Gyorsan telik az idő, most kezdődik a  negyedik hét, mióta elveszítettem az állásom. Azóta sok minden történt. Túl vagyok egy kétkörös interjún. Sajnos valószínű, hogy nem lesz folytatás, ettől függetlenül jó volt, hogy legalább idáig eljutottam, pláne egy nekem teljesen ismeretlen területen. 

Most pont ez a legnehezebb feladat. Át kell gondolnom, hogy mi az, amit tudok, mi az, amiről papírom van, mi az, amivel szeretnék foglalkozni és mi az, ahová jelenleg esélyem van bekerülni. Valamint az is kérdés, hogy egyáltalán maradjon-e az alkalmazotti lét, vagy megpróbálkozzak teljes mértékben a saját vállalkozással, ami eddig inkább ilyen másodállás szinten futott, jövedelemkiegészítésként, de annyit nem termelt, amiből fenn lehetne tartani a családot és fizetni a hitelt. Viszont nem is igényelt sok szabadidőt.

Szabadidőm az most van. Beosztottam az időmet, hogy mennyi menjen el álláskeresésre, mennyi a saját meló bővítésére és mennyi új dologok megtanulására. Ez szép és jó elméletben, de gyakorlatban sajnos azt tapasztalom, hogy nehéz itthon ezt betartani. A kisebbik gyerek még itthon van, és amikor betegség miatt a nagyobb is itt volt, akkor hiába próbáltam, nem tudom úgy kivonni magam, mintha egy munkahelyen lennék. Otthonról dolgozni érdemben csak akkor lehet, ha nyugi van.

Az interjúra való készülést emiatt áttettem az éjszakai órákra, úgyis akkor vagyok a legkreatívabb, ami viszont sajnos teljesen felborította a bioritmust, emiatt nem tudtam elmenni a reggeli jógákra, amiknek a hiányát erősen érzem. Most próbálok visszaállni, illetve erőteljesebben betartani a napi struktúrát, hogy ne ússzon el a hét.

Próbálom meghatározni, hogy merre induljak el, mit kezdjek tanulni, lehet-e ingyen és van-e értelme ennyi idősen belevágni. Nem is olyan könnyű döntések ezek, úgyhogy még rágódok rajta.

Korábban gondoltam, hogy napi 3-4 CV-t fogok elküldeni, az lesz az adag, de most azt látom, hogy amit keresek, olyan nincs, ami meg van, arra nekem nincs sem végzettségem, sem tudásom, és most még nem tartok ott, hogy mindenhová ész nélkül mindent elküldök, lesz, ami lesz alapon.

Ugyanígy a pénzügyi közvetítői és egyéb MLM munkákat (mert a nagy állásportálra való regisztrálások után jött néhány ilyen ajánlat) még nem fogadom el. Akkor már előbb jöjjön a meki. Vagy a közmunka. Az sem szégyen és legalább nem kell a barátaim/rokonaim/ismerősem zaklatni.