Múlt héten megcsináltam a három napos digitális-dopamin detoxot, 72 órás böjttel egybekötve. Most így pár nap után visszatekintve, összességében úgy érzem, hogy alapvetően jó volt, de.

Az első két nap tényleg jól sikerült, működött az, hogy kikapcsolok a világból, leengedek, pihenek, amikor úgy érzem, elfoglalom magam azzal, amit épp szeretnék és addig csak, amíg szeretném. Semmi tervszerűség, semmi kötelezettség, semmi todo lista, csak úgy vagyok, a jelenben.

Szerencsére az időjárás is nagyon kedvező volt ehhez, még nem volt vihar, de meleg sem, lehetett sétálni és ez a borongós idő nagyon illett a hangulatomhoz:

A reggeli-esti Duolingo 15 perces pontszámnövelős leckéken kívül egyáltalán nem voltam online, direkt figyeltem arra, hogy ne használjak még olvasáshoz sem digitális kütyüket. Vittem könyvet, füzetet, papírokat, tollakat és kézzel írtam, szép lassan, kényelmesen. Amíg az idő engedte, kint az erkélyen.

És tényleg nagyon megnyugtató volt kézzel írni, lassabb tempóban, ezért megfontoltabban és látni az eredményét utána. Más érzés egy digitális dokumentum létrehozása és visszaolvasása (mint akár most ez a blogbejegyzés is) és más egy papíron megjelenő napló írás és újraolvasása.

Ezt nagyon élveztem és ezt a hétköznapi életbe is beillesztem majd. Ettől még megmaradnak a digitális naplóim, mobilos alkalmazásaim, quantified-self táblázataim, de mellette lesznek ilyen kézírásos füzeteim is. És a következő digital detox napokon majd jó lesz újraolvasnom őket.

Vittem ilyen rúna köveket is, kifejezetten élveztem a pepecselést a sorrendben kirakásukkal, nagyon megnyugtató volt.

Mivel semmit nem ettem, ezért nagyon sokat teáztam, ennek örültem, nagyon jól esett, mint egy üres, meleg leves. És itt most különösen volt időm kényelmesen öntögetni a kis poharakba, szertartásszerűen a fincsi puer és oolong teákat.

Arra pedig különösen figyeltem, hogy ne engedjek a TV csábításának. Kb. 20 éve nincs bekötve TV nálunk, szóval abszolút nem vagyok képben (pun félig intended), mi van a műsoron manapság.

Amikor a harmadik napra erősen unatkozni kezdtem, akkor merült fel a gondolat, hogy oké, értelmetlenül kapcsolgatni (ami a mai doomscrolling retro megfelelője) nem fogok, de egy elmélyülős művészfilmet mondjuk szívesen megnéznék.

Úgyhogy legközelebb lehet leviszem mondjuk a Sátántangó-t és megnézem egy ülésben az egészet.

Szóval az első két nap jól telt és tulajdonképpen el is értem a célom így harmadnapra: kipihentem magam és unatkozni kezdtem.

Na és innentől jött a rossz, mert a 72 órás böjt is kezdte megtenni a hatását, az első két nap könnyen ment, de itt már kezdtem feszült lenni az éhségtől, lement a cukrom, nehezen tudtam koncentrálni az írásra, olvasásra, vagy bármire, amire agyban jelen kell lenni (Rubik-kockázás) és mivel nem mozogtam, esett az eső, sétálni sem tudtam menni, ezért fizikailag nem voltam fáradt, de szellemileg igen, elfoglalni a rendelkezésemre álló tevékenységekkel nem tudtam magam, zavart az éhség és nem tudtam átaludni az egészet.

Éjjel sokáig forgolódtam, feszülten, idegesen, és el is döntöttem, hogy bár másnap 10-ig terveztem maradni (és délben törni a böjtöt), de inkább a hajnali vonattal hazamegyek. 

És így is tettem, ami jó döntésnek bizonyult. Otthon megengedtem magamnak pár tejeskávét (cukor nélkül), ami bár ha szigorúan vesszük, megtöri a böjtöt, de nem zavart, mert visszahozta az energiám és így már jobb kedvűen vártam a delet, amikor is hivatalosan is véget ért az elvonulás és böjt.

Összességben tehát úgy érzem, hogy megérte megcsinálnom ezt az elvonulást, máskor is fogok ilyent, de nem három napra, és/vagy nem böjttel egybekötve.