"A veszprémi érsek a túladagolt szabadságot az életmentő gyógyszer halált okozó túladagolásához hasonlította, majd hozzátette: "meg vagyok győződve, hogy ma Magyarország ma szabadságmérgezésben szenved és éppen ezért életveszélyben van...a vad liberális embereszmény a szingli, aki nem képes, hogy odaajándékozza magát másoknak, hogy feláldozza életét másokért".
(HVG cikke)

Meg vagyok győződve arról, hogy a veszprémi érsek elmehet a kurva anyjába. Hopp, ezt nyilván nem kellett volna írnom, lehet, hogy ez a szabadságmérgezés első tünete. Blaszfémia. Mea culpa. Ennek ellenére mégis meghagyom, mert ez fejezi ki legpontosabban a véleményemet az érsek nyilatkozatáról.

Vajon mennyire járulnak hozzá az ilyen sértő és dehonesztáló nyilatkozatok a békés társadalmi együttéléshez? Miért van szüksége a katolikus egyháznak arra, hogy ellenségképpel (szinglik, liberalizmus) és mártírokkal (békés tüntetők, akiket azért vert meg a rendőrség, mert nemzetiszínű zászló volt a kezükben) operáljon?

Miért kell belerúgni a szinglikbe, liberálisokba? Ez a szeretet és remény vallása? Vajon a szinglik mikor akarták erővel szinglisíteni a keresztényeket? Mikor gyilkoltak homo usion és homo iusion ügyben? És mi a helyzet azokkal a szinglikkel, akik szenvednek a szingliségtől? Őket is meg kell vetni?

És mióta liberális embereszmény a szingli? A liberalizmus elfogadja a szingliséget, nem gyűlöli és vádolja, de nem eszményíti. Nem valamivel szemben határozza meg, hanem tudomásul veszi, hogy olyan, amilyen. Sem jobb, sem rosszabb.

A veszprémi érseknek:

Lukács Evangéluma, 18. fejezet:

Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.