Most olvasom Asimov robot történeteit (elég nagy "csalódással", legalábbis például egy Lemhez viszonyítva...valahogy nem nyűgöznek le).

Most játszottam végig egy lövöldözős játékot, ahol viszonylag jó volt a gépi karakterek mesterséges intelligenciája.

Meg azt tudom, bár a témához bővebben nem értek, hogy valódia AI-t nem sikerült csinálni.

Talán azért, mert az intelligencia nem áll önmagában. Kontextus kell hozzá. Probléma kell hozzá, amit az intelligenciának fel kell ismernie. Motiváció kell hozzá, hogy az intelligencia meg akarja oldani a problémát. Célok és vágyak kellenek. Ehhez pedig érzelmek. Vagyis embernél érzelmek.

A "valódi" mesterséges intelligencia létrehozásánál az is baj lehet, hogy a kontextus megadása azt jelentené, hogy az "egész világot", ahogyan mi emberek észleljük, szimulálni kéne. Ha megvan a problématér, akkor lehet kidolgozni intelligenciát, ami ezeket megoldja. A játékban ez megvan. Egy turing próbán lehet, hogy ezek az NPCk simán átmennének. Egyszerű, zárt világ, szabályokkal, célokkal, cselekvési lehetőségekkel. Asimov robotjai is bizonyos világra, világokra vannak optimalizálva (néha függetlenül attól, hogy fizikailag el van választva és máshol található maga a gondolkodó egység és a végrehajtó egység. Illetve az már csak egy lépés, hogy a végrehajtás nemcsak virtuálisan történik, hanem kiterjesztve pl. emberformájú mechanikus gépbe ("testbe).)

Az igazi AI-nak, ami az emberhez akar hasonlítani, mindenképpen kellene kontextus. És az ember társas lény. És az intelligenciája 10-20 év tanulás után kalibrálódik be megfelelő szintre. Talán az is a kudarc oka, hogy nehéz kapásból, a semmiből a semmibe létrehozni egy 100-as IQ-val rendelkező valamit.

Az AInak kontextus, környezet kell. És gyerekkor és társak.

Megyek Darwiniázni...:D