Tegnap az Apple is bejelentette a maga elképzelését arról, hogy milyennek kellene lennie egy okosórának. A reakciókat olvasva a designbeli különbségektől eltekintve két irányvonalat látok körvonalazódni a felhasználói elvárások tekintetében.

Az óra, mint önálló eszköz

Vannak, akik szerint az a jó okosóra, amelyik teljesen képes kiváltani a telefont és önálló eszközként is megállja a helyét.

Nekem úgy tűnik, hogy az Apple is ebbe az irányba ment el, amikor megpróbált minél több funkciót belezsúfolni a készülékbe.

Vegyünk egy példát. Szerintük reális felhasználási lehetőség az, hogy az ember az okosóráján szeretne sokszáz fotót nézegetni és ehhez megcsináltak egy valóban nagyon ügyes és intuitív felhasználói felületet, amit a tekergetős gombbal ellátott hardver és az érintés erejére érzékeny kijelző is támogat. Ügyes!

Az a koncepció, hogy minél több alkalmazást tudjunk az óránkra tölteni az alkalmazásválasztó képernyőn is megjelenik. Ezt is nagyon ötletesen, látszólag véletlenszerűen elhelyezett, de könnyedén ki-be zoomolható ikonokkal oldották meg azt, hogy 20-30 alkalmazás közül is kényelmesen megtaláljuk amelyiket keresünk.

De ki akar 20-30 alkalmazást telepíteni a telefonjára? Kicsit eltúlozva a dolgokat, de idővel így fog kinézni az óránk? Persze a másik véglet a Pebble, ahol már 1 darab alkalmazás használata is kényelmetlen, mert végig kell előtte görgetni az összes gyárilag beállított opciót. Nem is lett sikeres a Pebble Store.

Visszatérve a koncepcióra, a fejlődés iránya itt az, hogy minél önállóbb legyen az óra és viszonylag rövid időn belül akár teljesen függetlenné is válhasson a telefontól. 

Sokan úgy érvelnek, hogy ha az eszköz a viszonylag magas, 300-450 dolláros árkategóriába tartozik, akkor azért cserébe elvárható lenne, hogy ne csak egy félig okos, telefontól függő eszközt kapjanak. 

Ezzel az érvvel egyetértek, de szerintem maga a koncepció az, ami alapjaiban hibás. Nézzük meg, mi a másik lehetőség. 

Az óra, mint másodlagos képernyő

E szerint a koncepció szerint az okosóra nem attól okos, hogy ugyanazt tudja, mint a telefon, csak kicsiben, hanem attól, hogy okosan jeleníti meg az óra méretéhez igazítva a telefonról jövő információkat, valamint egyszerű interakciókat lehet rajta végezni. De nem függetlenül a telefontól, hanem azt kiterjesztve. 

Számomra azért szimpatikusabb ez az irány, mert feleslegesnek tartom, hogy az óra ugyanazt tudja, amit a telefon is tud, ha az ébren töltött időnk 99%-ában úgyis nálunk a telefon. Lehet, hogy nincs mindig kézközelben (pont az ilyen szituációkra való az óra), de szinte mindig hatótávolságon belül van. 

Az első koncepció hívei erre azt mondják, hogy például ha futni mennek, akkor nem kellene telefont vinniük, ha az óra mindent tud, ami a futáshoz kell nekik. Ez igaz, de mégsem hinném, hogy annyival többet ad az, hogy ne kelljen telefont vinnünk futáshoz, hogy megérje megvenni a drágább eszközt. 

Azért is bízom benne, hogy ez az irány terjed jobban el, mert ez lehetővé teszi a jóval olcsóbb eszközök elterjedését, mint pl. a Pebble. Persze csak ha nincsenek extra esztétikai igényeink az órával kapcsolatban, és a funkcionalitásra helyezzük a hangsúlyt. De az illusztrációnak berakott Moto 360 mutatja, hogy akinek fontos a szép külső, az is találhat magának jó megoldást.

Bár még nem volt szerencsém Android Wear-os eszközhöz, de szerintem a Google Now jól illik ehhez a koncepcióhoz. Értesít minket akkor, amikor az releváns és lehetőséget ad minimális interakcióra. 

LCD vagy E-paper?

Egyelőre úgy tűnik, hogy a Pebble-t sem az Android, sem az Apple nem követi az E-Paper kijelzős megoldások terén. Mindenki a színesebb, látványosabb, érintőképernyős kijelzőt preferálja még akkor is, ha ez az aksiidő brutális romlásával jár.

Az első Moto360 kritikák szerint az óra fél napot sem bír ki, ami azért eléggé túlzás. Ezzel szemben egy Pebble akár 5-6 napig is simán elműködik egy töltéssel.

Én bízom benne, hogy Androidos vonalon lesz még E-Paper kijelzős, Android Wear-t futtató eszköz, mert a Pebble-nek nem jósolok nagy jövőt. 

És remélem, hogy a második koncepció fog elterjedni. Legalábbis Androidon, ahol van lehetőség a választásra és majd a piac eldönti, mit preferálnak a felhasználók.

Amiben viszont biztos vagyok, az okosóra, mint eszköz itt marad velünk és ugyanolyan szerves része lesz az életünknek, mint a telefon.