Még korábban eldöntöttem, hogy megnézem az IMDb top250-es listáján szereplő összes filmet. Logikus a legjobbal kezdeni, az IMDb-n ez pedig legtöbbször a Shawshank Redemption (magyarul a Remény rabjai címmel jelent meg). Ha valamit az IMDb közönsége ennyiszer felszavaz az első helyre, akkor annak tényleg nagyon jó filmnek kell lennie. Nagy elvárásokkal ültem le megnézni, és ezért volt nagy a csalódás is.

Nem értem. Ez mitől annyira jó film? Egyáltalán, jó film-e?

Nem vagyok sem filmesztéta, sem filmkritikus (így jó kritikát sem fogok tudni írni, de ezt már amúgy is megtették mások), csak leírom, amit gondolok. Lehet, hogy bennem van a hiba, és még nem érettek a kifinomult lelki csipkéim ennek a műnek a befogadására, de az összbenyomásom a filmről az volt, hogy ez egy giccses szar. Magamtól már bizony a felénél abbahagytam volna, és az már rossz jel, ha egy filmet csak azért nézek végig, mert látni akarom. 

Megpróbálom valahogy összefoglalni, hogy mi nem tetszett benne: a történetmesélés túl egyszerű és szájbarágós volt, fekete-fehér karakterekkel és üzenetekkel, a zene feleslegesen próbálta felerősíteni a képek által kiváltott érzelmi hatásokat, a happy end a végén lapos volt, mindezek miatt a katarzis elmaradt.

Számomra az a film, amely az emberi életről, a barátságról, szenvedésről, reményről, szabadságról, hitről, kitartásról szeretne valamit elmesélni nem lehet ennyire steril, hatásnélkülien-hatásvadász.