséges, hogy ne lenne ritmusérzékük?
Honnan tudják, hogy mettől meddig tart egy üzenet? A hangmagasság változtatgatásából? Már ha egyáltalán üzenetnek lehet tekinteni ezt. Vagy pusztán magának az ugatásnak a ténye az üzenet, és a mintázata lényegtelen? De akkor miért ugatnak mindig másként, és nem egy egyszerű pinget adnak? Hogy ne lehessen felismerni őket? Pedig minden kutyának elég jól azonosítható hangszíne van.

Mit jelezhetnek ilyenkor a kutyák? Territoriális határokat ellenőriznek? Az ugatás hangerejéből fel tudják becsülni a távolságot? Vagy tényleg üzeneteket adnak át? Van feladó és van konkrét címzett? Vagy általános címzett van? Vagy tényleg szerverkutyák láncolatán megy át az üzenet a címzettig, afféle kutyainternetet alkotva? Mit akarhat jelezni egy kutya? Valami állapotot ír le (pl. "veszély közeleg", vagy "jól vagyok, veletek mi van?", stb.)? Van-e a kutyának tudatelmélete? Mit gondolhat, mi van egy másik kutya, vagy a többi kutya elméjében? Ezt szeretné befolyásolni a saját üzenetével?

Miért nem sikerült még eddig senkinek sem "dekódolni" az ugatást? Megfejteni a kutya-morzét? Azért, mert a kutyák nem rendelkeznek nyelvvel, ezért hiába próbálják a nyelv szabályszerűségeit felfedezni az ugatásban? Ha a kutyaugatás nem nyelv, akkor mi? Egyszerűsített kommunikáció? Lehet, hogy az zavar meg minket, hogy mi bármilyen vokális kommunikációt tudatos kommunikációnak hiszünk, hiszen magunkból kiindulva, esetünkben a beszéd a nyelv, tehát a tudat megnyilvánulása? Pl. az illatokkal való kommunikációt a feromonok szintjén mégsem tekintjük "nyelv"-nek, főleg nem akkor, ha ez az akaratunktól független viselkedés (nem parfünök, hanem pl. szorongás hatására kialakuló izzadtság szagának ((akár észlelési küszöb alatti)) megérzése).

Lehet, hogy a kutyaugatás is ilyen nem tudatos, nem akaratlagos (intencionális) viselkedés, amit a kutya tudatosan annyiban tud kontrollálni, hogy leállítja (ha a gazdi nagyon üvöltözik vele pl.), ha muszáj. Tehát nem elme üzen elmének, hanem alacsonyabb szinten, gép (gén) a gépnek. Az ugatás afféle gépi kódban van?

Vajon meg lehet-e tanítani a kutyákat arra, hogy szabályozzák az ugatásukat? Mondjuk egy kutyapárosból az egyik tagot operáns kondicionálással megtanítanának a morze jelek adására, míg a páros másik tagját klasszikus kondicionálással ezek felismerésére, és a felismerés eredményének pedálnyomogatásos közlésére?
Ki lehetne próbálni, hogy a kutyák megtaníthatók-e ember által értelmezhető kódra? A morze jelek ilyenek lennének. Ha az első kutya gazdája "A" betűt szeretne üzenni, akkor ezt átkódolja morzéba, hanggal, vagy más gesztussal megmutatja a betanított kuyának, az pedig leugatja a kódot (ha van ennyi ritmusérzék). A fogadó kutya hallja a kódot, felismeri, és vagy visszaugatja, vagy a kódhoz társított viselkedést végzi, amivel mutatja, hogy felismerte a kódot. Ekkor a gazdija dekódolja, megállapítja, hogy a kutya "A" betűt hallott. Ebben az esetben minden kódot külön meg kellene tanítani a kutyáknak.

Azonban ki lehetne próbálni, rájuk lehet-e bízni, hogy az üzenet formáját ők válasszák meg, a lényeg, hogy mind a négy fél megértse. A küldő jelzi, hogy "A" betűt szeretne küldeni. A kutya tudja, hogy bizonyos jeleket egyértelműen közölnie kell a társával, ezért az "A" betűhöz kialakít egy olyan ugatásmintát, amit a másik kutya azonosítani tud "A" betűként, és lenyomja az "A"-nak megfelelő pedált, így a fogadó gazda megkapta az üzenetet. Után ő is visszaüzen egy "A"-t, megtörténik mindez visszafelé, az eredetileg küldő kutya megkapja a jelet, lefordítja gombnyomásra. Eztán a két gazdi mobilon felhívja egymást, és ellenőrzik az eredményt.

Ha a kutyák képesek lennének jelek. vagy még egyszerűbben fogalmazva (mert a jel már emberi értelmezés) állapotok egy bizonyos halmazát észlelni, megkülönböztetni, azokhoz egyedi ugatást társítani, mások ugatását megkülönböztetni, ehhez pedálnyomásos viselkedést társítani úgy, hogy bizonyítható legyen az üzenetküldés ténye, akkor nagyobb valószínűséggel feltételezhetnénk, hogy a spontán ugatásnak is lehet üzenetküldő funkciója.