Vége. Visszaváltok Androidra. Összehasonlítva az iOS-el, kiütéssel győzött az Android, így számomra már nem kérdés, érdemes-e Androidról iPhone-ra váltani?  

Lassan három hete van nálam egy kölcsön Samsung Galaxy S II, amiért cserébe az iPhone 4-emet adtam. Abban maradtunk, két hét után meglátjuk. Megláttam, és ezek alapján teljesen egyértelmű, hogy számomra az Android az ideális..

Flamewar off

Kellően hangsúlyoznám már itt a poszt elején, hogy az iOS egy nagyon jó, nagyon megbízható, baromira felhasználóbarát, gyönyörűszép és jól működő mobil operációs rendszer. Tehát mindaz, amit írni fogok az az én szubjektív ítéletem és bár kritikus vagyok az iOS-el szemben, tisztelem minden érdemét és elfogadom azokat, akik erre a rendszerre esküsznek. Azokkal van bajom, akik fogalom nélkül fikáznak (bármelyik oldalon), de ez már más téma.

Szóval vissza a telefonhoz!

Első benyomások

Nem is tudom, hol kezdjem. Az első benyomásaim vegyesek voltak, Az Ice Cream Sandwich első blikkre tetszett, jobban, mint a képek alapján gondoltam volna, hogy tetszeni fog, de miután felállt a rendszer elég erősen azt éreztem, hogy azért még mindig az iPhone a szebb. Vagy legalábbis nem szép, nem letisztult. Kocka, szögletes, összevissza.

Az SGS kijelzője pláne olyan, mint egy pszichedelikus mesevilág, ilyen kék-piros-sárga összekent, vagy hogy páromat idézzem egy "túlszaturált szar" :).

Mondjuk engem annyira nem zavar, pár nap után megszoktam a színárnyalatok bizarrságát, viszont a felbontás az gáz. Az iPhone 4 Retina display kenterbe veri az SGS2 képernyőjét felbontás tekintetében, ezt még ma is nagyon érzem. Talán ez az egyik legnagyobb hardveres hátránya a készüléknek az iPhone-hoz képest.

Azt hittem, hogy a hátlap és a ház nagyon gagyi műanyag feeling lesz. Nem lett, teljesen rendben van, meg lehet szokni. Baromi jó, hogy bár nagyobb, mint az iPhone, mégis könnyű. Alig érezni a zsebben. Pár nap alatt összeszoktunk annyira, hogy bár még nálam maradt az elején az iPhone-om néhány napig, már azon is a Galaxy gombjait kerestem.

Sokkal jobban bejön ugyanis az, hogy a Sleep gombot nem fentre, hanem jobb oldalra rakták. Kényelmesebb. Ráadásul a nagyobb méretű telefonnál (amilyen pl. a HTC One X) ez konkrétan dealbreaker is lehet, főleg nálam, a One X ezért esett ki végleg a listáról, mert nem érem el a fent lévő gombot. A jobb oldali viszont tökéletes.

A középső gomb nem rossz, mint az iPhone, viszont ami az Android egyik legnagyobb előnye számomra (minden inkonzisztenciájával együtt, mert azért van neki) az a vissza gomb. 

Ezt iOS használók nehezen tudják megérteni, ha még sosem használták, de tényleg baromi jó, hogy nem kell gondolkozni, nem kell keresni, mindig lehet tudni, hogy bárhonnan vissza tudunk lépni, ráadásul az egyik legkényelmesebben elérhető helyen van (jobbra lent), ami hüvelykujjal mindig elérhető. Ezzel szemben az iPhone-on a vissza gomb általában a bal felső sarokban szokott lenni, ami már éppen határon van nálam. És nem is mindig konzisztens. Szóval a vissza gomb egy nagyon nagy érv számomra az Android mellett.

Fényképezés

Az első pár fotó alapján megijedtem, hogy ez ilyen szar lesz, ki is posztoltam a képeket Google+-ra, de megnyugtattak, hogy ez csak azért ilyen, mert egyszerűen koszos a lencse, és tényleg, egy alapos tisztítás után látni lehetett a különbséget...

Törlés előtt	Törlés után

Szóval a fotók, amiket csinál jók nagyon. És megint itt jön be az Android nagy előnye az iPhone-hoz képest: a fotóalkalmazásból annyi helyre tudom megosztani a képet, ahány appot telepítettem, nem pedig amennyit a Google engedélyez. Azaz rögtön mehet a kép Plus-ra, Twitterre, Facebookra, Drive-ba, Dropboxba, Evernote-ba, emailen küldhetem, átadhatom Bluetooth-on, mehet Total Commanderbe (mert hogy van Androidra...). 

És ez az, ami számomra az egyik legfontosabb érv az Android mellett és emiatt tudom megbocsátani a lagot, és a rondaságot. Mert így működik. Nem a Google dönti el, hogy én mit akarok, hanem majd én magam. Olvasom, hogy az iOS6 egyik nagy dobása lesz, hogy majd Facebook integráció lesz benne. Hurrá. Évente jön ki új verzió, évente kegyeskednek belerakni egy új szolgáltatást a megosztáshoz...Ezzel szemben Androidon bármit lehet bárhova.

Billentyűzet

A másik ilyen dolog a virtuális billentyűzetek lecserélhetősége. Én sokat használom a telefont írásra is, ezért nekem fontos. Nincs semmi gond a gyárival, de azért jobb szeretem kipróbálni a lehetőségeket. És vannak. Ha akarom, letöltök egy olyant, ami egy az egyben iPhone koppintás, de van SlideIT (amikor nem nyomogatni kell a gombokat, hanem áthúzni rajtuk a kezünket, teljesen új paradigma, nagyon jó, sokan esküsznek rá), és van még vagy 20-30 alternatíva. És ez a jó, hogy szépen megkereshetem azt, ami nekem a legjobb. Nyilván ilyet csak a poweruserek csinálnak, átlagfelhasználó észre sem veszi talán, hogy válthatna, de nekem ez fontos. 

Imádom a prediktív szövegbevitelt is. iPhone-on sem volt rossz, emlékszem mennyire visszaesett a pontosságom a korai Plus appban, amikor nem működött az autocorrect, akkor vettem észre, milyen sokat számít, még akkor is, ha nem mindig pontos. És Androidon nem csak azért jobb az autocorrect, mert eleve több lehetőséget kínál fel, hanem azért is, mert előre tud gondolkozni... ez baromi sci-fi, és lehet, hogy nem mindig jó, de sokszor tényleg adja magát a következő szó, ami a szöveg kontextusából  kitalálható... Ráadásul mindezt a saját korábbi írásaink alapján tovább tudja finomítani a rendszer, egészen zseniális, én nagyon szeretem.

Widgetek.

További hatalmas előnye az Androidnak a widgetek. Ez az, amit legtöbbször baromira nem értenek az iOS only emberek ("A widget vajon mi?"). Nekem most van 9 képernyőm, ebből egy a munkahelyi todo list, egy az otthoni, egy a naptár agenda nézet, egy pedig Evernote jegyzetek. Van egy "Settings" képernyőm is, ide kiraktam a legfontosabb adatokat és kapcsolókat. Namost ez azért jó, mert így gyakorlatilag 9 mozdulattal mindezt át tudom villámgyorsan tekinteni. iOS-en ehhez mindig appból ki-appba be kéne ugrálni, tényleg csak az érzi meg a különbséget aki maga is próbálta.

Bár csak poénnak gondoltam az elején, de beraktam egy akváriumos mozgó hátteret, halacskákkal. Valszeg később le fogom szedni, de még mindig baromi aranyos, ahogy ott úszkálnak az ikonok között a halak. Apróság, eye-candy tudom, de mégis szerethetővé teszi a telefont.

Néhány screenshoton megmutatom, most hogy néz ki a telefonom:

	Ez a locksrcreenem. A Face Unlock bár elsőre poén volt, lassan működött, ezért inkább kikapcsoltam. A halacskák úsznak a háttérben, a 9 pont pedig a pattern unlock része, bizonyos kombinációban kell végighúznom a kezem a pontokon, azzal lehet feloldani a telefont. Ez egy közepesen erős védelem, a PIN kód vagy a jelszó erősebb, de én ezt szeretem, mert baromi kényelmes, egy gyors, megszakítás nélküli mozdulat az egész. Az óra és a dátum elegáns, ha tölt a telefon, azt kicsit erősebben is jelezhetnék, egy iPhone-on azonnal látni, ha be van dugva. Ettől függetlenül a nyitóképernyő szerintem szép. Ja, és élőben a halacskák úszkálnak a vízben. Ha még nem mondtam volna :-)
	Ez pedig a nyitóképernyő akkor, ha bekapcsolom a widgeteket a lockscreen előtt (vagy ha kikapcsolom a lockscreent, mert ugye ez is teljesen testreszabható). Itt annyi az újdonság, hogy a középen lévő buborékot kell ráhúzni a megfelelő alkalmazás ikonjára (ami szintén tetszőlegesen bármi lehet) és akkor rögtön az nyílik meg a feloldás után. Nagyon praktikus. Sajnos az animációja nagyon nem tetszik, mert amint azt érzékeli, hogy a bubi az ikon fölé kezd érni, ráugrik. Értem, hogy így még gyorsabb a megnyitás, de ez egy nagyon csúnya, lagszerű ugrást eredményez.
	Egy tipikus képernyő. Azért választottam ezt a képet, mert ezen minden rajta van, amit az Androidon imádok: widgetek (az aksi töltést mutató grafikon és alul az adatforgalom számláló), settings gombok (a Data usage és a Wi-Fi gombok, melyek egyből elvisznek a Settings megfelelő részébe. Emlékszem mekkora öröm volt, amikor végre iOS5-ben ilyet kis trükközéssel meg lehetett csinálni (lelkendező posztom), és persze az Apple iOS 5.1-re le is tiltotta ezt a funkciót, valamiért ők szeretik szopatni a saját felhasználóikat. A dock alul szintén testreszabható, és scrollozható, apróság, de hasznos. És baromi jól néz ki, nekem legalábbis nagyon tetszik ez a vonal felette. Egyszerű, de szép. Említettem már az úszkáló halakat?

Google világ

Én abszolút a Google világában élek onnantól fogva, hogy 2006-ban regisztráltam a Gmail-be. Napi szinten használom a munkahelyi és családi események szervezésére a Calendart, minden reggel átolvasom a Readert, munkára szinte kizárólag a Google Docs-t használom (kivéve amikor nem a tartalom, hanem a csilli-villi formázás számít, akkor sajnos még kell a Word, illetve prezentációk készítésére is PowerPoint muszáj, pedig de örülnék, ha egyszer végleg megszabadulhatnék az Office-tól). Az AdWords rengeteg ügyfelet szerzett számunkra.

Mióta kis trükközéssel megoldható a hozzáférés, teljesen áttértem Google Music-ra, gyakorlatilag itt van fent a teljes zenei kollekcióm, amit bármilyen gépről elérek, akár otthon, akár az irodában vagyok és most már a telefonomon is. Ha pedig nem akarok streaminget az adatforgalom miatt, akkor egyszerűen offline letöltöm a dalokat a telefonra és úgy hallgatom. Teljesen jól működik. Viszlát iTunes.

És persze ne felejtsük el, hogy szinte első nap óta lelkes Google+ felhasználó vagyok, baromi jó közösséget sikerült ott találnom. A böngészőm pedig szintén majdnem a megjelenés napjától fogva (link) Google Chrome. Androidra pedig van Chrome béta app, ami tudja azt, hogy a gépen/telefonon megnyitott lapokat bármelyik másik eszközön is meg tudom nyitni.

Az összes kontaktom a különböző Gmail fiókokban van, ezért ez is hatalmas előny, hogy a telefon jól tudja kezelni őket, ráadásul ellentétben az iPhone-al, itt a Google által használt csoportkezelés is működik. Nagy előny.

Szóval mindezek után azt hiszem tényleg érthető, miért érzem úgy, hogy az Androidot nekem találták ki. Szinte tökéletes az integráció a fentebbi szolgáltatásokkal, ráadásul simán kezel több accountot is (ez pl. a Drive-nál nagy előny, könnyen tudok váltani a céges/magán fiók között), összevonva láthatom a naptár eseményeket, kontaktokat, leveleket, stb.

Aki az Alma világában él az megértheti ezt, gondolom egy iPhone is sokkal jobban muzsikál annak, akinek Mac-je van, almás levelezést és naptárt használ, ezért nem csak backupra használja az iCloud-ot, előfizet az iTunes Match-ra, stb. Szóval mindkét ökoszisztémának megvan az előnye, de amíg iPhone-om volt sokszor úgy éreztem, hogy a Google szemében másodrangú ügyfél vagyok az androidosokhoz képest (ami persze az ő oldalukról érthető is).

Ez most elmúlt, tobzódom a Google-ben.

Lag

Aki ismer Twitterről vagy Google+-ról valszeg tudja, hogy ez a gyengém. Az iPhone tulajdonképpen azzal vett le a lábamról másfél éve, hogy olyan gyönyörű, vajsima, akadásmentes, tökéletes zoom-ot és scrollt én még nem láttam. Nem csak a gyors pörgetés ment szépen, hanem a lassú is.

Hát ehhez képest sajnos az iPhone 4-el egy kategóriában versenyezve csúcsmodellnek számító SGS2 is csúnyán elvérzett. Olyan durva laggot produkált, hogy a szemem majd kifolyt belé.

Elég egy Market alkalmazást megnyitnom és lassan lescrollozni, pattognak az ikonok. Vagy egy lapozás egy Kindle olvasón. Vagy csak úgy scrollozni egy weboldalon. Vagy szekciót váltani a Zite alkalmazásban. Szóval csúnyán és durván laggolt és ez zavart, főleg az elején. 

Csakhogy.

Androidról van szó, és Androidon minden cserélhető. Például a launcher is, ami a programok indítását végzi. Furcsa, hogy ilyen alap funkció lecserélhető (mindenféle rootolás és jailbreak nélkül, teljesen legálisan és általában ingyenesen!).

Többen ajánlották az Apex Launcher nevű alkalmazást, egy pillanat alatt megszerettem, azóta ezt használom a Samsung indítója helyett. És már ez jelentős sebességnövekedést eredményezett, kevesebb laggal. De ami igazán jó, az a lehetőségek tárháza: scrollozható dock (baromi hasznos funkció), beállítható sor és oszlopszám az ikonoknak, átméretezhető widgetek, gesztusok, stb. Ebben a posztban még nem akarok mélyebben belemenni egyedi alkalmazások vesézésébe, lesz majd még rá bőven alkalom, csak érzékeltetni szeretném, mennyire jó, hogy ilyenre van lehetőség. És akinek nem tetszik az Apex, az használhat mellette Go Launchert, vagy LauncherPro-t, vagy még ki tudja mit a sok-sok lehetőség közül. 

Cyanogen Mod 9

Egy hét után sokat nyavalyogtam a lagra, úgyhogy a haza androidos közösség egyik oszlopos tagja @ripthestage bíztatására és leírásának követésével túlestem életem első custom ROM telepítésén és felraktam a CyanogenMod9-et, ami ICS-re épül. Nem volt vészesebb a folyamat mint annó az iPhone jailbreakelése. Úgyhogy ami innentől jön az már nem csak az Android, hanem a CM9 fejlesztőgárdájának az érdeme.

Mert ettől kezdve kezdtem azt érezni, hogy igen, ez az, innen már nincs visszaút iPhone-ra, még jailbreakkel sem. 

Először is, a CyanogenMod kidobálta a Samsung bloatware cuccokat (origo app mint böngésző wtf?), vizuálisan hozza az alap ICS designt, ami nekem nagyon bejön, mindemellett villámgyors. Már az Apex Launcher is dobott az egészen, de ezzel a rommal állt össze a rendszer olyanná, amilyennek én egy csúcskategóriás (vagyis ma már csak felsőkategóriás) androidos telefont elképzeltem.

Olyan funkcionalitások jelentek meg, amelyek iszonyatos mértékben megdobják a felhasználói élményt. Pl. a profilok beállítása (bár erre is van százezer app a Marketben, de nekem mégis a gyári adja az igazit), a bekapcsoló gomb hosszú nyomva tartásával pillanatok alatt be tudom állítani, hogy pl. az utcán legyen Screen Lock, legyen 3G és mobilnet, legyen erősebb a fényerő és hangosabb a csörgés, viszont a Wifi-t kapcsolja ki, míg otthon vagy az irodában ugyanígy egyetlen kattintással át tudom állítani a telefont ugyanezen beállítások ellenkezőjére.

Apróság, de itt megkapjuk a "régi tévé kikapcsolódás" effektet, ez annyira tetszik nekem, hogy minden este elalvás előtt megmutatom páromnak, szerintem már az agyára mentem vele, de akkor is.

Ezt sem akarom itt most túlrészletezni, a lényeg az, hogy ezzel a lépéssel mintha egy teljesen megújult telefont kaptam volna, ami megadja azt a user experiencet, amit mindig is kerestem és az iPhone-ban hiányoltam.

Negatívumok.

Nem akarok rózsaszín ködben úszó fanboynak tűnni, én is látom, hogy a rendszernek azért vannak hibái is. Futottam már bele Kernel Panic-ba (de aki nightly buildokat telepít az vállalja ennek a kockázatát, nincs is ezzel semmi baj), úgy tapasztalom, hogy az appok többet fagynak, mint iPhone-on, lag még mindig van (de ez inkább a szarul megírt app miatt van, pl. Zite vagy Kindle), a színek rondák, és úgy összességében a külső nagyon szétesett.

A vissza gomb sem mindig konzisztens, nem tudni, mikor lép az alkalmazáson belül vissza és mikor lép vissza az előző alkalmazásra, ráadásul néha két vissza gomb is van (pl. Google Music app, aminek az UI-ja amúgy is elég gáz szerintem). 

A kapcsolóknál is van egy kis inkonzisztencia, néha a kapcsolók szövege az aktuális állapotot mutatja (pl. "a dolog be van kapcsolva"), néha azt, mi fog történni, ha megnyomom (pl. "a dolog ki lesz kapcsolva"), néha a szöveg nem is változik dinamikusan ("ez egy kapcsoló"). Mindegy, meg lehet szokni, csak kicsit zavaró.

Aksiidő.

Tudtam, hogy gyenge lesz, nem is annyira vészes egyébként, csak figyelni kell rá, hogy 20-30%-os töltöttséggel ne induljak hosszú útra, mert nem fogja bírni. És lassan tölt. Még hálózatról is, amíg az iPhone-ba fél óra alatt 30-40%-ot bele lehetett tolni, itt jó, ha 5-10%-ot tölt ennyi idő alatt. Nyilván jobban örülnék, ha végre kibírná a teljes napot a telefon, de kis odafigyeléssel és a munkahelyen állandósított töltővel ezt a problémát kezelni lehet. 

Ezek mind olyan negatívumok, amelyek zavaróak bár, de nem dealbreakerek. Én legalábbis együtt tudok élni velük a cserébe kapott funkcionalitásért és testreszabhatóságért.

Úgyhogy összefoglalva, mindezek alapján számomra végérvényesen úgy tűnik, hogy visszaváltok iPhone-ról Androidra.