Napjainkban az internetes keresés azt jelenti, hogy valamilyen keresőbe beírjuk a kérdésünket, a kereső kidob egy rakás linket, amelyek között valószínűleg ott lesz a válasz is. 

A legelterjedtebb kereső a Google, sőt a legtöbb ember szemében maga az internetes keresés egyenlő a Google keresésel. Sokan, sokféleképpen próbálták már megszorongatni a Google-t, de igazándiból senkinek sem sikerült.

Ennek talán az lehetett az okat, hogy nem alapjaiban változtattak azon, amit keresésen értünk, csak bővítették, vagy rendezték a találatokat, esetleg megpróbálták az emberi tudást is behozni az eredmények rendszerezésébe (pl. Mahalo).

Tehát az alapokig kell visszanyúlni. Hogyan? Úgy, hogy feltesszük a kérdést: mit keres az ember? Linkeket? Nem. Válaszokat. Ez lesz a paradigmaváltás: az eddigi "kétklikkes" keresés helyett (ahol az első kattintás a keresett kifejezés beírása után a keresés gombon, majd második a legjobbnak ítélt linken történik), ha igazán beválik a technológia, akkor az egyklikkes keresés is elegendő lesz, de csak bizonyos kérdések esetében!

Beírjuk, hogy mit keresünk, kattintunk, és eredményként megkapjuk a keresésre a válaszokat, nem pedig a linkeket, ahol a válaszok vannak. Mivel ez tényleg alapjaiban változtatja meg azt, ahogy a keresésről gondolkodunk, ezért azt is meg kell tanulnunk, hogyan tegyünk fel jó kérdéseket. 

És azt is meg kell tanulnunk, hogy ez az új módszer helyettesíti, nem pedig felváltja a kétklikkes keresést.

Mellékelek egy screencastot, amelyben összehasonlítok három keresőt: a hagyományos Google-féle keresést, az egyklikkes kereső prototípusának számító Wolfram Alpha-t, és egy tipikus Google alternatívát, a Jabua névre hallgató keresőt.