Megy most a Facebookon a verses kihívás és sajnos elég erősen megy ennek a fikázása is, Twitteren, de legfőképp Cinken. "Segítség, Bunkó vagyok! Nem olvasok verseket" írja Inkei Bence. Ebben a címben benne van minden, ami zavar, úgyhogy kommmenteltem egyet oda, de inkább itt folytatom.

Az, hogy a Facebook falán ideig-óráig klasszikus verseket is posztolnak az emberek a sok szar mellé szerintem igenis jó dolog. Az sem csökkenti az értékét, ha az emberek többsége csak Radnótit vagy József Attilát másol be a netről (ahogy Szily írja). 

Egy alkotás sem lesz szarabb attól, ha sokan szeretik, vagy ha középiskolai tananyag. Egy jó vers ezredszerre újraolvasva is jó, függetlenül attól, hogy a Nyugat egyik eredeti példányában olvassuk vagy a sarki fűszeres Facebook posztjában.

A vers legyen az úr, az FB csak cifra szolga.

Számomra az az árulkodó, amikor valakinek fontosabb a posztolók fikázása, mint maga a vers. Ez a bunkóság szerintem, nem az, ha valaki nem olvas verseket.

Ahogy az is bunkóság persze, ha valaki tényleg bunkónak tart másokat pusztán azért, mert azok nem olvasnak verseket de az ilyenekkel amúgy is felesleges törődni, mert ez sem a versekről szól, hanem a személyről.

De honnan jöhet ez az ellenszenv a versolvasással kapcsolatban? 

Szerintem az az oka, hogy az iskola kinyírja a versek szeretetét azzal, hogy jó mélyen és erősen elülteti bennünk a kulturális gátlást, az "alapműveltség" hamis ideálját, ahol nem a költemény által kiváltott élmény az érték, hanem a versre vonatkozó ismeretek mennyisége.

A diákok azt tanulják meg, hogy a versekre valami szent dologként kell tekinteni, szinte vallásos áhítattal, és a vers tartalmának elemzése kell, hogy adja a vers olvasásának élményét. Illetve a bemagolása. És aki nem így érez, az rossz gyerek. A gyerek megtanulja, hogy az olyan válasz, miszerint "nekem ez a vers azért nem tetszett, mert nem váltott ki belőlem semmilyen hatást" elfogadhatatlan. Híres költő írta, nemzetünk nagyja, tessék szépen szeretni!

Természetes, hogy ezek után a legtöbb gyerek sajnos megutálja a verseket. De ez az iskola és/vagy a pedagógus hibája, nem a verseké.

Szóval én azt javasolnám, hogy amíg le nem cseng ez a divat, tegyük félre a gátlásainkat, ne a posztolóval törődjünk, hanem csak a verssel, csak magunknak olvasva, csak az élményt keresve.