Kénytelen vagyok itt válaszolni, mert Semota a saját blogjáról kitiltott.

Előzmények

Semota egy Asperger-szindrómás ember, aki blogjában ( http://livewithit.blog.hu/ )egy alternatív autisztikus identitás felé törekedve az Asperger-szindróma megéléséről ír. Saját élettapasztalatán keresztül ismerhetjük meg, hogy milyen az élet aspergeresként, miben más, miben erősebb, miben gyengébb, mint egy neurotipikus (=nem Asperger-szindrómás) ember. Ezen kívül Asperger-szindrómás gyerekek szülei számára tart fenn zárt fórumot.

A társadalom többsége neurotipikus emberekből áll, akik közül sokan nyílt vagy burkolt előítéleteikkel, félelmeikkel, ellenségességükkel sok szenvedést okoznak az Asperger-szindrómával élők számára. Sajnos sokszor pont az érintett közvetlen környezetében, a szindróma meg nem értése vagy félreértése miatt, éppen azok ártanak a legtöbbet, akiknek segítenie kellene (szülők, rokonok, barátok, kortársak).

Semota a blogjában többek között pontosan ezekre a dolgokra hívja fel a figyelmet, azért, hogy a nem Asperger-szindrómás emberek is jobban megértsék és ezáltal elfogadják az aspergeres viselkedés és gondolkodás megnyilvánulásait. 

Azt gondolom, hogy erről írni nagyon fontos és jó dolog, de nem mindegy, hogyan, milyen stílusban történik.

A kritika

Történt, hogy többen visszajelzést adtunk Semotának arról, hogy sok írásában sértő, dehonesztáló és félreérthető, az ahogy a neurotipikus emberekről (neurotipikus=nem Asperger szindrómás) ír.

A visszajelzést Semota nem fogadta el, sőt magának a felháborodásnak a tényét a fel nem ismert előítéleteink bizonyítékaként értelmezi. Hozzászólásainkat törölte a posztjai alól, engem kitiltott, a többieket nem tudom, hogy csak törölte-e, vagy le is tiltotta.

A válaszom

Az Áttörünk című posztjának erre a bekezdésére reflektálok:

"A felháborodások, a sértődések, a feszülések azon, hogy visszanyomkodjanak a marginalizáltaknak szánt dobozba, az elszánt "neurotipikus jogvédők" megjelenése mind-mind azt bizonyítja: valami elindult itt. Megkapargattunk valamit, amit a többségiek szerint kényelmesebb lenne nem bolygatni. Reflektálatlan előítéletekre tapintottunk, tükröt tartottunk az emberek elé, és most jobban esne összetörni a tükröt."

Semota, nagyon félreértettél minket! Kíváncsi lettem volna, ha megkérdezhettem volna, mégis hogy jutottál erre a konklúzióra? 

Mi, "neurotpikus jogvédők" (vedd észre a gúnyos skatulyát, mi sem hívunk titeket "aspergeres jogvédőnek") NEM azért kommenteltünk nálad, mert szerintünk kényelmesebb lenne nem bolygatni az igazságtalanságot és előítéleteket, amelyekkel a társadalom a fogyatékos, beteg, vagy betegnek vélt atipikus tagjai iránt viseltetik. 

Sehová nem akarunk visszanyomkodni, téged sőt! Éppenhogy segíteni akarunk neked, hogy sikeresebb és hatékonyabb legyen a tevékenységed azáltal, hogy jelezzük, mi az, ami SZERINTÜNK ÉS SZÁMUNKRA a megnyilvánulásodban sértő lehet

Erre TE azt mondod, hogy amit te írsz, az nem is sértő, és akinek nem inge ne vegye magára. Viszont azt megköveteled, hogy amit ti éreztek sértőnek, annak sértő voltát mi ne vitassuk. És ebben én egyetértek veled. Mindig a sértett félnek joga eldönteni, hogy milyen megnyilvánulást értékel sértőnek.

Te barát-ellenségben gondolkozol és azokat, akik a stílusodat kritizálták, beraktad az ellenség dobozba. Egyszerre veszel fel mártír szerepet, akit vissza akarnak nyomni és hős szerepet, aki ezt nem hagyja. Csakhogy az érdemi vitától elzárkózol, az ellentétes véleményt megfogalmazókat kitiltod a blogodról, vagy a zárt fórumodra írókat nyilvános posztban figurázod ki és alázod meg. 

Méltatlan viselkedés ez a szerephez, amiben én támogatni szerettelek volna. Nagyon fontos és hasznos, hogy legyen egy jó fórum, egy kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló közösség, amely az aspergeres szülők számára segítséget nyújt. Az, hogy Te létrehoztál és fenntartasz egy ilyen közösséget, mindenképpen elismerést és tiszteletet érdemel.

Nagyon sajnálom, hogy a stílusodra adott kritikánkra kitiltással válaszolsz és úgy érzed, pont ennek kell megerősítenie téged abban, hogy jó úton jársz. 

Félek tőle, hogy a kritikus hangok kitiltásával tovább erősíted a közösségedben a csoportgondolkodást, aminek következtében a konfliktuskerülő emberek nem mernek vagy akarnak ellentmondani majd neked, amit még inkább igazad megerősítésének fogsz tekinteni. Ne a neurotipikusságban keresd a bajok forrását, mert az nem vezet sehová, csak bűnbakképzéshez.

Zárszóként a kitiltásról

Úgy gondolom, hogy részemről az egész vita hangneme kulturált volt, az, hogy kitartottam álláspontom mellett nem feltétlen annak a bizonyítéka, hogy nem értettelek meg téged, hanem egyszerűen nem tudtál meggyőzni. Mivel mindketten úgy éreztük, hogy elbeszélünk egymás mellett, javaslatot tettem arra, hogyan próbáljuk megérteni a másik álláspontját. 

Sajnálom, hogy nem fogadtad el, mert úgy kulturáltan le tudtuk volna zárni a vitát, a másik felet tiszteletben tartva, megegyezve abban, hogy a másik álláspontjának ismeretében sem értünk egyet a vitatott kérdésben.

Ha úgy érzed, hogy utána túlfeszítettem a húrt, mert a következő posztodban is visszatértem erre a témára, elnézést kérek. Ha ezt ott jelezted volna, azt is tiszteletben tartom és nem erőltetem tovább a kérdést.

Ehelyett te törölted a hozzászólásaimat és kitiltottál a blogodról. 

Sok időt szántam rá, hogy én is tükröt tartsak neked. Összeszedtem a te hozzászólásaidból azokat a megnyilvánulásokat, amelyek mutatják, hogy mennyire kettős mércével viselkedsz, hogy a magad iránt jogosan elvárt tiszteletet nem adod meg másoknak, ha azok nem értenek egyet veled. Mindezt törölted.

Ki az hát, aki összetöri a tükröt?