Szeptemberben elvonultam tíz napra az internettől és tulajdonképpen a világtól is. Végigcsináltam egy 10 napos Vipassana meditációs tanfolyamot. A kurzus során szerzett tapasztalatokról és az utóhatásáról fog szólni a következő pár bejegyzés.

Mi is ez a Vipassana?

A Vipassana röviden összefoglalva egy önmegfigyeléses meditációs gyakorlat. Vipassana (ejtsd: vipássana, hosszú s-el, nem sz-el) szó szerint azt jelenti, hogy úgy látni a dolgokat, ahogy azok vannak. 

A Vipassana buddhista gyökereken alapul, de vallástól függetlenül bárki gyakorolhatja, aki szeretné az életét kiegyensúlyozottabban, nyugodtabban és végső soron boldogabban élni. 

A továbbiakban minden, amit a Vipassanáról írok kizárólag a saját értelmezésem, megértésem, kételyem és felismerésem, nem pedig a "hivatalos" álláspont.

Azért tettem a hivatalosat idézőjelbe, mert természetesen Vipassanából is többféle módszer van. Magam is elvégeztem egy rövid kurzust még év elején, de az teljesen más volt, mint amiről most fogok írni.

Ez a tíz napos tanfolyam S. N. Goenka tanításán alapul. Részletesebb leírás és magyarázat: A Vipassana meditáció.

Az elhatározás

Már évek óta terveztem, hogy végigcsinálom ezt a tanfolyamot. Megfogott a szigorú napirend, a hajnali négykor kelés, a teljes csend, az, hogy csak és kizárólag a meditációra kell figyelnem. Úgy éreztem (és most is úgy gondolom), az életben legalább egyszer mindenkinek érdemes tíz napra kiszakadni a mókuskerékből. 

Nincs mobiltelefon használat, internet, tévé, de még könyvet sem lehet olvasni. Sőt, a beszéd is tilos. De tényleg. Introvertált embereknek ez maga a paradicsom. Nincsenek udvariassági körök, üres fecsegés, érdektelen történetek hallgatása, csak Nemes Csend (tényleg így hívják). 

Tíz nap, ami során csak magamra tudok figyelni. Nincsen más feladatom, csupán annyi, hogy betartsam a szabályokat és gyakoroljak. Minden más adott (étel, szállás, percre pontosan beosztott napirend). Két gyereket nevelő felnőttként nagyon tudtam értékelni azt, hogy tényleg semmire nincs gondom. Ráadásul mindezt ingyen (ennek később lesz jelentősége).

Mások élménybeszámolói is nagyon fellelkesítettek (magyarul: "Vipassana - ilyen egy kurzus", "Vipassana", angolul: "I Meditated For 10 Days Straight… The Result Wasn’t What You Would Expect), úgyhogy idén nyár elején elhatároztam, belevágok.

A szabályok

Nagyon fontos, hogy az elején tisztában legyünk a tanfolyam során betartandó szigorú szabályokkal, megértsük azok okát és teljesen önkéntesen döntsünk úgy, hogy vállaljuk őket. Enélkül nincs értelme sem belekezdeni a tanfolyamba. Szóval bár én mindenkinek nagyon ajánlom, mert tényleg életreszóló élmény, csak az menjen, aki be tudja tartani a szabályokat.

A teljes és részletes magyarázata a szabályoknak megtalálható a hivatalos honlapon (a Tanfolyamok szabályzata), én itt csak azokat emelem ki, amik nekem fontosak voltak, vagy ahogy én értelmeztem őket. 

Alapvetően nekem nagyon tetszett az a hozzáállás, hogy minden szabálynak láttam az értelmét, nem éreztem önkényesnek őket, nem azért csináljuk, mert csak, vagy mert kétezer éve Buddha ezt mondta, hanem azért, mert ezek a szabályok segítik azt, hogy teljes valójában tudjuk megtapasztalni a Vipassana meditáció hatásait.

Ezért kell betartani őket, mert ezek a korlátok valójában minket segítenek az úton, hogy ne essünk a szétszórtság szakadékába. 

Az öt fogadalom a tanfolyam idejére:

1. tartózkodás élőlény elpusztításától (azaz vegetáriánus étkezés)
2. tartózkodás lopástól (ezt volt a legkönnyebb betartani, pláne torrentoldalak nélkül)
3. tartózkodás minden szexuális aktivitástól (önkielégítés sincs, amúgy is teljesen külön vannak választva férfiak és nők, hogy még csak kísértés se legyen).
4. tartózkodás a hazugságtól (ennek a betartását segítette a Nemes Csend)
5. tartózkodás mérgező anyagoktól (alkohol, cigaretta, kábítószerek és nem orvosi előírásra szedett gyógyszerek tilalma, azaz fejfájáscsillapítót pl. nem lehetett használni)

A Nemes Csend

A megérkezés napján este letesszük a Nemes Csend fogadalmát, ami azt jelenti, hogy nem kommunikálunk sem szóban, sem írásban, sem bármilyen egyéb metakommunikatív módon a többi gyakorlóval. Még a szemkontaktust is kerüljük. Egyedül vagyunk, befelé fordulunk, csak magunkkal törődünk. Igyekszünk másokat nem zavarni és nem törődni azzal, ha esetleg más zavaróan viselkedne.

A Nemes Csendet az utolsó előtti napon oldják fel, hogy megkezdjük a visszaszokást a normál életbe.

Nekem ezt baromi könnyű volt betartani, sőt igazándiból segített is, mert sokszor terhesnek érzem a beszédet és a másikra történő odafigyelést, ezért kicsit sajnáltam is, amikor vége lett. 

A napirend

A napirendben az fogott meg leginkább, hogy gyakorlatilag percre pontosan be van osztva az egész napunk. Mivel minden egyes eseményt gongszóval jeleznek, így reggeli ébresztőórára nem volt szükség, sőt a negyedik naptól kezdve a karórámat is levettem, mert nem volt szükségem tudni az időt. Hagytam magam sodródni az eseményekkel.

Így néz ki a tanfolyam napirendje, zárójelben beszúrtam pár személyes megjegyzést az egyes eseményekhez:

04:00 - 04:30 - Reggeli ébresztő gong, készülődés (elsőre rémisztőnek tűnt, de hamar hozzá lehetett szokni)
04:30 - 06:30 - Egyéni meditáció a szobában vagy a dhamma teremben (a hideg miatt nem volt gond a fáradtság)
06:30 - 08:00 - Reggeli szünet (ekkor volt a reggeli is és utána jót lehetett aludni 8-ig)
08:00 - 09:00 - Csoportos meditáció a meditációs teremben (ilyenkor éreztem magam a legfrissebbnek)
09:00 - 11:00 - Egyéni meditáció a szobában vagy a meditációs teremben, a tanár utasítása alapján
11:00 - 12:00 - Ebédszünet
12:00 - 13:00 - Pihenő és egyéni interjú a tanárral (én ilyenkor mindig aludtam)
13:00 - 14:30 - Egyéni meditáció a szobában vagy a meditációs teremben (én általában mindig a teremben gyakoroltam)
14:30 - 15:30 - Csoportos meditáció a meditációs teremben (ez volt számomra a legnehezebb)
15:30 - 17:00 - Egyéni meditáció a szobában vagy a meditációs teremben, a tanár utasítása alapján
17:00 - 18:00 - Tea szünet (vacsora, ilyenkor nem volt idő aludni, de legalább át tudtam mozgatni a lábam)
18:00 - 19:00 - Csoportos meditáció a meditációs teremben (már belátható közelségbe került a nap végi jutalomvideó)
19:00 - 20:15 - Előadás videóról vagy magnóról (aki teheti, az angol nyelvű videót nézze, Goenka hatalmas arc, nagyon jól magyaráz, a magyar fordítás meg sem közelíti az eredetit! Nekem ez volt a nap fénypontja)
20:15 - 21:00 - Csoportos meditáció a meditációs teremben (rövidebb gyakorlás új instrukciókkal)
21:00 - 21:30 - Kérdések a tanítókhoz (ha nem voltam túl fáradt, akkor meghallgattam őket vagy én is kérdeztem)
21:30 - 22:00 - Zuhanyzás, lámpaoltás (mivel nem lehetett semmi mást csinálni, könnyen ment az elalvás)

Más rítusok, meditációs technikák és a sportolás mellőzése

Itt is hangsúlyozzák, hogy ez a szabály nem azért van, mert bármi baj lenne a többi technikával, hanem azért, hogy a tanulás alatt ne keveredjenek a tapasztalatok. 

Nekem a sportolással volt leginkább bajom, bár kényelmesebb az élet, ha nincs edzés, de a cukrom eléggé megérezte, hogy nem mozgok annyit, mint egyébként szoktam. Ráadásul a vegetáriánus étrend is jóval gazdagabb volt szénhidrátban, mint az a hús alapú diéta, amivel én karban tartom a cukrot (kettes típusú cukorbeteg vagyok), így a sport hiánya miatt volt egy kis ingadozás a vércukorszintben, de a tanfolyam végére sikerült stabilizálnom. 

A délutáni teaszünetben csináltam azt, hogy a normál tempónál kicsit gyorsabban sétáltam körbe-körbe a tábor területén. Ekkor még pont kellemesen sütött a nap, jól esett a mozgás az egész napos ülés után. 

A két nem különválasztása

Nyilván egyértelmű, hogy mi a célja ennek, még házastársak esetében is. Természetesen itt sem arról van szó, hogy a szex valami bűnös dolog lenne, egyszerűen elvonja a figyelmet. Viszont ha nincsenek szexuális ingerek, akkor egy idő után azt tapasztaltam, hogy a libidó is szép lassan lecsökken és nem is hiányzik. 

A tanfolyam során a táborban gyakorlatilag egy paravánnal ketté volt választva a férfi és a női rész, így elvileg nem is láthattuk egymást. Igaz a meditációs teremben együtt gyakoroltunk, de az alatt a pár perc alatt, amíg az ember odamegy az előre kijelölt, fix helyére, nem sokat lehetett látni és itt is külön voltak választva a férfiak és a nők. 

A külvilág kizárása

Bár a feszített napirend nem teszi lehetővé napközben a figyelem elkalandozását, este a lámpaoltás előtti időszakban jutott volna egy kis idő a netezésre, de szerencsére a szabályok pont ezért tiltották minden kommunikációt a külvilággal. 

Nagyon furcsa volt az elején és a végén is, hogy nem tudtam mi történik odakint. Amikor eljöttem épp kezdett tetőfokára hágni a menekültválság (de bármilyen politikai történés kellően elterelte volna a figyelmet), volt egy csomó bejelentés a tech világból, amire vártam, szóval ha este megnéztem volna a leveleim és a közösségi hálókat, akkor az nagyon kizökkentett volna abból a befelé forduló állapotból, ami az önmegfigyeléshez szükséges. 

A fenti szabályokat jópárszor átolvasva, átgondolva úgy döntöttem, hogy ezeket vállalhatónak tartom, úgyhogy megkezdtem a tanfolyamon való részvételhez szükséges elszakadás megszervezését. 

Az elszakadás

Tíz nap azonban nagy idő egy világi embernek. Furcsa így hivatkozni magamra, de ott és akkor tulajdonképpen szerzetesi életet éltem, amihez képest a normál hétköznapok világi életnek számítanak. 

Úgyhogy meg kellett oldanom az elszakadást a családomtól, a munkámtól és végül a teljes külvilágtól. 

Elszakadás a családtól

Párommal két gyereket nevelünk, akik mostanra lettek akkorák, hogy már nem okoz akkora nehézséget az, ha az egyik szülő tíz napra lelép. De természetesen minden más szervezés és előkészület csak azután kezdődhetett, hogy párom áldását adta rá, én pedig megígértem, hogy cserébe a tanfolyam után ő is leléphet egyedül, teljesen gyerekmentesen wellnesszezni. 

Tulajdonképpen ez után adtam be a jelentkezésem a szeptemberi tanfolyamra, bízva benne, hogy lesznek még helyek. Magyarországon évente csak két alkalommal van tíz napos tanfolyam, de szerencsére sikerült bekerülnöm. 

Elszakadás a munkától

Miután elfogadták a jelentkezésem, a melóban is biztosítani kellett, hogy arra a két hétre meglegyen a szabi, a helyettesítés és hogy egyértelmű legyen, nem leszek elérhető egyáltalán, sem interneten, sem telefonon. Nem fogom olvasni a leveleimet és nem fogok semmilyen munkával kapcsolatos kérdésre válaszolni.

Tudom, hogy ez a teljes elszakadás baromi nehéz a sok embernek, ezért érdemes idejében elkezdeni szervezni, hogy tényleg jól megoldott legyen a helyettesítés. 

Elszakadás a külvilágtól

Főleg az utóbbi években egyre több időt töltök interneten, kütyük és virtuális barátok között, így a legnagyobb kihívásnak az tűnt, vajon kibírok-e tíz napot okostelefon nélkül. Megdöbbentett, hogy mennyire könnyen ment. 

Mivel tudtam, hogy úgysem lehet mobilt használni a tanfolyam során, sőt le is kell adni azt, ezért nem akartam az okostelót vinni, úgyhogy beruháztam a létező legolcsóbb butatelefonra, ami még kapható. Ezt vittem magammal, de csak azért, hogy legyen, ha baj van. És a tanfolyam alatt még ezt is le kellett adni. 

Természetesen a tanfolyam szervezői biztosítottak egy telefonszámot, amin valódi vészhelyzetben csak és kizárólag a családom számára elérhető voltam, de szerencsére erre nem volt szükség. 

Tulajdonképpen ezzel kezdődött az elszakadásom a külvilágtól, otthon még utoljára megírtam Google+-ra, hogy nem leszek, még egyszer átfutottam leveleket, híreket, majd kikapcsoltam a telefont és beraktam a fiókba és elindultam.  

A következő részben a megérkezés és az első napok történései lesznek olvashatóak.