Baromi kellemeset csalódtam, amikor elkezdtem Klaus Schulze digitális albumait hallgatni. Kicsit tartottam attól, hogy olyan unalomba fulladósan egyhangúak lesznek lesz, mint a kései Kontinuum egy-egy gyengébb pillanatában.
Ehhez képest csak ámulok és bámulok (mint legtöbbször), hogy mennyire jó is az 1980-as Dig It és az 1986-os Dreams.
Miközben hallgatom Schulzét, olvasom róla a kritikákat (hamár én kritikát írni nem tudok :D), találtam egy srácot a ProgArchives-en, nagyon szimpatikus az amit és ahogyan magáról ír. Kicsit irigykedem is rá. Az ő kritikáit ajánlom mindkét albumról (DigIt, Dreams) olvasásra.
Számomra az ő értékelései (is) iránytűként fognak szolgálni a további Schulze albumokhoz, mert akkora a mester életműve (és még nincs lezárva, szerencsére!), hogy néha igazi gyöngyszemek is elveszhetnek a tömegben. Főleg akkor, ha az ember - mint én - jókora előítélettel rendelkezik mindazzal szemben, ami a hetvenes évek után történt, pláne full digitálisan. Sampler, diszkó, technó, fújj.
Letölteni lustáknak megint linkelek YouTube videót, sajnos nem a fenti albumokról, mert azokról nem találtam semmit. Ezért az Aranykorból, azaz a hetvenes évek közepén megjelent Timewind albumról a Bayreuth Return-t.
Fülhallgató izzít:
