Magyarország, Sátántangó
2022. november 02. írta: Asszem

Magyarország, Sátántangó

Hogyan érjük el egy lépésben, hogy Budapestet vidám, színes, boldog, élhető, kedves, barátságos városnak érezzük?

Nézzük meg moziban a Sátántangót.


 
Tegnap legalábbis ez volt a benyomásom, amikor a szünetekben kimentem az utcára levegőzni és szinte fesztiválhangulatnak éreztem a rögvalóságot a filmhez képest.


Fekete-fehérben, majdnem nyolc órán keresztül nézni a sarat, esőt, az omladozó házakat és sorsokat és átélni, ahogy őszintén, tiszta szívből gyűlöl mindenki mindenkit, de legfőképpen önmagát.


Egyedül az aggaszt, hogy úgy érzem Magyarországon, ha nem változnak a dolgok, pontosan egy ilyen jövő felé baktatunk és baktatunk és baktatunk, lehet még nem ekkora sárban, de ilyen lélekkel.


Az Irimiásunk már megvan hozzá, a csodaváró telepiek pedig híven követik az ügy érdekében.
 
Újra és újra és újra.
 

Talán most aktuálisabb a film, mint valaha.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása