Jó érzés olyan koncertre menni, ahol a világ ma élő egyik legvirtuózabb és legjobb zenésze játszik. Tommy Emmanuel, aki annak ellenére, hogy autodidakta módon tanult gitározni és kottát sem tud olvasni, olyan technikai képességekkel, kreativitással, előadóművészi adottságokkal és nem utolsó sorban egyéniséggel rendelkezik, ami nagyon keveseknek adatott meg.

Élőben tavaly hallottam először a Millenárison, akkor még kétezer forint volt a jegy, ami elképesztően olcsó egy világsztárhoz képest. A koncert teljesen lenyűgözött, akkor azt kívántam, bárcsak minden hónapban lenne egy ilyen előadás Magyarországon.

Ha minden hónapban nem is, de idén januárban ismét eljött, ezúttal a Petőfi Csarnokban lépett fel. Sajnos. A jegyek már 4000 forintba kerültek, a koncert ülősnek volt meghirdetve, ennek ellenére csak hátul volt ülőhely, valami fából tákolt lelátószerűségen, ahonnan semmit sem lehetett látni. A dohányzás elvileg tilos volt, de mivel állós bulin könnyebben gyújt rá a közönség, sajnos itt is elég nagy volt a füst bent. Szóval a Petőfi Csarnok méltatlan helyszín egy ilyen előadónak. Legközelebb a Művészetek Palotájában lenne a helye. Akármennyi pénzért.

Mindezek ellenére maga a koncert ismét feledhetetlen élményt nyújtott. Másképp ezt úgy fogalmaznám, hogy beszarás-behugyozás :). Mindezt úgy, hogy fáradtabbnak tűnt, mint a tavalyi fellépéskor, és a második szám környékén elvágta a jobb kezének mutatóujját, úgyhogy az utolsó pár számot már egy, a közönség soraiból kapott ragtapasszal a kezén játszotta végig. Hibátlanul.

Ízelítőnek következzék az egyik kedvenc száma, amit az előadáson úgy konferált fel, hogy "ez a szám, amit eddig Guitar Boogie-ként ismerünk, de ma már csak úgy hívom, a YouTube Song"...:)))) Szóval halad a korral. A ráadás előtt ráadásul csinált a fényképezőgépével néhány képet a közönségről, hogy felrakhassa a weboldalára.

Na, elég a szavakból, beszéljen a gitár:


Guitar Boogie:


Initiation (élőben mindig jobban szól):


Classical Gas:


Mombasa: