Úgy alakult, hogy január 13.-án (pénteken) elveszítettem az állásom. Közös megegyezéssel megállapodtunk egy rendes felmondásban. Sajnos a gazdasági helyzet miatt ez bármikor várható volt, így valamennyire fel tudtam készülni rá, de azért mégis furcsa volt átélni, amikor bekövetkezett (első alkalom...).  

Tehát most állást keresek. A jelen belpolitikai és világgazdasági helyzetet tekintve talán a lehető legrosszabbkor történt mindez, de ezen nem tudok változtatni, úgyhogy nem fogom stresszelni magam rajta. Amin tudok változtatni az az, hogy hogy állok hozzá ehhez az egész szituhoz. Részben ezért is kezdem most el írni ezt a blogot, terveim szerint heti szinten összefoglalva a történéseket, egészen addig, amíg nem sikerül újra elhelyezkednem.

Optimista vagyok, bízom benne, hogy sikerülni fog. Sajnos realista is vagyok, így a 9-18 hónapnyi álláskeresési időt tartom valószínűleg. Nem is értem, hogy gondolhatta a kormány, hogy 3 hónapnyi munkanélküli segély elegendő lesz...

Én még a válság kitörése előtt kötöttem egy jövedelemkiesés biztosítást, az a hivatalos munkanélküliség napja utáni harmadik hónap végétől kezd fizetni, 9 hónapig (hacsak nem csökkentették ezt le 3 hónapra...). Ezért volt szükség a rendes felmondásra, a közös megegyezést nem fogadják el. Plusz benne kell lennie a felmondásban, hogy nem a munkavállaló hibájából történik. 

Remélem ez, plusz a GYES, amit párom kap a felszínen tart minket két gyerekkel és egy hitellel addig, amíg nem találok új, stabil állást. Úgy érzem én gondoskodtam magamról akkor, amikor volt munkám, fizettem a biztosítást, fizettem az adókat, próbáltam felhalmozni megtakarításokat is, örülnék, ha az állam most viszonozná ezt, és kisegítene ebben az átmeneti időszakban. 

Addig úgy veszem, hogy az államnak dolgozom, mert szerintem a munkakeresés is munka. Nem szabad hagynom, hogy szétfollyanak a napjaim. Ezért hétköznaponként rendszeresen felkelek reggel, elmegyek jógázni és kialakítok itthon is egy rutint, amit igyekszem tartani. Megpróbálom élesen elválasztani a hétvégét a hétköznapoktól. Hétköznap álláskeresés, hétvégén pihenés és feltöltődés.

Az álláskereséshez is be fogom vetni azokat a személyes hatékonyságokat növelő technikákat, amiket az eddigi munkáim során tanultam és napi szinten alkalmaztam. 

Időgazdálkodásra GTD elemeket Pomodoro technikával keverve szoktam használni. Most is ezt fogom bevetni, azaz minden nap megcsinálok legalább 4 pomodoro-t (ez 4x25 percnyi koncentrált munkát jelent, egy pomodoro-t csak akkor lehet elfogadni, ha a 25 perc alatt semmi mást nem csináltam, ami kizökkentett volna a munkából). Tehát napi minimum 4 pomodorot szánok álláshirdetések böngészésére, jelentkezésekre, motivációs levelek testreszabására, a nagy állásportálok frissítésére, a LinkedIn profilom gyomlálására. Ez a két óra lehet, hogy nem tűnik soknak, de egyelőre ennyit tervezek.

Év elején találtam rá a 21 napos szokáskialakítós oldalakra, úgyhogy a mai nappal el is kezdek egy csak hétköznapokra érvényes új szokást: minden nap megcsinálom a 4 pomodoro-t. 

A megpályázott pozíciókat egy Excel táblában fogom összegyűjteni, ahol rögzítem, hogy mikor adtam be a jelentkezést, mikor kaptam visszajelzést (ha egyáltalán), lett-e következő kör, stb. Itt sem lennék meglepődve, ha 100-nál több sor gyűlne össze benne.

Van egy jó kis Todoist listám, amiben szépen összeszedtem, milyen teendőim és intéznivalóim vannak, ezt fogom használni, amikor elkezdek mászkálni a Polgár Jenő Hivatalokba a papírokért. Azért szeretem a Todoist-et, mert nagyon könnyen és kényelmesen lehet napokhoz rendelni a feladatokat. A napi időm nem pomodoros részét ezen feladatok elvégzésével fogom tölteni.

A dolgon kicsit nehezít az, hogy párom még itthon van a kisebbik gyerekkel, aki nehezen érti meg, hogy apu nem azért van itt, hogy egész nap vele játsszon. És nem is azért, hogy ő ne tudjon mesét nézni a számítógépen. Majd ezt is valahogy kezelni kell.

Tehát indul az álláskeresés projekt.

A következő posztban megpróbálom önmagamnak is meghatározni, hogy mihez értek, mit szeretnék csinálni és mik a lehetőségeim.