Végre, ismét van egy jó játék, amivel éjszakákba nyúlóan tudok játszani. A Defcon sajnos kifújt, senki nincs online sose, a COD4-et meguntam, az újratelepített rendszerre már fel sem raktam. Kicsit próbálkoztam még a Warhammerrel és az Assassins Creed 2-vel, de ezeket hamar utolérte a törlőgép. Az a baj, hogy ahogy öregszem, egyre kevésbé tudom élvezni ezeket a játékokat, illetve eléggé hamar unalmassá válnak.

Vagy legalábbis azt hittem, hogy ez az öregedés jele, node úgy látszik mégsem, felnőtt fejjel is meg lehet találni a jó játékot, csak ez ritkább.

Franc se gondolta volna, hogy ez a Starcraft 2 lesz. Az RTS játékokkal pontosan a Dune 2 óta voltam úgy, hogy kb. a harmadik pályára már unom, mindegyik tök ugyanaz, csak szebb grafikával. Multiplayerben mondjuk sosem próbáltam, addig el sem jutott volna a dolog.

A Starcraft 2-t is csak azért próbáltam ki, mert olvastam a jó kritikákat, meg hogy Koreában mennyire rá vannak kattanva, és hogy mennyire várták, satöbbi.

Feltelepítettem, szokásos scifi környezet, enyhén giccses, dehát nyilván ez kell azoknak a tizenéves fiúknak, akik szeretnek ilyen karakterekkel azonosulni, miközben nőkről ábrándoznak (hehe, de gonosz vagyok), na mindegy, túltettem magam rajta, irány a játék.

Az első pár pályán még semmi extra, az alapötlet nem változott (erőforrások begyűjtése, építés, hadseregfejlesztés, stb.), a grafika szép, de semmi extra, a játék viszont jó hangulatos. 

Na, megcsináltam még néhány pályát és azt vettem észre, hogy egyre jobban elragad a hangulat. Már az átvezető videók is elkezdtek tetszeni, újranéztem az elejétől őket, mostmár tudtam azonosulni a szereplőkkel (hehe), szóval végre ismét egy játék, ami megfogott.

Egyelőre a multiplayert még meg sem próbálom, a magam szerényen szar képességeihez mérten tolom a singleplayert, egy-egy missziót jópárszor lejátszva, mert az átlagidőm pályánént kb. másfél óra, de csak ha rájövök a többé-kevésbé nyerő stratégiára.

A lávás pályát elsőre 1 óra 44 perc alatt teljesítettem, utána még egyszer végigtoltam már ment 45 perc alatt, a smash and grab-eset a challenge miatt kb. harmincszor játszottam újra, hogy meglegyen a 15 perc alatti szintidő hardon, na itt kezdtem felismerni a rákattanást, nem rohanok előre, hogy végigérjek a játékon, hanem újrajátszom ugyanazt a pályát, keresve a tökéletes stratégiát.

Aztán észrevettem, hogy térképeket rajzolok és stratégiákat tervezek. Elalvás előtt még átgondolom az aznapi csatákat és megfogalmazom magamban a tökéletes haditervet. Tegnap este pl. vért izzadtam a zombis pályával, ahol éjjel védeni kell a bázist, nappal meg felperzselni a 150 épületet. Aztán rájöttem, hogy kb. a 6.-7. éjszaka akkora erővel támadnak, hogy a védekezés felemészti minden erőmet, addigra kb. ki is fogynak az erőforrások a bázison, tehát a command centerekkel és a többi repülő épületekkel bizony magára kell hagynom a központi helyet és a pálya északi és déli végében lévő lelőhelyeknél kiépíteni új bázisokat, viszont ezt úgy oldottam meg, hogy éjszakára mindig felszálltam, így csak a legszükségesebb egységek maradtak életben, éjszakát a levegőben töltöttem, nappal landing, gyors harvest, közben a factory termeli a helliont és a barakkok a marine-ket, ezekből kb. 5-9 fejlesztehtő és ezekkel elindultam perzselésre, de ha leszállt az est, őket sajnos ott kellett hagynom.

Na mindegy, szóval most ez van, nagyon tetszik, hogy single playerben is annyira jópofák és változatosak a küldetések, hogy nincs az az érzésem, hogy az alapséma ugyanaz lenne. 

Az én tempómban napi kb. 1 új pályát fogok tudni megcsinálni, szóval elleszek vele egy darabig.

És akkor még a multiplayerhez hozzá sem kezdtem.

Szóval, Starcraft 2 for the win.