Folytatom a Vipassana meditációval kapcsolatos blogsorozatot. Az 1. részben magáról a módszerről, az elhatározásról és a felkészülésről írtam, a 2. rész a megérkezésről, a Nemes Csend kezdetéről és az Anapana meditációról szólt. 

Ébresztő - 4:00!

Hajnali négykor megszólalt a gong. Azaz a férfi menedzser végigjárt a táboron és folyamatosan harangongozott. Nem lehetett nem meghallani. Később is, ha esetleg az első gongütésre nem ébredtem volna fel, vagy nem tudtam volna biztosan megmondani, hogy ezt most tényleg hallom, vagy csak álmodom, a folyamatos és közeledő-hangosodó hangra nem lehetett visszaaludni.

A szobatársakkal furcsa volt, hogy nem köszönünk jóreggelt. Megbeszéltük, hogy az ajtóhoz közelebb alvó srác kapcsolja fel a villanyt. Elég hideg volt (állítólag Salgótarján az ország leghidegebb része), így gyorsan felöltöztem és elindultam a mosdóba. Kint még köd volt és tök érdekesen világítottak a lámpák, olyan fagyöngyszerűen fogta körül a fény, azt hiszem még sosem láttam ilyent. 

Volt pár bátor ember, aki reggel zuhanyozott, én nem lettem volna erre képes. Fogmosás és WC, majd irány a meditációs terem.

A hajnali meditációk

Az első meditációs etap 4:30-tól 6:30-ig tartott. Természetesen ezt is külön gongszó jelezte. A meditációs teremben az első napokban baromi hideg volt, így full kabát-pokróc-többrétegű pulóver kombóban ültem neki a feladatnak. 

Az előző nap hallott Anapana meditációt kellett gyakorolni. Mivel erős volt az újdonság varázsa, főleg az első napon, így viszonylag jól tudtam koncentrálni. Figyeltem magam, milyen érzés ülni, merre járnak a gondolataim, hogyan alakul a légzés. 

A hajnali meditáció végét mindig Goenka hosszabb éneke zárta. Én végig azt hittem, hogy ugyanazt énekli, de most, hogy írom ezt a blogot látom, hogy nem, változtatott a szövegen. De ott és akkor nekünk az ének tartalma nem sokat számított. A tanítók nem voltak jelen a meditáció elején, de kb. a felénél bejöttek és utána nem sokkal indították magnóról az előre rögzített éneket.

A hajnali két óra hosszú meditáció során nem volt elvárás a teljes mozdulatlanság (az első három napban máskor sem), így ha elfáradt a lábam, lehetett változtatni a testhelyzeten.

Kíváncsi voltam, mennyire lesz nehéz az, hogy sem kávét nem ittam, sem semmit nem reggeliztem meditáció előtt, de szerencsére ez nem okozott gondot. Azóta is tartom azt, hogy a reggeli meditáció előtt nem eszek/iszok semmit. Egyszer próbáltam itthon tele hassal és nagyon zavart, sokkal erősebben húzott vissza az álom.

Reggeli és visszaalvás

A 6:30-kor megszólaló gong jelezte, hogy vége a közös meditációnak, kezdődik a reggeli. A férfiak és nők számára kijelölt területre (amit paravánnal elválasztottak, hogy ne is lássuk egymást) vonultunk és csöndben nekikezdtünk a reggelinek.

Általában valamilyen kása volt, régi tanítványoknak egy-egy szilva, mangó, vagy valamilyen gyümölcs. Sok esetben ki volt írva, hogy egy adott ételből ki vehet (új tanítvány, régi tanítvány) és hány darabot (max. 1-2, pl. gyömölcsöknél). 

Inni különböző teákat lehetett és ahogy látttam, volt cikóriás kávé is, amit nem nagyon szeretek, úgyhogy én végig teáztam. 

A kásához műzlit is lehetett adni, illetve volt kenyér, lekvár és egyéb cukros dolgok, amikből én nem ehettem, de nem is nagyon hiányzott. Az elején elkövettem azt a hibát, hogy a kásához adtam műzlit is, ami aztán jól megdobta a cukrom, de a tanfolyam végére kitapasztaltam, hogy miből ehetek és miből ne, és a kásából is mekkora az a mennyiség, ami még nem okoz nagy kiugrást. 

Összességében elégedett voltam a reggelivel, ízlett és energiával töltött fel. Mivel a reggeli időtartama 6:30-tól 8:00-ig tartott, de maga a tényleges étkezés nem vett húsz-harminc percnél több időt igénybe, ezért utána mindig visszafeküdtem aludni. Szerencsére jól tudok rövid idő alatt mélyen és pihentetően aludni, így a 8:00-ás gongszóra általában frissen keltem. 

A délelőtti meditációk

A délelőtti meditációs etap két részből állt: 8:00-9:00 közös meditáció, 9:00-11:00-ig egyéni meditáció a szobában vagy a meditációs teremben. 

Az első közös meditációra nagyon kíváncsi voltam, miben lesz más, mint a hajnali. Elvileg a közös meditációkon való részvétel kötelező mindenkinek, tanítványoknak és személyzetnek is. Az első nap sajnos belefutottam abba a hibába, hogy baromi sok teát ittam reggel, valamint a cukorra a szokásos egy pohárba 2 evőkanál utifűmagpor masszát is (segít egyenletesebbé tenni a cukor felszívódását és nem lesznek akkora kiugrások), amire még ráittam pár pohár vizet.

Ennek egyenes következménye lett, hogy a közös meditáció tizedik percétől kezdve a légzésre történő figyelést felváltotta a "basszameg mindjárt bepisilek" érzés és vadul elkezdtem számolni, hogy vajon kibírom-e a teljes órát, vagy felrobbanok. Mivel a szituáció csak egyre rosszabb lett, ezért úgy döntöttem, hogy bármennyire is utálok én lenni az, aki megzavarja az egész terem meditációját azzal, hogy kimegy, de semmi értelme tovább szenvedni bent, úgyhogy felálltam és kimentem a klotyóra. Dat megkönnyebbülés utána!

Viszont nem tudtam ilyenkor mi a szokás, úgyhogy nem akartam zavarni a többieket, leültem kint egy padra és ott folytattam a meditációt. A férfi manager viszont tök rendes volt, mert kijött utána megnézni, hogy minden rendben van-e és mondta, hogy simán vissza lehet menni. Később láttam, hogy mások is ki-be járkálnak még az erős elhatározással végzett meditációk alatt is. 

Innentől kezdve külön figyeltem arra, hogy keveset igyak és minden meditáció előtt, csoportos vagy egyéni, elmenjek WC-re. Szerencsére nem is volt több ilyen problémám. 

Azt is megfigyeltem magamon, hogy egyre csökkent a folyadékigényem. Sokkal kevesebb vizet ittam, mint itthon. Szerintem ez azzal is összefügghet, hogy a fizikai aktivitásom is erősen lecsökkent és kávét sem ittam semmit. Gyakorlatilag csak a főétkezések során elfogyasztott egy-egy pohár tea volt a folyadék, amit ittam.

A közös meditáció után volt egy gongszó, egy rövid 10-15 perces szünet, amikor a kertben mászkálva lehetett kinyújtóztatni a lábunkat és megkezdődött a délelőtti egyéni hosszú meditáció, 9:00-11:00-ig (oké, szünettel számolva 9:20-11:00-ig). Na itt már erőteljesen kezdtem érezni az ülés okozta fájdalmakat.

Ebédszünet és déli alvás

11:00-13:00-ig tartott az ebéd és az azt következő pihenő, amit én a reggelihez hasonlóan minden nap alvással töltöttem. Baromi jó dolog (relatíve) tele hassal ebéd után nem dolgozni, hanem visszafeküdni és aludni egy jót. 

Aki szeretett volna négyszemközt interjút a tanárral, az feliratkozhatott és erre az ebéd után volt lehetőség. Én végül egyszer sem mentem, mert inkább aludtam és nem is igazán éreztem úgy, hogy olyan égető kérdésem lenne, amit mindenképp meg akarok beszélni. Tudtam magamról, hogy az elméletnek úgyis utánanézek majd, a gyakorlattal meg nem volt problémám. 

Az első napokban még egy-két ember iratkozott csak fel interjúra, a végére már mindig betelt a lista. 

Az ebéd szintén finom és változatos vegetáriánus kaja volt. Az első napokban sokként ért az, hogy édességnek egy kókuszgolyónak látszó dolog volt kirakva (régi tanítványoknak 1 db / fő), amiről kiderült, hogy a reggeli kása újrafelhasználva. Nem volt rossz íze, csak nem erre számítottam. 

A nemes csendet egyszer törtem meg a napok során, amikor az egyik ételről nem tudtam ránézésre eldönteni, hogy mi lehet, és kérdeztem az egyik szervezőt, hogy mi az, csak hogy kb. legyen fogalmam a várható cukortartalomról. Igyekeztem a krumplit, rizst, és egyéb cukros dolgokat kerülni, inkább minél több zöldséget ettem.

Délire már szépen kisütött a nap és bár a napozást a szabályzat tiltotta (legalábbis a félmeztelen, vagy fürdőruhás kiülést), de sokan kifeküdtek ilyenkor a pázsitra és ott töltődtek fel energiával. Én a szobában aludtam.

A délutáni meditációk

13:00-kor megszólalt a gong és kezdetét vette a legnehezebb, délutáni szakasz. Ez három részből állt:

13:00-14:30 - Egyéni meditáció a szobában vagy a meditációs teremben. Az első nap a tanítók kifejezetten kérték, hogy mindenki a szobájában meditáljon, így visszamentem, de a többi napon én az összes egyéni meditációt a közös teremben végeztem. Részben azért, mert így kisebb volt a kísértés arra nézve, hogy ülés helyett fekvő meditációt végezzek az ágyban és becsukjam csak öt percre pihentetni a szemem. 

14:30-15:30 - Közös meditáció. Igaz, hogy időben ez "csak" egy óra, de ezt megelőzte az egész délelőtt és közvetlen előtte is volt már egy másfél órás szessön, így számomra ez volt a nap legnehezebb meditációja, főleg a későbbiekben, amikor már élt az erős elhatározás miatti mozdulatlansági elvárás. Ennek a végére szenvedtem a legerősebben és amikor megszólalt a gong, azt megváltásnak éreztem.

15:30-17:00 - Egyéni meditáció a szobában, vagy a meditációs teremben. A délutáni utolsó másfél órás szakasz, ekkorra már nagyon le voltam amortizálódva, fájt a térdem, hátam, csípőm, fenekem, így itt mindig csak rövidebb szakaszokat vállaltam, nem erőltettem a mozdulatlanságot és sokszor vettem igénybe az öt perces pihenőket. Az a mondás, hogy ha pihenünk, az ne legyen hosszabb öt percnél és ne fekve. Ilyenkor próbáltam ki más ülő helyzeteket is, térdelést vagy másképp keresztezett lábakat például.

Teaszünet (vacsora helyett)

17:00-18:00 között volt egy rövid teaszünet. Azért ez a neve, mert a régi tanítványok tényleg nem kapnak vacsorát, csak limonádét ihatnak. De az új tanítványok is csak teát és pár darab gyümölcsöt kapnak. Ekkor szoktam rá arra, hogy minél lassabban, minél tovább rágjam az adott gyümölcsöt és minél jobban próbáljam az étel minden aspektusát megfigyelni.

Általában én elég kapkodva és egészségtelenül eszek, közben a telefont nyomkodva vagy a monitort nézve. Na itt most erre nem volt lehetőségem, ehelyett viszont szépen leültem a nappal szemben, ami kellemesen sütötte a lábam és figyeltem, ahogy eszem húsz percig azt az egy darab szilvát. 

Úgy terveztem, hogy ezt itthon is folytatni fogom, de az a tapasztalatom, hogy nincs türelmem hozzá, így az itthoni vacsora visszaállt a normális módra. 

Akármeddig próbáltam elhúzni az étkezést, még maradt időm az esti meditációig, de annyi azért nem, hogy érdemes legyen visszafeküdni, így a kertben sétáltam fel és alá, hogy átmozgassam a lábam, vagy az ágyon feküdtem hanyatt fekvésben, hogy pihentessem a hátam.

Délutáni meditáció

18:00-19:00-ig volt még egy közös kötelező meditáció. Ezt azért szerettem, mert előtte a teaszünet alatt ki tudtam pihenni a délutáni meditációk fáradalmait és tudtam, hogy már közel a nap vége és utána a jutalomelőadás. 

Az esti előadás és zárómeditáció

Az első két nap a közös meditációs teremben hallgattam a magyar fordítását Goenka előadásának, de szerencsére a harmadik naptól kezdve inkább átmentem az angolra, mert ott videóról játszották le és így végre arc is került a hang mögé. Mindenkinek nagyon ajánlom, aki megteheti, hogy inkább az angolt hallgassa / nézze, mert a magyar fordítás során elveszik Goenka karizmája és lendülete. 

Pedig ez nagyon fontos, nekem ezek az esti előadások nagyon sokat segítettek, hogy megértsem a történteket és hogy motivált legyek az egész tanfolyam folytatására. Az a tervem, hogy minden egyes nap előadásáról írok majd egy-egy külön posztot, újranézve a videókat, rendesen jegyzetelve. 

A tanfolyam elején kérték, hogy ne jegyzeteljünk, ne vigyünk papírt, ceruzát, könyvet, figyeljünk persze, de nem az intellektuális megértésen (vagy túlspilázáson) van a hangsúly. Ezért is voltak az interjúk a tanárral 5 percre korlátozva tanítványonként, hogy ne menjünk bele parttalan filozófiai vitatkozásokba. A gyakorlásra vonatkozó kérdéseket öt perc alatt meg kell tudni beszélni.

Tudom, hogy teljesen más hatása lesz megnézni valakinek a videót úgy, hogy előtte nem meditálta végig a napot, de szerintem még így is hasznos lehet. Kedvcsinálónak mellékelem az első nap előadását, de részletesebben majd a külön sorozatban írok róla.

 Az előadás után fáradtan, de lelkileg feltöltődve mentünk az utolsó zárómeditációra

A nap zárása

20:15 - 21:00-ig volt egy rövid meditáció, ahol mindig valami új technikával bővítettük az eddig tanultakat. Én örültem neki, hogy ez már ilyen rövid volt, mert a nap végére eléggé elfáradtam a koncentrálásban. A meditáció után lehetett még kérdezni a tanároktól, majd a tanítványoknak véget ért a nap (a szervezőknek még volt program a tanítókkal).

Én ekkor mentem zuhanyozni és mivel semmi más dolgom nem volt, kb. fél tízkor feküdtem is aludni.