Asszem az Ezeregyéjszaka meséit nem fogom elalváshoz felolvasni a gyereknek. Enyhén furcsa mai szemmel olvasni például azt a bájos történetet (A meggyilkolt leány vagy a három alma története), amiben a férj egy aprócska félreértés miatt hirtelen felindulásból elvágja a felesége torkát, utána feldarabolja és bedobja egy ládában a folyóba. A hullát megtalálja a kalifa, aki közli a szolgájával, hogy vagy három napon belül kideríti, ki volt a gyilkost, vagy megöli őt és a nemzetségéből még negyven embert. Már majdnem lejárt a határidő, amikor az utolsó pillanatban megkerül a gyilkos, de kiderül, hogy a félreértést egy rabszolga okozta. Ismét közli a kalifa a beosztottjával, hogy akkor most találja meg a rabszolgát, vagy ő és a családjából negyven ember mehet a levesbe. Utolsó pillanatban megkerül a rabszolga is, akiről kiderül, hogy a kalifa szolgájának a saját rabszolgája.

És akkor most jön a csattanó: mivel ilyen szépen kiderült minden, az összes félreértés tisztázódott, ezért a rabszolgát szabadon engedik, a gyilkost pedig a kalifa megjutalmazza, és választ számára egy új feleséget, akivel boldogan él, amíg ... nyilván amíg valami apróság miatt meg nem öli. Szó szerint idézve: "A rabszolgát szabadon bocsátotta, az ifjúnak pedig, aki feleségét meggyilkolta, olyan havi járadékot adományozott, hogy gond nélkül megélhetett belőle, a maga rabnői közül adott hozzá egyet feleségül, és asztaltársául fogadta."


Namost valahogy ez a történet nehezen egyeztethető össze az olyan fogalmakkal, mint pl. az emancipáció, feminizmus, esélyegyenlőség, felvilágosodás, demokrácia, politikai korrektség, stb. 
Jó, nyilván van egy nagy korbeli és kulturális szakadék a mű és a befogadó között, de akkor is durva rácsodálkozni arra, hogy milyen üzenetet közvetítettek ezek a mesék, mennyit ért egy nő élete...