Eljött a visszatekintés ideje.

2022 életem egyik legszarabb éve volt. Bár voltak benne kiemelkedően jó pillanatok is, de összességében örülök, hogy vége. 

Elvesztettem egy számomra különösen fontos kapcsolatot, rátaláltam két újra és konszolidáltam egy meglévőt. Ez így nem is olyan rossz arány, 3:1, de attól az az egy még fájdalmas. Viszont nagyon hálás vagyok azért, mert amit találtam az annyi örömöt, boldogságot, élményt, izgalmat és reményt tudott adni, hogy ne lássam olyan sötéten a világot, amire amúgy alkatomból adódóan hajlamos vagyok. 

Kitört az ukrán-orosz háború, ez egy eddig általam soha nem tapasztalt szorongást okozott, valósággá vált az, amiről tudtam, hogy létezik, de mindig csak távol, más kontinensen, tőlünk messze. Félelmetes, mennyire törékeny az a béke, amiben élünk.

Emellett a Fidesz újabb kétharmados győzelme és utána az ámokfutás, amit műveltek év végére, az elszabadult infláció, az oroszbarát politika, az Európai Unió minden lehető módon történő szabotálása, szintén rányomta a bélyegét az évre és a jövőképemre. Egyszerűen reménytelennek érzem az ország helyzetét és idén először kezdtünk el a kivándorlás gondolatával komolyan foglalkozni. 

De pozitív dolog is történt, a nagyobbik fiam felvették abba a gimnáziumba, ahová nagyon szeretett volna járni és annyira tetszett neki a légkör, az oktatás, a tanárok, a közösség, hogy úgy döntöttünk, egyelőre félrerakjuk a külföldre költözési szándékunkat.

És akkor jött az ősz, jöttek a pedagógus kirúgások és fiam osztályfőnöke is az elbocsátottak között volt, az iskola majdhogynem a bezárás szélére került, teljesen bizonytalan a jövő. Úgyhogy 2023-ban újra elkezdjük felmérni a kiköltözés lehetőségeit.

Sport szempontjából viszonylag elégedett vagyok, év elején végigcsináltam az Insanity Max edzésprogramot (két hónap). Nem tudom még fogom-e valaha ezt csinálni, a szervezetem, az ízületek nem tudom meddig bírják még ezt a fajta terhelést, idén 45 éves leszek, talán még egyszer meg tudom csinálni a teljes eredeti Insanity-t (szerintem az a legnehezebb).

Egészségügyileg is szerencsére rendben vagyok, a kettes típusú cukorbetegségem továbbra is diétával és sok mozgással tartom, gyógyszert nem kell szednem.

2022-ben végre újra elkezdtem filmeket nézni, erről lett is külön poszt. Legjobban annak örülök, hogy elmentem moziba a Sátántangóra, rászántam azt a délutánt, de nagyon megérte, egyik legjobb filmélményem volt idén, pedig nem először látom azt a filmet.

Sajnos a számítógépes játékokban stagnálok, hiányzik is, de hamar megunom őket. Év végén kijött a Dwarf Fortress Steam-es verziója, felújiított felülettel, ami nagyon tetszett, újra el is kezdtem játszani, de aztán a munkahelyi hajrá elvitte az időm és energiám.

Év végi meglepetés volt számomra a Rubik kocka. A gyerekeknek vettem karácsonyra, azzal a szándékkal, hogy videóból megtanuljuk kirakni. Ők nem kattantak rá végül, én igen. Hasonlóan a jojóhoz 2020-ból :)

Szóval lett egy új hobbim, a Rubik kocka, és persze megmaradt mellette a jojózás is, bár kevés új trükköt tanulok, inkább amiket tudok, azokat gyakorlom, ismételgetem. 

A teázás is megmaradt hobbinak, bár ritkult, mind a japán matcha, mind a kínai teák fogyasztása, de ebben az a jó, hogy a teák nem romlanak meg, nem kell kapkodni, ott van a polcon, bármikor elő lehet venni. Maximum nem naponta. 

Hasonlóképpen alakult a rumok iránti érdeklődésem is, idén is vettem és próbáltam sokféle rumot, de az év végi drasztikus áremelkedés után ez volt az a hobbi, amit elengedtem.

Idén nem vettem új mobiltelefont (ami van, az jó, az aksija gáz, de amúgy okés), ami nálam furcsa, így már két éves a telefonom, ilyen szerintem mióta világ a világ, soha nem volt. És nem is tervezek még egy darabig, szintén az elszállt árak miatt.

Viszont vettem két baromi jó fejhallgatót, egyik ilyen kis fülbedugható, a másik rendes nagy, mindkettő nagyon jól szól, jó rajtuk a zajszűrés, sokat segítenek a hétköznapokban.

A munkahelyem nagyon stresszes továbbra is, számomra ismeretlen területeket kell mindig felfedezni és megoldást találni, jobban örülnék, ha jövőre ez kissé konszolidálódna és azt érezném, hogy már rutinból csinálok meg feladatokat, nem pedig első alkalommal.  

Zenében továbbra is maradtam az elektronikus, főleg progressive house vonalon. Idén sajnos elhunyt a régi nagy kedvencem, Klaus Schulze, és őt kevesebbet is hallgattam. Új zenei felfedezésem a handpan, nagyon szép megnyugtató hangja van, amikor nem a ducc-ducc megy, akkor ezt hallgatom.

Könyvet kevesebbet olvastam idén is, mint terveztem, de többet, mint tavaly. Párhuzamosan olvasok több könyvet is és az egyik legjobb döntésem az volt, hogy le tudtam tenni és félbehagyni azt, amiről éreztem, hogy nem örömmel olvasom. A kötelező olvasmányok ideje hálisten lejárt. 

És most a quantified self jegyében nézzünk néhány statisztikát az elmúlt évről. Van egy naplóm, amibe napi szinten vezetem ezeket az adatokat, persze lehet valamennyi pontatlanság benne, de úgy nagyjából az arányokat jól mutatja. 

2022-ben összesen 1107 pohár kávét ittam otthon, 208 matcha teát csináltam, 12 db.Túró Rudit ettem (ez irreálisan kevés, lehet párat elfelejtettem beírni). 59 alkalommal rendeltünk pizzát, 42-szer ettem gyorsétteremben, 49 alkalommal fagyiztam. 180 nap volt, amikor fogyasztottam alkoholt (ez elég sok, jövőre, vagyis idén szeretném levinni 100-ra), és 86 alkalommal szedtem be valamilyen gyógyszert (többnyire fejfájáscsillapítót).

Összesen 18 alkalommal voltam bulizni, ebből a legtöbb a Cinema Hall-ban és az A38-on volt (4 alkalom), 2 Turbina, 2 Akvárium és pár másik. Egy fesztiválon voltam (Alkotótábor). 

Mozgalmas, nehéz év volt számomra 2022. Örülök, hogy vége.

És hogy mit hoz majd 2023? Hát... nem mondanám, hogy optimista vagyok. Lesz sok változás. És mi majd alkalmazkodni fogunk hozzá. Nincs más választásunk.