Feleségem kezébe nyomtak egy ingyen Népszabadságot a Nyugatinál. Biztos marketing, gondoltuk, mert még nem sejtettük a hat oldalas Gyurcsány novellát benne. Most meg látom, hemzseg tőle a net, sőt már az előzetes álláspontom is kezd kialakulni, pedig még bele sem néztem. És mivel oly régóta először ismét nyomtatott újság került a kezembe, ezért nem is fogom a neten elolvasni.

Nyomok egy retrópartit. Számítógépek kikapcs, kellemes félhomály, a karosszék (najó, ikeás Poang fotel :) megszabadul a ráhalmozott párnáktól, ruháktól, iratoktól és minden egyébtől, főzök egy fincsi teát, beüzemelem a jókis lábcsobit (Tesco gazdaságos, még a tavalyi hype során lett beszerezve), ha lenne kandalló és macska akkor azokat is aktivizálnám, majd kényelmesen elhelyezkedem, majdnem rágyújtok egy szivarra, és elolvasom a cikket, kint meg tomboljon a megkésett tél.

Igazi retró feelingje lesz. Utána persze rohanok blogot írni, dacára annak, hogy addigra már bőven ezer fölött lesz Tótawén a kommentek száma, és szinte az összes polblogban kivesézték az írást, nadehát nem verseny ez, hova rohanjunk.

Vagy hagyom a fenébe az egészet és inkább kártyázok, vagy olvasom a Három testőrt :))