Ha a Chrome mögött nem a Google állna, akkor is ennyire sikeres lenne?

Vajon futótűzként terjedne-e a neten, hogy van egy olyan új böngésző, amely igaz, hogy még nagyon sok mindent nem tud, de iszonyú gyors? Szerezne-e az első 24 órában egy, négy nap alatt nap alatt pedig négy százaléknyi részesedést a böngészők piacán akkor, amikor a Firefoxnak négy év kellett a húsz százalékhoz? Szerintem nem. A Google Chrome-nak mégis sikerült. 

Pedig az ellenfél sem tétlen, hiszen már régebb óta le lehet tölteni a Firefox 3.1 alfát, és az Internet Explorer 8 bétát. Mindkettőnél érezhető a sebességnövekedés a régebbi verziókhoz képest, de egyikük sem tűnik olyan gyorsnak, mint a Chrome, sem elinduláskor, sem oldalbetöltéskor. (Én az Operát nem szeretem, de akik használják azt mondják van olyan gyors, ha nem gyorsabb, mint a Chrome. Valamiért mégsem terjedt el. Talán mert nem áll mögötte egyetlen nagy név sem?)

Mindhárom böngészőt háromféle gépen próbáltam ki: egy gyorson, egy lassún és egy közepesen. A gyors a játékra alkalmas otthoni asztali gép volt, a közepes a két éves laptopom, és ami a legfontosabb, a borzasztóan lassú munkahelyi gépem. Ezek alapján főleg az utolsó két gépen számomra egyértelműen a Chrome a nyerő. 

Ráadásul csak most jöttem rá, hogy egy böngészőnél a sebesség, mint igény eddig nem is fogalmazódott meg bennem. Megszoktam, hogy a böngészők lassúak, mert ennek biztos így kell lennie. A Chrome megmutatta, hogy ez mennyire nem igaz. Mától számomra elvárás a villámgyors betöltés. 

Persze az is igaz, hogy gyorsabb a Chrome, de nem annyival.  Úgy érzem, ha nem a Google állna a Chrome mögött, akkor nem hagynám ott a Firefoxot miatta, hanem hasznánám a 3.1 alfát. Vagy adnék még egy esélyt az Operának.

Így viszont otthagytam. Nem tudatosan döntöttem el, egyszerűen észrevettem, hogy nem szívesen töltöm be, és amint lehet, jövök át Chrome-ba. Pedig ennek a kezelése még szokatlan, sőt olykor egyenesen zavaró. Nem is a felülre került fülekkel van bajom, azokat kifejeztten szeretem. Nem is az Adblock hiánya zavar, az úgyis lesz majd. Apróság, de számomra az a legidegesítőbb, hogy egy oldalt csak a reload gombbal lehet újratölteni.

Közben kiderült, hogy annyira elszoktam a billentyűzettel történő újratöltéstől, hogy elfelejtettem, nem a backspace, hanem az F5 a reload. My mistake... :D Így már egy fokkal jobb.

Márpedig ez nálam kommentelés közben elég gyakori művelet és utálok ilyenkor a klikkeléssel célozni, mert gondolkodási és észlelési energiát emészt fel. Ebből is látszik, hogy minden user az egyedi rigolyái alapján választ böngészőt.

Tehát ha nem Google Chrome lenne, én ezért az egy hibáért már nem használnám tovább. Az Opera is ezen bukott meg nálam. Szokatlan volt a Firefoxhoz képest, és ellentétben a Chrome-mal, az Operánál nem volt motivációm az áttanulásra. Ez felveti számomra azt a kérdést, hogy vajon mitől és milyen mértékig lesznek hajlandók a böngészőt használó milliók elviselni az áttanulás kényelmetlenségeit?  

Az, hogy két hónap múlva melyik lesz az alapértelmezett böngészőm, attól függ, milyen ütemben jönnek ki a hivatalos új feature-ök a Chrome-hoz, mikor jelennek meg az első Chromium kiterjesztések (adblock), és mennyire húzzák vissza a sebességet.

A szeptember másodikán kitört böngészőháború első csatái szerintem ezeken a frontokon fognak eldőlni. Felhasználóként dőljünk hátra, és figyeljük a szemünk előtt zajló paradigmaváltást.

Ha a Google megnyeri ezt a háborút, lehet, hogy alapjaiban változik meg az, ahogyan a böngészők, az alkalmazások és az operációs rendszer egymáshoz való viszonyáról gondolkodunk. Talán ez lesz az, amit már joggal nevezhetünk Web 2.0-nek. (Egyelőre persze még csak Web 0.2, de gyorsan fog fejlődni :)

És ez az, amiért hibái ellenére szeretném szeretni a Chrome-ot, és szeretném, ha minél jobban elterjedne: mert lehet, hogy a Chrome lesz az első igazi szög a Microsoft koporsójában.