Mi lesz a Twitterből két év múlva?

Látványosan kifullad, amint az újdonság varázsa elmúlik?
Ellepik a tinédzserek és értelmetlen gagyogássá válik?
Vagy ellepik a spamek, és a cégek robotjai fognak áltwittekel termékelhelyezni?
Megjelennek a klónok, amelyek az alapötletet megtartva extra szolgáltatásokkal csalogatják a mikrobloggereket?
Maga a Twitter fog részekre szakadni (tematikus, regionális, nyelvi alapon például)?

Vagy a blogszolgáltatók fogják automatikusan megépíteni a saját belső twitterüket? Én valami ilyesmiben látnám a jövőt.

Szerintem a legnagyobb szerepet a sikerében az játsza, hogy egy új kommunikációs formát tesz lehetővé, amire úgy tűnik, van igény. Elmondhatom mindenkinek, elmondom hát mindenkinek. Az igény nem új, nem a Twitter generálja, eddig is megvolt az emberekben, csak nem volt szolgáltatás, amivel kielégíthették volna. Mostmár van. És még számos ilyen igény van, ezért vannak a sikeres úttörők, akik ráéreznek az igényekre és megcsinálják hozzá a technológiát.


Visszatérve a Twitterre, a fő különbség az SMS, IM, email alapú kommunikációtól, hogy csak az nézi meg, akit érdekel. Aki kifejezetten azért megy oda, hogy megnézze, mit mondanak a többiek. Nem azért, hogy megnézze, milyen üzeneteket kapott. Apróság, de lényeges különbség.

Ha én körlevelet küldök az összes ismerősömnek, akkor rákényszerítem őket arra, hogy legalább addig foglalkozzanak vele, amíg eldöntik, hogy a kukába dobják. Viszont ha posztolok a Twitterre, akkor csak az láthatja, aki amúgy is azzal a céllal megy oda, hogy megnézi az üzeneteket, amik nem csak neki szólnak. Ez az egyik előnye. A másik előnye, hogy az ismerőseim száma sokkal kisebb, mint a Twitteren regisztrált felhasználók száma (najó, ez a magyar userekre lehet, hogy momentán még nem érvényes). A WiW üzenőfalán is max. az ismerőseim láthatják az üzenetem. A Twitteren bárki. És ez jó. Miért? Nem kizárólag exhibicionizmusból, hanem azért, mert tolakodás nélkül is meg tudok szólítani olyan embereket, akiket különben nem nyaggatnék. És be tudok kapcsolódni olyan társalgásokba, ahova különben nem tudnék (kíváncsi vagyok hány olyan poszt fog születni, amely a twitternek ezt a "kukkoló" funkcióját veti a szemére).

Ráadásul a dolog akkor is érdekes, ha nem igazán az foglalkoztat, hányan olvassák vagy törődnek vele. A nap végén tök jó visszaolvasni a saját bejegyzéseid, ha pedig valakivel kialakul a kommunikáció, hát az csak hab a tortán :)