Egy hosszabb lélegzetvételű írásom a választások másnapján. Azóta persze sok minden történt.
Túl vagyunk rajta. Az eredmények megdöbbentőek. Talán egyetlen jóslat igazolódott be: az SZDSZ bejutott. Minden más előrejelzés borult.
Az MSZP legyőzte a Fideszt. Nem ezt prognosztizálták, talán csak az utolsó hetekben billent a közvéleménykutatók becslése. Még a szerdai vita után is sokan annak a nézetnek adtak hangot, hogy Gyurcsány agresszív stílusa a bizonytalanokat a Fidesz felé fordíthatja. Tévedtek, úgy látszik. Fontos győzelem ez az MSZP-nek, nem is a néhány százaléknyi különbség miatt, hanem a győzelem lélektani hatása miatt. Önbizalmukban megerősödhetnek. Gyurcsány megmutatta, hogy Orbán Viktort le lehet győzni. Azzal, hogy azonnal nagygyűlést szervezett hétfőre (ismét megelőzve a Fideszt, amire a Fidesz ismét "rászervezett"), azt mutatja, hogy nem szándékozik elkövetni ugyanazt a hibát, amit 2002-ben, a második fordulóban. Nem bízza el magát, nem alszik el és nem ül rá az eredményekre.
Mégis, ez az eredmény elhalványul a szenzáció mellett: az MDF átlépte az ötszázalékos küszöböt. Erre azt hiszem valóban nem számított senki sem. És innentől nyitottá válik minden. Sok múlik Dávid Ibolyán, de nem minden. Kérdés, mi a fontosabb: a koalíció leváltása (mert erre is van esély), vagy az MDF megerősítése 2010-re, vagy egy esetleges előrehozott választásokra.
Egyelőre úgy tűnik, az MDF elutasítja az Orbán Viktorral történő koalíciókötést. Az elmúlt évek eseményei alapján ez teljesen érthető és elvárható. Amit az MDF kapott a jobboldali sajtótól és a Fidesztől, tényleg nem ad okot arra, hogy olyan könnyen megbocsátható legyen.
Feltételezem, hogy a jobboldalon sok olyan szavazó van, akiknek egyáltalán nem szimpatikus Orbán Viktor (főleg a legutóbbi elhibázott személyi döntései), de azért szavaztak a Fideszre, mert számukra fontosabb a jobboldal győzelme (vagy a baloldal veresége), mint Orbán Viktor iránt érzett ellenszenvük. Mindez nagyon hasonlít a balliberális oldalt szintén Orbán Viktor miatti ellenérzésükből fakadóan választó protest-szavazók helyzetéhez. Az MDF-et a Fidesz protest szavazói juttaták be a parlamentbe.
És innentől fogva elindulhat egy folyamat. Az MDF-re leadott szavazat nem elvesztett szavazat többé. Azok is átszavazhatnak, akik eddig a jobboldali beállítódottságuk miatt nem tették. Van alternatíva. És ez így jó. Egészségesebb a jobb oldal számára is. Nem kell mindig és mindent lenyelni Orbán Viktortól.
Ezért nagyon fontos, hogy milyen irányba mozdul el, és mennyire tartja magát ahhoz az MDF. Ha következetesen kizárják a Fidesszel való együttműködést (mint amire a jelek utalnak), akkor nagy valószínűséggel marad a koalíció. Ez a lépés megoszthatja a jobboldalt: sokak szemében az MDF áruló lesz (marad), a szocialisták hatalomra segítője. Mások szemében az MDF olyan új erkölcsi tőketartalékra tesz szert, amit sokkal inkább válthat szavazatokra (akár két hét múlva, akár az önkormányzati választásokkor, akár négy év múlva), mint Dávid Ibolya személyes népszerűségét (amit az egyéni eredménye alapján most sem sikerült kihasználnia).
Felmerült bennem annak a lehetősége is, hogy Orbán Viktor elfogadja Dávid Ibolya feltételeit és miniszterelnökségét. Ezzel két legyet ütne egy csapásra: leváltaná a mostani koalíciót, valamint megcáfolná a személyes hataloméhségéről szóló vádakat. Kérdés, hogy ez a racionálisnak tűnő lépés mennyire összeegyeztethető személyiségével. Stratégialag sem biztos, hogy annyira elhibázott lenne. Felteszik, hogy Dávid Ibolya lesz a miniszterelnök, az ország rossz gazdasági helyzetben van, az első évben meghozzák a szükséges és népszerűtlen megszorító intézkedéseket, amiért a felelős politikát hirdető MDF-et teszik felelőssé, megvárják, amíg a miniszterelnök-asszony (!) népszerűsége visszaesik, és leváltják, mint Gyurcsány Medgyessyt. Vagy kiírják az előrehozott választásokat. Ennek persze megvan az a veszélye, hogy a népszerűségvesztést nem csak az MDF, de a Fidesz is megszenvedi.
Valószínűbbnek tűnik, hogy az MDF semmilyen formában nem lép koalícióra a Fidesszel. Addig, amíg a Fidesz Orbán Viktor aki a jobboldal válságának oka, Dávid Ibolya szerint.
Orbán Viktornak tehát meg kell buknia. Ez az, amira a magyar politikai élet egyik fele oly régóta (mióta? 1994? 1998? 2002?) vár. Karizmatikus vezető bukását még nem láttuk. Vajon ki lesz az első a Fideszben, aki ki meri mondani: megérett az idő a távozásra? Nyilván a két forduló között senki, ez érthető. De utána valakinek be kell indítania a folyamatot. Nagy a kockázat, mert nem lehet tudni, hányan mernek majd kiállni mellette. Azt láthatták, hogy Orbán Viktort nyíltan kritizálni milyen következményekkel jár (ld. Debreczeni esete, vagy akár az MDF). Viszont aki először ki meri mondani azt, amit ki kell mondani, az hatalmas helyzeti előnyre tesz szert a Fideszen belüli utódlási harcokban. Onnantól fogva hozzá lehet csatlakozni, ő vezetheti a reform-Fidesz platformot. Erre a szerepre Dávid Ibolya nem alkalmas, a Fideszen belül kell valaki. Talán Kósa Lajos? Majd meglátjuk, két hét múlva.
Tehát a jobboldalon nagy változások várhatóak. Ha bukik Orbán, bukik Áder, Kövér, Pokorni. És teljesítményükből adódóan természetszerűleg bukik Deutsch-Für, Rogán, Mikola, Semjén.
A baloldalt tekintve Gyurcsány helyzete stabilizálódott. Megmutatta, hogy le tudja győzni Orbán Viktort, mind vitában, mind választásban. Ezért nagyon fontos az a pár százaléknyi MSZP fölény. Kimondva-kimondatlanul de eddig ott lebegett felette az a tény, hogy nem választások útján lett miniszterelnökké. Most tudott bizonyítani. Ha a Fidesz és MDF mégis fordítani tud a második fordulóban, Gyurcsány helyzete az MSZP-n belül megingathatatlan marad.
Az SZDSZ erősíteni tudott. Nem hinném, hogy ezt maguknak, vagy a teljesítményüknek köszönhetik. Egyedül Kóka belépése pezsdíthetett valamit. Az SZDSZ-nek a szükséges két százaléknyi pluszt Mikola és Semjén hozta. Nem vált be a Fidesz amerikai stratégiája. Az ultrakonzervatív szavazókat megcélzó kijelentések sikeresen mozgósították az SZDSZ-ből kiábrándult liberális választókat is.
A balliberális koalíció számára a nagy kérdés az elkövetkezendő négy év kormányzása lesz. Az ország gazdasági helyzetének rendbetétele, a választási ígéretek betartásával, nehéz feladatnak tűnik. De nem is ez az érdekes. Ha Orbán Viktor eltűnik a politikai életből, és a jobboldal számára a liberalizmus megszűnik az elsőszámú közellenség lenni, akkor talán lehetősége lesz az SZDSZ-nek kilépni a koalícióból és 2010-ben belépni egy MDF-vezette konzervatív-liberális szövetségbe. Természetesen addigra a megfelelő személycseréket és frissítéseket végre kell hajtania a pártnak, amit viszont megnehezít a mostani sikeres eredmény. De az SZDSZ sem feledheti, hogy ezt leginkább a Fidesznek köszönheti.
A Fidesz, mint párt sorsa teljesen nyitott. Akár Orbán Viktorral, akár nélküle, de nem kerülheti el, hogy ne változtasson önmagán. A változás módjáról és mértékéről a második forduló eredményeinek tükrében lehet majd többet mondani. Addig természetesen összezárnak Orbán mögött.
Izgalmas elkövetkezendő két hét előtt állunk. Bízom benne, hogy nem lesznek utcai atrocitások. Gyurcsány már bátrabban hirdethet nagygyűlést, tudja, hogy ötvenezer embert biztos, hogy mozgósítani tud. A Fidesz Kossuth téri tömeggyűlése (ha tartanak még ott a két forduló között) már nem hat az újdonság varázsával. Hiába a nagyobb létszám és a jobb szervezettség, a 2002-es tömegeffektust nem fogja tudni megismételni. A mai várbeli beszéd során túl sok mozgástere nincs a Fidesznek. Tovább radikalizálódni egyenlő lenne a politikai öngyilkossággal, főleg akkor, ha az egyetlen esélyes koalíciós partner a nyugodt és normális Magyarország nevében kampányol. Az utcai események a pártszimpatizánsoknak erőt adnak, de hírértékben kioltják egymást, hacsak nem történik valamilyen vis major.
A helyzet tehát bizonytalan, a jövő egyelőre kiszámíthatatlan. Ez a két hét, ami előttünk áll, meghatározhatja sok párt politikai pályafutásának alakulását. Személyesen jobban örültem volna, ha nem jut be az MDF, mert a szerepét, az új jobboldal létrehozását parlamenten kívül is végre tudta volna hajtani, ha a koalíció a kormányon marad. De így alakult. Emiatt marad a bizonytalanság. Tölgyessy Péter Indexen megjelent cikkének zárszavával fejezném be ezt a bejegyzést:
"A legjobb mégis csak az lenne, ha két hét múlva egyértelmű döntést hoznának a választók a jobb- és baloldal között."
