Hibái ellenére nekem nagyon tetszik a Google Calendar. Rávettem magam, hogy átálljak a használatára. Ehhez az kellett, hogy miután kitapasztaltam a működést, elkezdjek bízni benne. Hogy ne ellenőrizzem le az offline naptárban, hogy tényleg úgy van-e, ahogy a gépen.
Ez megtörtént, most már lelkesen használom, elkezdtem két-három hónapra előre beírni azokat a történéseket, amiknek fix dátuma van (pl. saját esküvőm :), és szép lassan beviszem az ismétlődő eseményeket is.

Gondoltam azonban, hogy továbblépek, egykettő: web2. Osszuk meg a naptárt a haverokkal, szervezzünk időpontokat közösen, stb. stb. Na itt ért némi meglepetés. Humán faktor, "hogy-úgy-mondjam". És találtam egy súlyos bakit a programban...

Tehát az úgy volt, hogy próbaképpen péntekre beírtam a naptárba egy kellemes kis sörözést a haverokkal, akiknek erről értesítőt is küldtem (ami ugye nagyon praktikus a Google Calendar-ban, mert a Gmailből már ismeri az email címeket, elég csak a kezdőbetűt bepötyögni...ez pedig az összes "address book" közül a legegyszerűbb, de most nem a Yahoo Mailt akarom kritizálni :). Szóval beírtam az eseményta naptárba, beírtam, hogy kiket hívok meg rá, beállítottam, hogy a naptár legyen megosztott velük, küldjön erről értesítést és meghívót a címekre és vártam a hatást.

Az egyik reakció nagyvonalakban arról szólt, hogy mi ez a hivatalos hülyeség, a főnöke szokott ilyeneket küldözgetni, miért nem írtam emailt, vagy telefonáltam. A másik reakció az volt, hogy akkor most felírtam az emalcímét valami spam-listára, vagy mi?

Gyors emilváltásban elmagyaráztam, hogy mi ez, és miért lesz jó nekik. Erre megkérdezték, hogy oké, de tényleg reggel nyolckor akarok sörözni menni? Mert ők erről kaptak értesítést. Átforwardolták a levelet amit kaptak, és tényleg. Ugyanis nekik a Google amerikai idő szerint küldte el a meghívót (mivel nincsenek bejelentkezve, és nem állították át az időzónát), amit én magyar idő szerint állítottam be magamnak.

Na ez volt az a pont, ahol én is úgy döntöttem, hogy programszervezésben egyelőre maradok a hagyományos eljárásoknál...

Egy másik barátommal (aki blogokat is olvas és szereti az osztrák népdalokat :) viszont sikerült egyeztetni egy másik (osztrák népdalénekléssel záródó) sörözést, persze ő hajlandó volt regisztrálni, beállítani, kipróbálni, megosztani, visszaigazolni, stb. Informatikusnak készül.

Ebből következik, hogy a web2 (egyelőre) a geekeknek való :))