Az e-könyv eladások száma megelőzte a papírkönyvekét az Amazonon. Egyértelmű, hogy a világ a digitalizálás felé halad. A zenék, könyvek, filmek, fényképek egyre inkább csak és kizárólag digitális eszközökön lesznek elérhetőek, ami szép és jó, mindaddig, amíg van eszköz ezek megjelenítésére - mondják azok, akik attól félnek, hogy az emberiség tudása veszélybe kerül, ha kizárólag a digitális adatrögzítésre kezdünk hagyatkozni. 

A digitális világörökség sokkal illékonyabb, mint a hagyományos információhordozók. Persze egy könyvtár is leéghet például és akkor aztán tuti lőttek a könyveknek, de ezek vis maior események, viszont a digitális adattárolás természete, hogy az idejétmúlttá váló adattárolókon meglévő információk megjelenítő eszköz hiányában elvesznek (legalábbis a nagyközönség elől biztosan).

Szerintem van ebben némi igazság, bár csak részben. Egy régi családi fotót ma is bármikor bárki meg tud nézni, ahogy egy régi könyvet is el lehet olvasni, még egy bakelit lemezt sem akkora probléma lejátszani (lehet rendelni a neten lemezjátszót), viszont ha megtaláljuk dédapáink nagy vagy kisfloppiját a padláson, rajtuk a WordStar-ban írt naplójával, lehet, hogy már bajban lennénk.

Mi a megoldás? Szerintem a digitális evolúció önmagától és automatikusan ki fogja szelektálni az elektronikus szemét közül azokat, amik megőrzésre méltóak. Így ami fontos, az úgyis átkerül az éppen aktuális adathordozóra és elég sok példányban duplikálódik a megőrzéshez (ráadásul itt a duplikáció már tökéletes, hiba és minőségcsökkenés nélküli, míg egy kódex vagy VHS kazetta átmásolása azért érezhető hatással járt).

Én a saját családi fotóinkon látom ezt a hatást. Csomó eszközzel kiscsillió képet készítünk naponta, de ezek nagy többségét sosem nézzük vissza. Azt a néhányat, amit jónak tartunk, felrakjuk a Facebookra, Flickr-re, Picasa-ra, pont azért, mert azokat tartottuk jónak. Működik az automatikus szűrő, csak a fontos tartalom duplikálódik. Ha nosztalgiázni akarok, akkor én is ezeket a képeket és albumokat nézegetem újra és nem a gépen tárolt párezer fotót mazsolázom. 

De azért a biztonság kedvéért a nagymamáknak kinyomtattuk a legjobbakat, hogy a digitális apokalipszis után is maradjon valami emlékünk a múltból :-)