Hosszú a lista, kezdjünk is bele. Röviden a lényeg: a hardver nagyon jó, az iOS nagyon idegesítő az androidhoz képest. 

Elöljáróban pár dolog (afféle disclaimer): nem vagyok klasszikus Android fanboy, amiben jobb az iPhone, azt elismerem, nem pedig megmagyarázom, hogy igen, de nem tud flasht...

Valószínűleg elfogult vagyok az Android irányába, de ennek az az oka, hogy először ezt a rendszert ismertem meg, szerintem az átlagfelhasználónál jobban kitapasztalva, hogy miket lehet kihozni belőle és ami a lényeg: mennyire tudom a saját igényeimnek megfelelően testreszabni.

A kíváncsiságon túl leginkább az motivált az iPhone megvásárlására, hogy meglássam, tényleg annyival jobb-e az androidnál, mint azt sokan hangoztatják. Hát nem.

Egy telefon értékelésénél sosem szabad megfeledkezni arról, hogy az értékelés szempontjai mindig az értékelő számára fontosak, és ez minden embernél eltérő. Mi mindannyian egyéniségek vagyunk....

Engem például hidegen hagy a kijelző színmegjelenítése, mert ehhez vak vagyok, nem látom a különbségeket és abszolút nem érdekel, hogy egy ikon milyen szépen van megrajzolva. Más pedig ugyebár él-hal ezekért. Tehát amikor azt mondom, hogy az iOS szar, akkor azt tessék úgy érteni, hogy az én szempontjaim és az én igényeim alapján az iOS alulmarad az Android nyújtotta lehetőségekkel szemben.

Utolsó dolog: ez egy három napos használat után írt, első benyomás poszt. Tessék helyén kezelni, tehát amikor azt mondom, hogy az iOS szar, akkor ez azt jelenti, hogy az első pár nap tapasztalatai alapján szar (nekem!) és csomó olyasmi lehet a kritikában, ami azért nem sikerült, mert még én nem értek hozzá, vagy nem találtam meg rá a megoldást. Nincs is annál idegesítőbb ugyebár, mint amikor valaki úgy ír elfogultan negatív kritikát valamiről, hogy látszik, töredékét sem ismeri a lehetőségeknek és úgy tűnik, nem is akarja megismerni azokat...

Nos.

A jó dolgok (amiket szívesen látnék az androidos telefonokon is)

Az iPhone 4 külsőre szép, nekem tetszik, bár a képeken jobban néz ki, mint élőben. Bekapcsolás után én azonnal tokba tettem, mert céges telefonra nem lehet biztosítást kötni (ami WTF, de ez van), otthon meg intenzív gyerekveszély van, úgyhogy a külső annyira nem érvényesül.

Viszont érzetre iszonyú masszív, egyben van, frankó. Tényleg ez meg van csinálva. Elsőre furcsa a kocka forma, annyira nem áll kézbe, de a védőtok ezen sokat segít. Android után furcsa, hogy máshol van a sleep-wake gomb, de ezt hamar meg lehet szokni, illetve sokszor még fordítva fogom meg, de idővel majd biztos megtanulom, melyik a teteje és az alja.

Nagyon szép a hangja. Beszélgetés közben, de különösképp kihangosítva. A Desire-nek ez volt az egyik tulajdonsága, amit igazán utáltam: ha kihangosítom (hogy pl. a nagyszülők tudjanak a gyerekekkel beszélni, akik közben rohangálnak össze-vissza) vagy nagyon torz volt, vagy nagyon halkra kellett venni. Az iPhone szépen szól. 

A kamerája a legjobb, amivel eddig találkoztam. Szebb képeket csinál, mint a Desire és a videófelvevője is normálisan rögzíti a hangot, nem csak valami távoli sistergős motyogás lesz megörökítve. 

Döccenésmentes animációk (többnyire). Nagyon szép, nagyon jó és nagyon sima az összes átvezető animáció az egyes alkalmazások, funkciók között. Pl. folderek kinyitása, böngészőben új ablakra váltás, alkalmazások indítása, stb. Apróságnak tűnik, de a felhasználói élményt nagymértékben meghatározza számomra, hiába tud többet valami, ha közben recseg-ropog. Azért írom, hogy csak többnyire, mert azért az iPhone is meg tud akadni (például ha a nyitóképernyőtől balra lévő keresőképernyőre váltok, akkor ott egy iszonyú rondát ugrik) néha és úgy tapasztaltam, hogy ez független a nyitott alkalmazások számától. De mondom, összességében érezhetően azt a benyomást kelti a telefon, hogy minden olajozottan megy rajta.

Virtuális billentyűzet. Nem is értem, hogy lehet ez ennyire jó, de kb. megduplázta a gépelési sebességem, mert tudom, hogy úgyis jó lesz, illetve az esetek többségében a helyesírás ellenőrző úgyis jól javítja ki, még a durva elírásokat is. Ez utóbbi is inkább a jópont kategóriába tartozik, tetszik, hogy csak egy javaslata van, egyelőre nem látom, hogy megtanulja-e az általam beírt nem ismert szavakat és ezeket lehet-e később törölni, de ez most részletkérdés. Azt viszont nem értem, hogy miért mindig csupa nagybetű a billentyűzet, szerintem sokkal elegánsabb és informatívabb, hogy ha nagybetűvel írok, akkor nagybetűket mutat, ha meg kisbetűkkel, akkor kicsit. Furcsa, hogy az egyszerű írásjelekhez is módosító billentyűt kell használni, egy pontot és egy vesszőt még kirakhattak volna, de mindezektől eltekintve, iszonyú jó.

Retina display. Tényleg szép, de pl. a Desire után nem akkora durranás. Van most nálunk kölcsön egy 3GS, na ahhoz viszonyítva ég és föld a különbség, elájulás-beszarás, viszont a jobb androidos telefonok kijelzőjénél csak egyszerűen szebb. Másfelől az is biztos, hogy a következő androidos (vagy windowsos) telefonom kijelzője nem lehet gyengébb a retinánál. Viszont jobb sem kell, hogy legyen, számomra ez bőven elegendő. 

Ikonok folderekbe rendezése. Ha meg kell tenni, hát ez a módja. Csak egymásra húzok két ikont és foldert csinál belőle, javasol neki nevet a programok alapján, amit persze át lehet írni. Könnyű, gyors, hatékony. És ami androidon mindig is idegsített, azt itt megoldották: a folderen belül lévő ikonok sorrendje szabadon meghatározható. 

És akkor jöjjön a feketeleves, a rossz és idegesítő dolgok.

I. Az értesítési rendszer.

Hát kérem szépen, ez valami tragédia. Valaki úgy jellemezte, hogy az iPhone értesítései olyanok, mint az ötéves gyerek, aki berohan a szobában beszélgető felnőttek közé, elüvölti magát, majd ugyanezzel a lendülettel kirohan.

Mi az a kiegészítő, amit még a leglaikusabb felhasználó is feltelepít a böngészőjére? A pop-up blocker. Miért? Mert nincs annál idegesítőbb, mint amikor folyamatosan megszakítják az aktuális munkát a felugró üzenetek. Nos, én általában 2-3 személlyel szoktam chatelni, twitterezek, jönnek az e-mailek, stb. Ha ezek mind felugrálva értesítenének, két perc után falhoz vágnám a telefont. Egyetlen megoldásom az volt, hogy kikapcsoltam a hangot, a rezgést és a felugró értesítést. Mert nem biztos, hogy a környezetem is érdekli, hogy új üzenetet kaptam.

Tehát egyedül a program ikonján megjelenő számláló maradt értesítési lehetőségként, amit viszont nagyon könnyű nem észrevenni, pláne, ha egyszerre hat ilyen értesítőt látok, nem tudom, melyik a fontos, melyik jött most és melyik az, amit már három napja nem néztem meg, csak azt látom, hogy A program 3 új üzenet, B program 3 új üzenet. Ez így nagyon gáz.

Az iPhone tulajdonosoknak leírom, hogy megy ez profi módon, androidon: a képernyő felső sávja egy lenyitható értesítési terület, ami mindig látszik, és ahol megjelenik az új esemény ikonja. Diszkrét, de mindig észrevehető. Ha új chat jön be, akkor pl. láthatod az első pár szót a beérkezés pillanatában, ez alapján el tudod  dönteni, hogy érdekel-e, aztán már csak az ikonja marad, így elég rápillantani a területre és látod, hogy milyen üzenetek várnak rád. Mindez működik chattel, sms-el, e-mail-el, app update értesítéssel, illetve gyakorlatilag bármit fel lehet rakni az értesítési területre.

Én például szeretem látni a hét napját és a dátumot is az értesítési területen, állandóan és mindig. Androidon there is an app for that.

Szeretném folyamatosan látni a mobil adatforgalom mértékét? There is an app for that.

Szeretném látni a processzor és a memória leterheltségét? There is an app for that.

És így tovább. Ha pedig szeretném megnézni bővebben az értesítéseket, a felső sávot le lehet nyitni, így megjelennek az értesítések, amikre kattintva rögtön ott is vagyok az adott programban és el tudom végezni a megfelelő műveleteket. 

Diszkrét, gyors, hatékony. 

Persze ha van olyan dolog, ami annyira fontos, hogy azt szeretném, hogy előugró ablakban értesítsen, arra is van lehetőség. Ez a jó az androidban. Majd a user eldönti, hogyan szeretné.

Még egy dolog az értesítésekről: a Desire-n van egy led, ami villogva jelzi (igény esetén), ha új értesítés érkezett. Tehát akkor is látom az eseményeket, ha a telefon lezárt állapotban, feketén és némán hever az asztalon. 

Összefoglalva: az iPhone értesítési rendszere pont ott vérzik el, ami a funkciója lenne: az értesítés terén. Kevés információt ad és azt is rosszkor és a rossz formában. Ránézek a mellettem heverő telefonra és nem tudom, érdemes-e kinyitnom. Böngészek a neten a telefonon, hallom, hogy jön egy értesítési hang. Nem tudom, hogy ez most mi, levél? chat? Azt sem tudom, hogy kitől jött. Érdemes emiatt megszakítanom a munkámat?

Ráadásul ha jól vettem észre, iPhone-on nem lehet meghatározni, hogy milyen hangon értesítsen, ha már engedem neki, hogy csipogjon. Az van, amit az apple jónak lát. Ezek az apróságok azok, amik Android után olyan idegesítően, hogy is mondjam, nos, zárttá teszik a rendszert...(ja, a posztban kizárólag rootolatlan és jailbreakeletlen telefonokról van szó).

II. Kontakt kezelés

Ha androidos vagy és erőteljesen használod a Gmail kapcsolatkezelőjét, messzire kerüld ez az iPhone-t. Legrosszabb álmaimban sem hittem volna azt, ami mára már valóságnak tűnik: az iPhone nem képes kezelni és megjeleníteni a Gmail címtár csoportokat. Engem nem érdekel ennek a technikai háttere, sem a magyarázata, userként én a következőt tapasztalom: androidon gond nélkül működik, iPhone-on sehogy. 

Hogy megy a kontaktkezelés androidon? A telefon legelső bekapcsolásakor bekéri a gmail címedet és ebből már létre is hozza a kontaktlistádat, fényképekkel, telefonszámokkal, minden infóval. Ha Facebook fiókot is megadsz, akkor onnan is leszedi a fényképeket és a telefonszámokat és automatikusan összelinkeli a kontaktokat. Így a végén kapsz egy olyan kontaktlistát, ahol majdnem mindenkinek megvan a fényképe és a telefonszáma, valamint az e-mail címe, valamint láthatod a Gmail-es csoportokat, egy gombnyomással tudsz a csoportnak sms-t, e-mail-t küldeni, stb. Bármi, amit változtatsz, azonnal online szinkronizálódik a Gmail fiókoddal, oda-vissza. Tökéletes.

Mit tapasztaltam az iPhone-on? Új fiók hozzáadásánál ki lehet választani Gmail-t is, gondoltam ez kell nekem. Beállítom, levelek lejönnek rendesen, de a naptár és a kontaktok nem. Kis googlizás, illetve twitteres segítség után rájöttem, hogy az Exchange-et kell beállítani. Ami nekem oké, én megoldom, de aki nem geek, az szerintem ezen a ponton már el is vérzett volna. Végülis hogy magyarázzuk meg az egyszeri felhasználónak, hogy a világ legjobbnak kikiáltott telefonján nem a Gmail fiókot választva kell Gmail fiókot hozzáadni...

Szóval nagy nehezen sikerült megoldani, hogy lássam a kontaktokat és a naptárt (amiről még később lesz szó), de csak ömlesztve az egészet, a csoportok elvesztek. Na, oké, akkor gyárilag ez nem megy, keressünk rá egy alkalmazást. Öveket bekapcsolni, mert most jön a vérig sértés rész.

III. AppStore vs. Android Market (AppBrain)

Az AppStore az Android után egy áttekinthetetlen katyvasz. Lehet, hogy pár hét múlva már más lesz a véleményem, de így elsőre én csak azt látom, hogy ömlesztve kapok találatokat ingyenes és fizetős appokra, nem látom a felhasználói értékeléseket és véleményeket, az alkalmazás telepítése után nem tudom, mihez fog hozzáférni és milyen jogokkal rendelkezik. Továbbá az is baromira idegesít, hogy még az ingyenes alkalmazások telepítésénél is újra és újra megkérdezi az iTunes jelszavam. Első ránézésre totál érthetetlen, hogy nincs "Install" gomb, hanem az árra (vagy arra, hogy free) kell rábökni és akkor az alakul át installá, amit még egyszer meg kell nyomni. Ez nekem teljesen logikátlan és érthetetlen. Ami viszont tetszik és jobb az androidnál, az az, hogy a fókuszt rögtön az újonnan települő program screenjére teszik, láthatjuk az ikonon a kék csíkot és ha kész, már indíthatjuk is. Ez azért jó, mert Androidon annyira multitaskoltam, hogy ha egy telepítés tovább tartott pár másodpercnél, gyakran belekezdtem más munkába és sokszor előfordult, hogy napokkal később jutott csak eszembe, amikor az app drawerban véletlen rábukkantam a progira, hogy jé, én ezt felraktam. 

Másfelől ugyebár az előbb említett notification rendszer ezen is segített, mert értesített a letöltés megkezdéséről, valamint a sikeres telepítésről is, így ha nem töröltem az értesítési területet, akkor más munka közben is láthattam, hogy áll az installálás.

És akkor essen szó az AppBrainről. Aki androidos, az valószínűleg tudja miről beszélek. Ha lenne ilyen iPhone alá, biztos, hogy ezt használnám az AppStore helyett, annyival jobb. Asszem ennyi elég is erről kritikának. 

Ugyebár az előző részben onnan jutottunk ide, hogy keresni akartam egy jó kontaktkezelő alkalmazást, ami képes megjeleníteni a Gmail csoportokat. Mint androidon...Hát nincs. Kitwitteltem ebbéli bánatomat, kaptam egy választ a NuevaSync-től, miszerint már dolgoznak rajta, írtam nekik, aktiválták, annyi előrelépés történt, hogy azt már be lehet állítani, hogy melyik csoport szinkronizáljon, de ami nekem kéne, hogy ezen csoportok megjeleníthetőek és kezelhetőek legyenek a telefonon, az nem működik. 

Tehát most két lehetőségem van: vagy megtanulok ezzel együtt élni és átpakolom a kontaktjaimat Gmail-ből valami más rendszerbe, vagy pedig azt mondom, hogy ez nálam egy dealbreaker és megyek vissza androidhoz....még gondolkozom rajta.

IV. Pontatlan touchscreen (igen!)

Az AppStore kereső sávja az iPhone touchscreen bevitelének legdurvább pontatlanságát és érzéktelenségét produkálja. Képzeljétek el, hogy 3x-6x kell rábökni, mire felfogja, hogy keresni akartam. Ennyit a híresen nagy iPhone-os pontosságról. Androidon aktívan használtam a 4x4 widgetet, ami annyit csinált, hogy egy ikon helyére 4 darab ikont rakott, szóval eléggé megtanultam pontosan használni a kijelzőt, de ez még akkor is mellélökött, ha gyök kettő sebességgel, halál pontosan figyelve, csak és kizárólag a megfelelő részt bököm meg. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a kontaktok keresőjében is. 

Mindkét jelenségről készítettem egy-egy videót. 

AppStore keresés:

Kapcsolatok keresése:

V. Elnémító gomb.

Elsőre jó ötletnek tűnt, hogy egy fizikailag létező némító gombbal le lehet venni a hangokat, de a megvalósítás nem tetszik. Először is, nem jelzi ki a képernyőn, ha el van némítva a telefon, legalább az értesítési sávban utalhatna erre valami. Másodszor elnémításkor az ébresztő óra ugyanúgy megszólal. Szóval ha biztos akarok lenni benne, hogy a telefon csendben fog maradni, meg kell néznem az ébresztéseket is. Sokkal jobb lenne, ha egyszerűen tudnám, ha a gomb le van kapcsolva, akkor a telefonból semmilyen körülmények között semmilyen hang nem fog kijönni.

VI. WIFI ledobása

Nem tudom a technikai hátterét, nem érdekel a technikai háttere, itthon azt tapasztalom, hogy bizonyos időközönként elveszíti a kapcsolatot az internettel, bár a wifi jel erős marad. Ezen csak az segít, ha kikapcsolom és újra bekapcsolom a wifi-t. Nem tudom mitől van, nem érdekel, mitől van, androidon ugyanazzal a modemmel ilyen sosem volt.

VII. A tárcsázó

Androidon baromi ügyes megoldás volt, hogy a tárcsázónál azonnal megjelentek a hagyományos számok, amiket ha elkezdtem beírni, rögtön kikereste a számokhoz rendelt betűknek megfelelő kontaktokat. Így egy-két szám bepötyögésével már meg lehett találni a keresett kontaktot és lehetett is hívni. 

iPhone-on ugyebár van a keresősáv, ami még akkor is egy felesleges plusz lépés lenne, ha tökéletesen működne (ld. videó fent), de így kifejezetten kényelmetlen, egy extra kattintás a keresőmezőbe (ha elsőre működik), majd elkezdeni bepötyögni a keresett embert), majd ráklikkelni, majd megnyomni a hívás gombot. Nehézkesebb, mint androidon.

VIII. Több Google Calendar kezelése

Megint egy dolog, ami androidon just works, iPhone-on meg fórumozni, twitterezni kell, hogy rájöjjön az ember. Nem elég ugyanis exchange-el beállítani a naptárakat, ha több calendart is használunk, akkor bizony el kell menni a m.Google.com/sync címre, ott a nyelvet angolra kell állítani, kiválasztani a naptár funkciót és beállítani, hogy melyik naptárakat szeretnénk szinkronizálni.

Nekem nem gond ez, én megoldom, de párom, aki pár hét múlva fogja megkapni élete első iPhone-ját, ezért tökéletes tesztelője lesz annak, hogy mit kezd egy teljesen kezdő user a telefonnal, szinte biztos, hogy segítség nélkül nem fogja tudni megoldani.

IX. A beállítások keveredése

Ezt sokan nagyon dicsérték, hogy mennyire jó, meg ez a jövő, meg milyen áttekinthető, hogy minden beállítás egy helyen van. Hát én azt tapasztalom, hogy számomra sokkal logikusabb, ha a beállításokat abban a programban keresem, amit be akarok állítani. Így is sok esetben keverednek a dolgok, pl. az egyik app-nak a beállításai az általános Settings-ben találhatóak, a másiknak viszont az app-on belül, magyarul sosem lehet tudni, hogy hol keresse az ember. Kaotikus.

X. Fizikia gombok hiánya

Lehet, hogy egyszerűbb a telefon és letisztultabbnak látszik, hogy csak egy Home gomb van rajta, de aki egyszer megtanulta értelmesen használni az Android gombjait, annak nagyon fognak hiányozni. Én főleg a Back gombot sajnálom, számomra ergonómiailag is sokkal jobb volt, hogy a telefon jobb alsó sarkába kellett bökni, ami jobb kézben tartva a telefont számomra a hüvelykujjal legkönnyebben elérhető terület, szemben az iPhone szoftveres megoldásával, ahol a vissza funkció általában (de nem mindig!) a bal felső sarokban van, amit én nem érek el anélkül, hogy a teljes telefon helyzetén ne kellene változtatnom. Kényelmetlen.

Ráadásul az androidos vissza gomb alkalmazások között is működött, azaz, ha pl. egy érdekes twittet olvasva megnyitottam a linket, amire bejött a böngésző, amit olvasva jött egy érdekes chat, amire válaszoltam, akkor ez után gondolkozás nélkül három visszagombot nyomva visszajutottam a twitterbe, mert a back gomb emlékezett, honnan jöttem. 

iPhone-on a multitaskot szoktam erre használni, de korántsem olyan kényelmes, mint az androidos megoldás.

A másik nagy fájdalmam a Trackball hiánya. Először utáltam androidon, de utána rájöttem, hogy mennyire megkönnyíti a munkát, akkor, ha beírt szöveg bizonyos részére szeretnék navigálni. Legfőképp sor legelejére-végére vagyis a képernyő szélére történő navigáláskor segített. Egyébként az iPhone nagyítós megoldása is tetszik, de itt sokszor belefutottam abba, hogy még egy-két karakternyit akarnék haladni, de a képernyő szélébe ütközik az ujjam. A tökéletes szerintem a kettő kombinációja lenne.

A harmadik a kereső gomb. Tudom, hogy iPhone-on is lehet keresni, de sokkal kényelmesebb az, ha tudom, hogy a kereső gomb mindig ugyanott van, és ha megnyomom, akkor rögtön a keresőmezőn van a fókusz, tehát kezdhetem is a gépelést. Ráadásul így az alkalmazásokban nem kell külön helyet foglalni a keresés megjelenítésének. Én nagyon szerettem, program indítástól kezdve Google keresésen át, zene indításig, úgyhogy most nagyon hiányzik.

A villogó értesítő ledről már írtam korábban, praktikus, nem foglal el helyet, nem értem, miért nincs iPhone-on.

És végül a menü gomb. Elsőre ez is furcsa volt androidon, de ha megszokja az ember, akkor rájön, sokkal jobb az, hogy nem kell keresnem, hogy vajon egy adott programban vannak-e még eldugott választási lehetőségek, netán duplát kell kattintanom, vagy hosszan nyomnom a gombot, vagy a kis "i" betűre böknöm, hogy elérjek valamiféle menüt, egyszerűen megnyomom a menü gombot és máris ott van az összes lehetőség. 

Egy szóval én Android után frissen váltva iPhone-ra nagyon hiányolom ezeket a gombokat. Valahogy olyan kevésnek tűnik az iPhone nélkülük. Persze aki sosem használta ezeket, az nyilván nem érti, miért olyan jók, de aki valaha volt androidos, azt tudja, miről beszélek.

XI. Az ikonok merev elrendezése

Windows 95-ön is már első dolgom volt az ikonok automatikus igazításának kikapcsolása. Androidon ha egy ikont a második képernyő jobb alsó sarkába rakok, akkor az oda van rakva és ott is marad, amíg én el nem rakom onnan. Ez azért nagyon jó, mert vizuálisan hamar meg lehet jegyezni, mi hol van. 

Ezzel szemben iPhone-on egy rettentően unalmas, 4x4-es kockalapot kapok, plusz alul egy sornyi mindig látszó, dokkolt ikont. Hát nekem ez nagyon nem jön be, részben unalmassá teszi a felületet, részben pedig ha egy dolgot átrakok máshová, akkor borul az egész elrendezésem.

Az Android megoldása az app drawerral és a home screenekkel sokkal-sokkal jobb.

XII. A képernyők áttekintésének hiánya

Egyelőre négy képernyőnyi ikonom van, de magamat ismerve ez hamar fel fog menni jó sokra. DE. Csak úgy tudok váltani közöttük, hogy szépen oldalra scrollozgatva lapozom őket. Lassú és nehézkes. 

Androidon a zoomoláshoz hasonló gesztussal azonnal kaphattunk egy áttekintő képernyőt a hét home screenről, és egy gombnyomással el tudtunk jutni bármelyikből-bármelyikbe. 

Áttekinthetőbb, jobb.

XIII. Limitált dokk.

A HTC Desire a Sense felülettel érkezik aminek a dokkja még bénább, mint az iPhone-é, viszont egyetlen mozdulattal lecserélhető a Launcher Pro-ra, ami megmutatja az Android erejét. Nem rossz ötlet a dokk, de a négy alkalmazás az kevés. Az androidos Launcher Pro-val beállítható volt még egy-egy képernyőnyi scrollozhatóság (igény esetén végtelenbe loopolva), szóval összesen 12 ikont helyezhettünk el a dokkra, ami ráadásul megőrizte a scrollozás állapotát, azaz ha a legelső négyet nézzük, akkor minden képernyőn azt látjuk, ha viszont átscrollozzuk az utolsó négyes blokkra, akkor meg azokat. 

XIV. Google Tasks hiánya

Egyelőre nem sikerült megfelelő Google Tasks alkalmazást találnom, ami nem Safariban menne, hanem önállóan kezeli és szinkronizálja a listákat Google-vel.

XV. Csengőhang kezelés

Androidon ez úgy megy, hogy a zenelejátszóban bármilyen számot kiválasztva van olyan opció, hogy set as ringtone. Nos iPhone-on ez nem így megy, iTunes-ba kell a megfelelő formátumú fájlt behúzni és majd az felrakja a telefonra és akkor majd csengőhang lesz belőle. De az is csak 30 másodperc hosszú. Ha addig nem jön ki mondjuk a motívum, akkor az user így járt. Én évek óta ugyanazt a zenét használom csengőhangnak (Dennis Brown: Hooligans), eddig ilyennel még nem találkoztam.

XVI. Widgetek hiánya.

Ó, azok a widgetek! Csak az érzi hiányukat, aki már használta őket jól androidon. Widgetek alatt nem a windowsos elvetélt desktopra kirakható giccses szarokat kell érteni, hanem olyan dolgokat, amelyek információt közölnek a home screen-re kirakva anélkül, hogy rájuk kellene kattintani. 

Widgetek alatt például olyan gombokat kell érteni, amivel egyetlen kattintásra ki és be lehet kapcsolni bármit.

Nekem androidon volt egy csak beállításokat tartalmazó home screenem, a következő widgetekkel: wifi ki/be, 3G ki/be, screen lock ki/be, sleep ki/be, fényerő állítás, mute, GPS ki/be. 

Mire jó mindez? A munkahelyen például, ha tudom, hogy a következő pár órában úgysem fogok felállni az asztal  mellől, de szeretném folyamatosan látni a leveleimet, a következőt csináltam: kikapcsoltam az automatius lezárást (screen ON), kikapcsoltam a lockot (ha mégis lezárom kézzel a képernyőt, elég megnyomni a Wake gombot, nem kell a sliderrel megerősíteni, mert úgysem fogom zsebbe rakni a telefont), kikapcsoltam a wifit (mert a munkahelyi wifi nem engedi át a gtalk chatet), bekapcsoltam a 3g-t, kicsit levettem a fényből és esetleg rátoltam a mute-t. Ez összesen hét darab kattintást jelentett, anélkül, hogy a menükben kellett volna navigálnom. Én így szeretem.

Ezzel szemben iPhone-on most az van, hogy amíg rá nem rakom a BBSettingset jailbreak után, addig szépen egyesével mehetek a menükbe, kereshetem meg a vonatkozó funkciókat és állítgathatom be őket. 

Ráadásul az androidos home screenen lévő widgetekre rátekintve azonnal áttekintést kaptam a telefon aktuális állapotáról (csatlakozik-e wifi-hez, 3G-hez, le van-e tiltva a screen lock, stb), mert a widgetek információkat közölnek.

A widgetek másik előnye, hogy kilépnek az 1x1-es ikon méretből. Egy 4x4-es widget pl. tökéletes arra, hogy egy teljes home screent elfoglalva, gombnyomás nélkül megjelenítse mondjuk a leveleket, üzeneteket, RSS híreket, legújabb twitteket, stb. 

Egy 2x2-es widget nagyon jól meg tudja jeleníteni az aktuális taskokat, az időjárást, az időt, vagy pl. azt, hogy Gmail-ben az egyes címkékhez hány olvasatlan üzenet tartozik.

Mindezt úgy, hogy nem kell ráklikkelni semmire, ott van a home screenen, látom és kész.

Igaz, hogy egy widgetekkel teletűzdelt telefon nem nyújt olyan egységes látványt, mint az iPhone kockái, de nem is annyira unalmas, és ezerszer informatívabb. 

Zárszó

Mindent egybevetve, az első három nap után számomra az iPhone 4 egyérteműen az év csalódása. Egy nagyon jó hardveren nagyon szépen megvalósított rendszer, ám a szép külső szegényes belső takar.

Az Android után folyamatosan azt tapasztalom, hogy ezt sem tudja, azt sem tudja, ez sem működik, az sem működik, ezt sem lehet, azt sem lehet...

Ezek tehát az első benyomásaim. Ahogy korábban írtam, úgy fair végső ítéletet mondani, hogy minimum fél évet adok a telefonnak aktív használat mellett.

Meglátjuk, hogy a fenti hiányosságokat mennyire tudom áthidalni, megoldani, megszokni és elfogadni.

És most megyek és megnézem mik azok az értesítések, amiket nem vettem észre, miközben ezt a posztot írtam.