Az utóbbi hetekben (hónapokban) baromira nem volt sem időm, sem kedvem, sem energiám blogolni. Pedig alapvetően szeretem kiírni magamból a dolgokat, mondjuk ahhoz ritkán volt türelmem, hogy utólagosan át is olvassam, amit írok, vagy a képek feltöltésével bíbelődjek, úgyhogy leírtam ömlesztve, oszt toltam a publikálást és kész. 

Ha kaptam néhány kommentet annak örültem, de általában visszhangtalan maradt a legtöbb posztom (ami mondjuk az esetek többségében nem akkora tragédia, ezt még  én is belátom :-).

Mióta megjelent a GooglePlus és teljesen rákattantam, azóta azt veszem észre, hogy elkezdtem azt a felületet használni blogolásra. Pedig totál nem arra lett kitalálva, csak egy képet, vagy videót lehet beszúrni (mondjuk jóval egyszerűbben, mint a blog.hu szerkesztője), és nem lehet visszakeresni (de ez csak egyelőre, biztos vagyok benne, hogy idővel a Google szuper erős keresője képes lesz bármit, bármikor megtalálni a profilunkban).

Szóval számomra a Google Plus egy tök jó átmenet a Twitteres mikroblogolás és a rendes, hagyományos blogírás között. Nem igényel túl sok erőfeszítést, ott sem olvasom át, amit írok, csak elküldöm és kész.

Viszont van egy nagy különbség. Szinte majdnem minden alkalommal kapok 2-3 kommentet, sőt, sokszor teljesen értelmes (vagy kevésbé értelmes, inkább tipikus) beszélgetés is beindul. Páran csak +1-ezik amit írtam, ez is jól esik. Néhányan újraosztják a saját ismerőseiknek, ami szintén tök jó érzés. 

Azt hiszem számomra ez az egyik legnagyobb érv a Google Plus mellett. Az, hogy van feedback. Itt a blog.hu-n pusztába kiáltott szónak érzem, amit írok (mondjuk ez alapból nem zavar, de ha jön visszhang, annak jobban örülök). Nem tudom, ki fogja elolvasni, sőt az is lehet, hogy olyan is olvassa, akinek mondjuk nem örülök. 

Viszont, ha rárakok egy jelszót, akkor csomó érdekes embert kizárok, akiktől esetleg jöhetne visszajelzés. 

Google Plus-ban ezt egyszerűen megoldottam, kiépítettem egy viszonylag tágas kört azokból az emberekből, akiknek a posztjait és hozzászólásait szimpatikusnak találtam, és nekik publikálom a dolgokat. Ezért érkezik szinte mindig visszajelzés. Mert könnyen megtalálják egymást a hasonló érdeklődésű emberek. 

Most kezdtem el először érezni, hogy lehet, hogy a Google Plus miatt abba fogom hagyni a hagyományos blog írást itt, és a Bloggeren is. Kiexportálom emlékbe az eddigi posztokat (jó lenne, ha lenne olyan szoftver, vagy mondjuk iPad alkalmazás, amibe könnyen és felhasználó barát módon lehetne importálni és újraolvasgatni a régi bejegyzéseket) és befejezem.

Mit veszíthetek? Az Index címlap lehetősége persze csábító, párszor sikerült is megcsípnem (jó régen), de annyit nem ér a dolog. 

Nem lehet egyéni sablonom. Na bumm, ez sem volt túlzottan testre szabva.

Egy dolog tart még vissza: amíg nem látom, hogy oldják meg Plus-ban a korábbi bejegyzések kereshetőségét (és a címkézést), addig még maradok. 

De úgy gondolom, hogy ezzel nem csak én leszek így. A nagy blogok persze megtartják nyilván önállóságukat, de posztolják a bejegyzéseiket Plus-ba is (ahogy Facebookra is), így a komment közösség mégjobban fragmentálódni fog, hacsak nem jelenítik meg a Plus kommenteket is a saját honlapjukon. Képzelem a jövőt, ahol mondjuk egy TechCrunch cikk alatt van egy Facebook komment szekció, továbbá egy Plus és egy Disqus. Káosz garantált.

És most, hogy ezt kiírtam magamból, újraolvasás nélkül publikálom is.