"Milyen óráid lesznek holnap?"

"Kémia, biosz, matek, hazaszeretet, földrajz, tesi".

Abszurd, nem? Aki nagyon szereti a hazáját, az ötöst kap, aki viszont hazaáruló, az egyest. Lehet a szeretetet tanítani? Szerintem nem. Az vagy van, vagy nincs. Vagy kialakul. Esetleg a kialakulást lehet segíteni, de semmi esetre sem erőltetni. 

Amikor Amerikában jártam gimibe, minden reggel úgy indult a nap, hogy az első óra előtt 5 percben az összes diák és a tanár szívére tett kézzel az amerikai zászló felé elmondta a "Pledge of Allegiance"-t. 

"I pledge allegiance to the flag of the United States of America and to the republic for which it stands: one nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."

Ahogy a wikipédiás bejegyzésből látszik, ez sem mentes a vitáktól, főleg az Istenre hivatkozás része. Mindezek ellenére, és dacára annak is, hogy az ötlet az általam igencsak megvetett KDNP-től származik, mégsem tartom teljesen hülyeségnek a dolgot. Csak a megvalósításra lennék kíváncsi. Ez a hazaszeretet dolog nálunk amúgy is kényes téma, mindkét politikai oldal szereti előszeretettel a másik fejéhez vágni, hogy "nem szereti eléggé a hazáját az, aki ..." illetve "visszaél a hazaszeretettel, az aki arra használja, hogy...". Vajon jó-e, ha a gyerekeket is belerángatjuk egy ilyen vitába? Nem-e egyszerűsödne le ez a kérdés jobboldali=hazaszerető és baloldali, liberális=hazaáruló kategóriákra? Ez pedig nem a hazaszeretetet, hanem a megosztottságot növelné.