Az van, hogy HTC Desire-t már eladtam, iPhone négy pedig még nem jött meg, úgyhogy most okostelefon nélküli köztes állapotban vagyok, ami remek idő az önreflexióra, visszatekintésre, az előítéletek finomhangolására, valamint felkészülni a nagy találkozásra.

Az utóbbi napok legfontosabb tapasztalata számomra: okostelefon nélkül sokkal sivárabb az élet. Egy éve még el sem tudtam volna képzelni, hogy minek nekem ilyen kütyü, de az azóta eltelt idő során rájöttem, hogy mennyire imádom ezeket a dolgokat. Úgyhogy azt hiszem ez már többé nem kérdés: okostelefon nélkül nincs élet.

Szóval telefon. Rövid karrierem egy N95-össel kezdődött, amit hamar váltottam E72-re, amit szerettem is, igazándiból az szippantott be a mobilinternet világba, ekkör döntöttem úgy, hogy igen, nekem ez a hobbim, ezért nekem megéri, ha veszek egy jobb telefont, más meg repülőgépmakettokra bassza el a pénzét, úgyhogy ezzel rendbe tettem magamban a van-e rá igényem dolgot. Van.

Tehát vettem egy jó telefont. Elkezdtem utánaolvasgatni neten, ekkortájt alakult át gyökeresen a Google Reader könyvtárszerkezetem, a mobil és kütyü blogok hirtelen első helyre kerültek és azóta is ott vannak, tökre élvezem olvasni és látni, hogy mi történik ezen a fronton a nagyvilágban. 

Április környékén jött ki a HTC Desire, az aktuális iPhone-killer (bár ezt a jelzőt a sértődött és gúnyolódó apple fanokon kívül szerencsére egyre kevesebben használják, vagy próbálják használni, amúgy joggal...). Valamiért az iPhone-t teljesen kizártam a listából, nem csak azért, mert nagyon drágának tartottam, hanem volt bennem valami taszítás az egész Apple világgal szemben.

Illetve a híreket olvasgatva az a benyomásom alakult ki, hogy az Android egy iszonyú gyorsan fejlődő és növekvő oprendszer, amely hihetetlen lendülettel bír bár még messze nem tökéletes. Nosza, ez volt az a vonat, amire fel akartam szállni, hogy ott legyek a startnál, tehát emiatt döntöttem a Desire mellett.

A kezdeti lelkesedésemet hamar felváltotta pár csalódás, szokni kellett, hogy kicsit más világ egy ilyen telefon, nem úgy megy, hogy hetente 2x töltöm, mint a Nokiát, illetve az elején a touchscreenes gépelés, hát eléggé nehezen ment.

Aztán elkezdtem kitapasztalni a rendszert, kipróbáltam csomó appot, kb. hetente átrendezgettem az összes home screen-t, keresve a tökéletes beállításokat. Imádtam, mert pont ezt akartam, egy agyontweakelhető kütyüt. Ez az én világom :-).

Közben olvastam tovább a híreket, blogokat és lelkesen vetettem bele magam az aktuális iphone-android flamewarokba (tudom, hogy ennek sincs semmi értelme, de ez is felfogható hobbinak, más meg például szabadidejében fórumokon politizál, annak sincs több haszna). 

A legtöbb 200+ kommentes anyázás mindig akkor alakult ki (főképp a téma polidilijének számító handras blogon), amikor egy almás hülyeségeket beszélve húzta le az androidot. És az utóbbi fél év során valahogy mindig szükségét érezték almáséknál annak, hogy posztonként minimum egy, de lehetőleg több oldalvágást ejtsenek az android felé. Érdekes módon sem a blackberryket, sem a nokiás telefonokat nem fikázták sosem, mindig az android volt a "debéna".

Ez jó, mert látszik, hogy észrevették, honnan jön a konkurencia, ők is észrevették a veszélyt, bár ők csak azt látják, hogy van egy új operációs rendszer, ami majdnem azt tudja, mint az iOS, csak ugye -ahogy ők látják- mindenben szarabbul. Másfelől ezt a szar rendszert mégis egyre többen használják ami egy igencsak érdekes ellentmondás és nem biztos, hogy feloldható annyival, hogy aki androidot vesz az hülye.

Persze az androidos tábor sem volt rest felvenni a kesztyűt, főleg akkor, ha látható volt, hogy a kritizálónak fogalma sincs arról, amiről beszél és a valódi problémák helyett hülyeségeket beszél. Akadt példa ilyenre bőven. 

Másfelől kezdek hinni abban is, hogy mégsem jelenthető ki teljes bizonyossággal az, hogy rajtam kívül mindenki hülye. Én azt vettem észre, hogy ahhoz, hogy igazán megalapozott véleményt tudjon valaki mondani egy telefonról pró és kontra, az szükséges, hogy egyedüli és fő telefonként legalább fél évig aktívan használja. 

Szerintem ennél kevesebb idő alatt nem lehet kiismerni, csak a felszínt. Persze első benyomást lehet mondani pár perc használat után, sőt három nap Galaxy S-ezés után is el lehet mondani, hogy az android operációs rendszer egy szar, és a többi, de ez inkább minősíti a tesztelőt, semmint a telefont.

Van a pszichológiában egy tök alapvető dolog, ismerősségi hatásnak hívják, ha nagy a választék, akkor az ismerős dologokat pozitívabbnak értékeljük. Telefonnál is működik ez a hatás, ha valamit évek óta használunk elégedetten, a gép minden rezdülését ismerjük, megszoktuk az interfész logikáját, minden gördülékeny, tehát ha van egy jó telefonunk, akkor ehhez hasonlítva egy más logikára épülő rendszert hajlamosabbak vagyunk rosszabbnak látni azoknál, akiknek nincs ilyen összehasonlítási alapjuk. Pedig nem biztos, hogy annyira rossz az a rendszer, csupán megfeledkezünk az ismerősségi hatásról.

Az apple fanboyok elfogultságát szerintem ez a hatás okozza. Hányszor hallani almás szájból, hogy az android egy összeollózott, átgondolatlan, kiforratlan, ronda, iPhone másoló szar rendszer? És akkor én nézek, hogy ezt miért mondja, hiszen szerintem tök logikus a működése, a felhasználói felület abszolút testre szabható, ha nem tetszik a gyári (rootolás nélkül), ha akarom tényleg megcsinálhatom olyanra, mint az iPhone, ha meg nem akarom, akkor tök másmilyen, szóval miről beszélnek ezek?

Csakhogy! Arról sem szabad megfeledkeznem, hogy nekem viszont sosem volt iPhone-om. Tehát azt ugyan megtapasztalom, hogy amit kritikaként felhoznak az androiddal szemben, az nem biztos, hogy minden felhasználó tapasztalatával meg fog egyezni, viszont nem tudhatom, nem-e valóban annyival jobb az iPhone, mint az android, hogy ilyen benyomást alakít ki a felhasználókban.

Na ez az a kérdés, amit nem lehet másképp eldönteni, mint úgy, hogy megtapasztalom. Ezért döntöttem úgy, hogy eladom a Desire-t (meg azért is, mert később akarok venni egy Desire HD-t vagy Z-t... :-), és igen, beruházok egy iPhone-ra.

És akkor én így léptem be az alma világába. Vagyis itt vagyok a küszöbön és nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz az első benyomás, az első hét után és fél év használat után. 

Az biztos, hogy nagyok az elvárásaim, de nem akarok ugyanabba a hibába beleesni, mint a legtöbben, akik figyelmen kívül hagyják az ismerősségi hatást. Tehát ha valami nem ott van, nem úgy működik, ahogy megszoktam, akkor az nem feltétlen azt jelenti, hogy az iphone szar, hanem azt, hogy nekem még nem esik kézre. Ezért kell huzamosabb ideig használni.

Fél év után meglátjuk. Ráadásul addigra már elegendő tapasztalat lesz a piacon ahhoz, hogy akár egy Windows Phone 7 oprendszerrel megáldott HTC is valós alternatívaként szóba jöhessen, mint cseretelefon.

És igen, még egyszer (magamnak is): nem azért veszek ennyi telefont, mert ekkora szükségem van rá, hanem azért, mert ez érdekel, ez a hobbim, ezt szeretem csinálni és ezt szeretném minél jobban megismerni. Na, önigazolás: pipa.