Hosszas mérlegelés után, de még a Webisztán vonatkozó posztja előtt eldöntöttem, hogy életem első touchscreenes okostelefonja az új HTC Desire lesz. 

Előzmények: minek nekem okostelefon?

Az okostelefonok világában is elég újoncnak számítok, év elején kaptam egy Nokia N95-öt, ez fedte fel előttem azt a rejtett igényemet, hogy nekem márpedig mobil internet kell... tavaly még úgy gondolkoztam, hogy otthon van net, a munkahelyen van net, a kettő közötti időt meg kibírom. Hát nem. Ma például, amikor elindultam először a városba Dezirével és még nem volt beállítva a mobilnet, pontosan olyan elveszettnek éreztem magam, mint kb. nyolc éve, amikor először felejtettem otthon a mobilom. Szóval aki még nem próbálta ki milyen érzés az, hogy nemcsak egy telefon, de egy internet is van a zsebében a nap 24 órájában, az előbb tegyen egy kört és utána gondolja újra az életét :-)

Az N95-öt hamar lecseréltem egy szintén Nokia E72-re, hogy legyen tapasztalatom a fizikai qwerty billentyűzet előnyeiről. Össze sem lehet hasonlítani a numerikus gombokkal való bohóckodással azt, amikor erről írtam. Ezt a telefont is nagyon szerettem, de a kijelzője kicsi volt, a szoftvere eléggé bugos és amúgy is éreztem, ideje volna már behoznom a több éves lemaradásom és venni egy jó touchscreenes telefont. 

Az iPhone rövid mérlegelés után kizáródott, a HTC Desire-ről pedig mióta elkezdtem mobilos híreket olvasni, csupa jót hallottam, az ára is rendben volt, a fentebb említett Webisztán poszt is megerősített ebben, úgyhogy ezért lett ő az első ilyen telefonom.

Az első benyomások: wow, úá és azta.

Bekapcsolás után rögtön bekéri az adataim. Gmail, Flickr, Twitter, Facebook. Ez jó, mert pont ezeket használom (érdekes, hogy a Microsoft termékeinél mindig utáltam, ha előre beállított dolgokat akart rám erőltetni, leginkább azért, mert soha nem találta el, hogy én valójában miket szeretek, és legtöbbször azért nem, mert nem a legnépszerűbb szolgáltatást ajánlotta, hanem a sajátját...remélem a Windows Phone 7-nél nem követik el azt a hibát, hogy a Microsoft Senki Által Nem használt Live rendszerét akarják pl. defaultnak berakni. Nade elég is ebből). Szóval bekérte az adataimat, amit én boldogan meg is adtam (a saját telefonomban már csak megbízhatok), és utána megjelent a főmenű. Egyetlen szavam van rá: szép. Mivel nincs nagy összehasonlítási alapom, ezért itt csak a szubjektív benyomásra hagyatkozhatok: nekem tetszik. A képernyő világos, a színek szépek, erős napfényben semmit nem látni belőlük, de erre számítottam.

Az érintésre jól reagál, viszonylag ritkán akad meg (de akad, nem olyan tökéletesen gördülékeny, mint az iPhone), a fizikai gombok jól használhatók, az optikai trackpad nem sok vizet zavar, de ha kell, jól működik. 

Az első nehézségek: touchscreenen gépelni nehéz.

Na igen, gondolom ezen mindenkinek át kell esnie, ezért nagyon jó ötletnek tartom, hogy első bekapcsoláskor egy kis tutorial fogad, ami megtanít a touchscreenes gépelés fortélyaira. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy számítógépes játék során, amikor a tanulópályákon megyek végig...

Utána viszonylag hamar belejöttem, bár  az ékezetes betűkről leszoktam nagyon rövid időn belül, nem szeretem, ha megakasztja a gépelési tempómat az, hogy valamit sokáig nyomva kell tartani. Én a multitouchnak egy olyan verzióját is szívesen látnám, hogy ha mondjuk benyomva tartok egy funkcióváltó gombot, akkor egy másik karaktert megnyova rögtön a módosított betűt írja (az E72-n így viszonylag jól és gyorsan lehetett ékezettel írni). 

A melléütések száma még gyakori és a telefon az oldalra döntést nem mindig érzékeli azonnal, néha úgy kell rázogatni, hogy vegye már észre magát. A fektetett billentyűzeten aztán két hüvelykujjal jobban megy a gépelés, de így egy nap használat után azt vettem észre, hogy egyelőre még ha csak lehet, kerülöm, hogy beírjak dolgokat.

Remélem ez a jövőben változni fog, de ha egy év alatt nem tudom megszokni, akkor a következő tellám mindenképp fizikia qwerty-s lesz, talán Samsung Galaxy S Pro, vagy ha lesz új Motorola Droid, majd meglátjuk. Egy biztos: az oprendszer Android lesz.

Szemléletváltás: az Android nem Windows (és nem Symbian)

Talán ez a legnehezebb a tanulásban: el kell tudnom szakadni a régi sémáktól. Például nem értettem, miért nem lehet semmit sem bezárni. Aztán kiderült, azért, mert nem kell. Furi. Ebben a lelkem mélyén még ma sem bízom, majd meglátjuk pár hónap után, mennyire igaz. Mindenesetre letöltöttem jópár TaskKiller alkalmazást az Andoid Marketből.

A másik probléma a csengőhangok, sms és e-mail értesítések kiválasztása. Nem értettem, hogy miért nem lehet az SD kártyán lévő zenék közül is választani, miért csak azt a néhány beépített számot kínálja fel. Kicsit utánaolvastam itt (HTC Desire New User Guide), és rájöttem, hogy bizony kézzel kell létrehozni az SD kártyán a megfelelő könyvtárakat (pl. csengőhangnak: /media/audio/ringtones/), ide bemásolni azt, amit használni szeretnénk, újraindítani a telefont (különben nem észleli a változást), és ekkor már megjelenik a listában az is, amit hozzáadtunk.

Ez persze nem elegáns, másfelől ennyi tweakelést még ki lehet bírni és ez amúgy is csak a default hangokra vonatkozik, ha egyedileg szeretnénk egy contacthoz hozzárendelni valami zenét, azt már választhatjuk az MP3 mappában lévő gyűjteményből.

Geekparadicsom: Az Android Market. 

Ez viszont úgy megy, mint a pattintós ostorcsapás, már ha lehet ilyet mondani. Ráklikkelek egy alkalmazásra, és a telefon telepíti. Nem kérdez meg közben, hogy (1) le akarom-e tölteni a telepítendőt, (2) hogy hová akarom letölteni, hogy (3) biztos, hogy telepíteni akarom-e a letöltött installálót, (3) biztos, hogy oda akarom telepíteni, (4) nem szakítja félbe a munkát, hogy sikerült települnie. Nem, telepít és kész. A notification areában (felső csík) látszik, hogy éppen letöltődik, aztán látszik, hogy éppen települ és látszik, ha feltelepült. Ha akarom, figyelem a folyamatot, ha nem akarom, leszarom. Na ez az, ami nekem nagyon tetszik. 

Úgyhogy mivel a telepítés megy, mint a fenti hasonlatban említett ostorozós művelet, ezért azt vettem észre, hogy egy nap leforgása alatt kb. 30 cuccot telepítettem és/vagy töröltem le. Na ez nekem a paradicsom. Ráadásul amilyen ütemben az Android Market fejlődik, ez csak egyre jobb lesz.

A felső értesítési terület: átgondolt és informatív.

Így néz ki:

Ide tappintva (van ilyen szó?) le lehet nyitni és szépen meg lehet nézni minden értesítést, tehát semmi nem vész el, de nem is emiatt tetszik, hanem azért, mert végre itt tényleg minden egyértelműen látszik. A Nokiákon utáltam, hogy az ikonok össze-vissza vannak elszórva és nem is mindig lehet kivenni, hogy most mit akarnak jelenteni. Itt viszont szépen sorban ott vannak balról a változó értesítések vagy éppen futó programok (ezeket ráadásul színes ikonnal jelzi, ami jó, mert kiugrik a többi közül), itt jelennek meg az email, sms, chat, gowalla, twitter, akármilyen értesítések, ami jó, mert ez a képernyő az összes főképernyőn látszik, akárhol tartózkodunk is éppen, itt mutatja, hogy van-e wifi (és a jelerősséget is azonnal jelzi, nem csak annyit mutat, hogy van-e vagy nincs), itt mutatja, hogy van-e 3G kapcsolat, illetve hogy használva van-e (fel és letöltést külön mutatva!), látszik az aksitöltöttség (kár, hogy százalékban nem látszik) és egy nagyon jól látható óra van a jobb oldalon. 

A hét főképernyő: még kevés is.

Én imádom berendezni a telefonom, az ikonokat ide-oda pakolni, amíg rá nem találok a "tökéletes" elrendezésre. Hát a Desire ad erre lehetőséget, hét képernyőn is teljesen személyre szabottan dobálgathatjuk az ikonokat és widgeteket. Ha egy ikonra hosszan bökünk, akkor rögtön húzhatjuk is az új helyére, ami kényelmes, egyedül az nehézkes, ha másik képernyőre akarjuk áthúzni, ilyenkor én még bénázok kicsit, mire megérti mit akarok, de nem vészes.

A widgetek is hasznosak, de ezek ellentétben az ikonokkal, nem fix méretűek, hanem akár egy teljes képernyőnyi helyet is betölthetnek. Komolyan néha olyan érzésem volt amikor sakkoztam a helyekkel, mint a játékokban, amikor próbálom lerakni a finomítót a tankgyár mellé és ki kell sakkozni, hogy pont odaférjen... Itt még csak a kezdeti lelkesedés szakaszában vagyok, tudom a saját szokásaimról, hogy pár hét (vagy talán hónap) is kell ahhoz, amíg majd megtalálom az igazit. Nade én pont ezért (is) vettem ezt a tellát, ez a legjobb része az egésznek :D

A hét képernyőt egyébként egyetlen duplahomegombos (ilyen szó sincs) kattintással vagy két ujjunk összehúzásával áttekinthetjük. Ezt a funkciót egyelőre még nem használom annyit, de csak azért, mert még nem alakult ki, mik legyenek az egyes képernyőkön. 

A következő részben az alkalmazásokat vesszük szemügyre.

Egyelőre ennyi, most megyek és folytatom az ismerkedést, de azt már most látom, hogy this is a beginning of a beutiful friendship...