Asszem blog

Ma már bárki számára elérhető, hogy egy kamerás mobiltelefonnal és az ustream szolgáltatással élő videóközvetítést tegyen fel a netre.

Van ebben egy nagyon jó lehetőség. Ha a telefon nem (csak) a netre küldené az adatokat, hanem mondjuk a rendőrség (vagy egy erre szerződött biztonsági cég) szervereire, akkor ezzel egy teljesen újszerű önvédelmi eszközt kapnánk.

Képzeljük el, hogy mondjuk egy vitatott közlekedési szituációba kerülünk, vagy elkezdenek velünk kötekedni a buszon. Nem kell gázspray-el vagy egyéb fegyverekkel próbálkoznunk, ami rosszul sülhet el. Elég, ha ráfogjuk az elkövetőre a telefont és közöljük vele - majdnem mint az amerikai filmekben -, hogy minden amit tesz és mond élőben közvetítve van a rendőrségre, ahol a felvételeket megőrzik és fel fogják ellene használni a tárgyaláson. "Igen, jól hallotta, élőben veszi Önt a rendőrség, tehát hiába próbálja kicsavarni a kezemből és összetörni a telefont, a bizonyíték már a rendőrség szerverein van." Azért ez sok ember arcából visszavenne. 

Persze ehhez az kell, hogy ennek a jogi háttere is meglegyen, nade ez már csak akarat kérdése, Amerikában előbb-utóbb biztos, hogy meg fog valósulni, nálunk meg majd az ombudsman bebizonyítja, hogy miért sérti a rabló személyiségi jogát, ha rablás közben feltesszük élőben a netre. Na mindegy, vissza az ötlethez. 

Akár külön készüléket lehetne erre a célra gyártani. Lényeg, hogy minél egyszerűbb legyen. Elegendő, ha azonosításra alkalmas kép és hangfelvételt tud csinálni, és villámgyorsan, egyetlen gombnyomással el lehet indítani rajta a streamelést. Mint egy töltött pisztoly, csak ez nem lő, hanem felvesz. De azonnal.

Eleddig a technika. Lehetne eköré építeni egy csomó szolgáltatást. Akár a ustream-től, akár más szolgáltatótól lehetne például különböző tipusú biztonsági csomagokat vásárolni. 

Például a basic family csomagban lenne négy ilyen kütyü, mindegyik fél órányi tárhellyel. Ez azt jelentené, hogy akármikor fel tudunk venni vele fél órát, de csak veszélyhelyzetben lehetne használni, a felvételeket a rendőrségtől kéne elkérni, indoklással.

Aztán mondjuk a family plus csomagban már nem csak a rendőrségre mennének az adatok, hanem a biztonsági céghez is, akik vállalják, hogy amennyiben megindítunk egy felvételt, a készülék GPS koordinátái alapján 5-10 percen belül a helyszínre küldenek valakit a felmerült probléma megnyugtató elrendezése céljából. Ennek nyilván lenne egy havi előfizetési díja, nade a biztonság mindenek felett. Akinek a gyereke sokat jár az éjszakába, lehet, hogy szívesen áldozna erre pár forintot.

Gondoljunk bele, mennyit dobna egy ilyen eszköz és szolgáltatás a közbiztonságon vagy az olyan hétköznapi konfliktushelyzeteken, mint mondjuk egy közös megegyezéssel történő elbocsátás aláírására motiválni szándékozó privát munkahelyi megbeszélés...

Végül képzeljük el mindezt az Autózz és a BKV figyelő kommentelői kezében.

 ----

update

például itt már használják a modern teknikát (tumblr...) a tolvajok ellen, persze ez még nem élő, de akkor is, legalább van valami esélyük.

Laptop lopás from renocroat on Vimeo.

Kétféle sci-fit szeretek: az okosat és a látványost. Előbbit főleg olvasni, utóbbit természetesen nézni. Egyféle sorozatot szeretek: a jót. Ha sci-fi, akkor ez legyen elég okos és elég látványos. Nem muszáj egyik elemnek sem tökéletesnek lennie, ha a sztori nem ostoba és a látvány nem gagyi, akkor az apróbb hiányosságokat könnyebben megbocsátom. 

A Battlestar Galactica - mint megannyi más tévésorozat - eddig teljesen kimaradt az életemből, egészen addig, amíg másik újonnan felfedezett kedvenc sorozatomban, a Big Bang Theory-ban annyi utalást nem tettek rá, hogy úgy éreztem, nem lehetek igazi geek, ha nem nézek meg legalább egy epizódot.

Úgyhogy stílszerűen a Big Bang stábja bemutatja:

Torrent, s1e01, instant get. Roppantmód megtetszett az in medias res balladai homály, ahogyan elkezdődött a sztori. 33 percenként támadnak a gonoszok. Miért éppen 33 perc és egyáltalán, ki-kicsoda és hogy került oda és mi ez az egész? Már jóval az első évad felénél jártam, amikor rájöttem, hogy az első évad első epizódját egy közel három órás minisorozat előzte meg, ahol szépen felvezették a dolgokat, így a balladafaktor kicsit elhomályosult, ámbár az egész mit sem vesztett értékéből.

Aztán elkezdtem szépen letölteni a következő évadokat és úgy éreztem, hogy egy pillanatra sem gyengül a minőség, sőt, szinte minden egyes résszel magasabbra teszik a lécet (egy-két apróbb botlástól eltekintve). Van itt minden, űrcsata, szerelem, rejtély, krimi, pszichológia, vallás, filozófia, politika. Jó a történet, jók a színészek, elfogadható a látvány, nagyon jó a zene és ami a legfontosabb, tökéletes a hangulat. 

Külön kiemelném a háttérzenét és ebből is egy számot, Bob Dylan All along the Watchtower feldolgozását. Azt hittem, Hendrix után senkinek sem lenne szabad hozzányúlni ehhez, de tévedtem. Nemcsak a szám nagyon jó, hanem az a mód is, ahogyan beleszőtték a történetbe.

Gondoltam meg kéne nézni az eredeti, hetvenes években készült sorozatot is, de a kritikákat olvasva inkább letettem róla. Ez a videó elég jól összefoglal mindent: 

Most fejeztem be a negyedik évadot. Még hátra van a film (The Plan), a Razor, és a most kezdődött Caprica sorozat. Plusz még a BSG-vel foglalkozó blogok (mint pl. ez) és kritikák elolvasása. És a cylon kenyérpirító megrendelése...

A Battlestar Galactica számomra jó példa arra, hogyan lehet színvonalas sci-fi sorozatot csinálni. Remélem a folytatás is legalább ilyen jó lesz.

So say we all...

www.freewindows7themes.com/wp-content/uploads/2009/11/BingsBest_Windows7.jpgA lényeg: teljesen elégedett vagyok. Már annyira nem megyek vissza XP-be, hogy ha nagyon muszáj (pl. a szkenner drivere nem megy), akkor inkább használom a beépített virtuális XP-t.

Októberben váltottam XP-ről Windows 7-re, az első benyomásaim elég pozitívak voltak (Átállás XP-ről Windows7-re: az alapok (I. rész)),és ez a napi használat során is megmaradt (Átállás XP-ről Windows7-re: napi használat (II. rész)). Ahogy egyre jobban kezdtem 'belakni' a rendszert, persze felfedeztem az apróbb bosszant hibákat, de mindezek ellenére úgy érzem már csupán a felhasználói élmény alapján is ad annyi újat a Windows 7 az XP-hez képest, hogy megérje váltani.

Így másfél hónap után már kezdenek kialakulni a szokásaim, látom, melyek azok a funkciók, amiket gyakran használok és mik azok, amiket nem. Ebben a posztban ezekről szeretnék írni.

Amiket használok és szeretek:

• Windows Explorer-ben a Favorites oldalsáv (ha nem lennék lusta és nem lenne szöszmötölős, akkor most mindezekről mellékelnék egy-egy screenshotot, úgy lenne igazán igányes a poszt, de ezt nem fogom megtenni, aki használ Win7-et az úgyis tudja mire gondolok, aki meg nem, annak jól jönne :-). A Favorites sáv az én használatomban egy élő, aktív, napi szinten változó és frissített dolog. Amire már nincs szükségem, azt törlöm, hogy ne legyen hat-hét elemnél több a listán, amit pedig kettőnél többször használok, azt odarakom. Iszonyúan meg tudja gyorsítani a munkát és nagyon könnyűvé teszi az eligazodást. 
• A tálcára pinnelt programok jobbklikkes menüi, főleg Explorerben, de használom még a KMPlayernél, a Foobarnál (miután letöltöttem hozzá a megfelelő kiegészítést Windows 7 alá innen). Az a jó, hogy itt is lehet pinnelni (rögzíteni), azaz a gyakran használt mappákat, zenéket, filmeket simán odarögzítem az alkalmazás ikonjához, így legközelebb nagyon gyorsan tudom indítani. Kár, hogy Explorernél csak mappákat lehet rögzíteni, fájlokat nem.
• Homegroup-ok. It just works. Mióta tudom, hogy ez megvan, azóta nincs szükségem különböző szinkronizáló programok használatára az egyes gépeim között, úgyis tudom, hogy a központi gépen vannak az adatok, az mindig be van kapcsolva, ha éppen nem férek hozzá (mert asszony vagy gyerek használja), akkor akár a laptopról, akár a régebbi asztali gépről a Homegroup-ok segítségével ugyanúgy elérem a fájlaimat, mintha szinkronizálva lenne. És ez még a 8 gigás videóknál sem probléma.
• Aero. Szép na. Tudom, eye-candy, nem is gondoltam volna, hogy ez rám hatással lesz, ennek ellenére egyszerűen tetszik, ahogy az ablakok kinyílnak-csukódnak, szépen animálva, és az egész Aero felület, az áttetsző ablaksávokkal, mindennel, nagyon bejön.  A laptop sajnos nem bírja az Aero-t, úgyhogy ott nincs meg ez a funkció, hiányzik is. 
• Start menü, gyorsindítás WIN gombra. Bárcsak minél több ember megértené ennek a funkciónak a nagyszerűségét! Bár ahogy látom, a neten lévő howto-k és guide-ok, amiket kifejezetten Windows 7-re írnak, már nem úgy kezdik a tanácsot, hogy "kattints a Start Gomb -> Programok -> Kellékek -> Rendszerezközök -> Karbantartás -> satöbbi" ikonra, hanem "nyomd meg a Win gombot és kezd el begépelni, hogy...". XP-n ehhez külön programot kellett telepíteni (én először Launchy-t használtam, ott kaptam rá az ízére, majd az Executor-nál kötöttem ki, ma is azt használom), Win7 esetében erre nincs szükség, annyira tökéletesen működik. Ennek köszönhetően szinte minimális az az alkalom, amikor a Start Menüben az All Programs-ra kellene böknöm és kézzel kikeresnem a listából azt, amit indítani akarok. 
• Start Menü, felépítés, Pin to Start Menu funkció. Az XP Start Menu-je alapjában véve gáz, ebben igaza van handrásnak, szerencsére Win7-ben már jócskán túlléptek ezen és egy nagyon jól használható, testreszabható és lényegretörő Start Menu-t készítettek. Ezért nincs is szükség arra, hogy elrejtsem, mint XP-n a StartKiller-el. A legfontosabb programokat egyszerűen lehet állandóra pinnelni, a Win gomb megnyomására a fókusz automatikusan a keresőmezőn van, ezért lesz olyan hatásos gyorsindító (ld. előző pont) és végre leszoktak arról, hogy vízszintesen nyíló, több szint mélységű menük mögé rejtsék a fontos dolgokat. Végre figyelembe vették Fitts törvényét...
• Hátterek. Lehet, hogy öregszem és emiatt egyre infantilisebbé válok, de ahogy az aero is bejött, úgy a szép háttérképek is nagyon tetszenek. Jelenleg a Bing's Best-et használom, hang nélkül, buborékos képernyővédővel (gyerek imádja (én is)). A login képernyőt is egy binges képre (kék lábú kacsák) cseréltem ki ennek a programnak a segítségével.
• Taskbar, combine nélkül. Amikor elkezdtem Windows 7-et használni, a "Never combine" volt az alapbeállítás, de utána átváltottam a "Combine when taskbar is full"-ra, így jobban látom mik a megnyitott programok. Nem tudom pontosan megfogalmazni miért, de ezt a Taskbar-t nagyon eltalálták. Szép, könnyen és jól használható, egyszerűen öröm ránézni. És végre nem kell külön programot letölteni, ha a tálcán megnyitott programok sorrendjét szeretném megváltoztatni. Másfél hónap használat után sem érzem szükségét, hogy letöltsem a RocketDock-ot, vagy bármi egyéb dock progit, a tálca tökéletes ötvözete a hagyományos XP-s tálcának, a gyorsindítás eszköztárnak (sosem értettem azokat, akikek első dolguk visszakapcsolni ezt Win7-ben) és a dock-nak. Az van a tálcán, ami lényeges: az éppen futó programok ÉS a gyakran használt, tehát odapinnelt programok indítói és az ehhez kapcsolódó jobbklikkes menük. Először furcsa volt, hogy a programok ikonjai dupla olyan magasak, mint a nevük, de mára ezt is megszoktam, nem érzem helypazarlásnak.

Amiket nem használok, vagy nem szeretek:

• Könyvtárak (Library). Bár az Explorer alapbeállítás szerint mindig úgy nyílik meg, hogy a könyvtárakat mutassa, valahogy mégsem sikerült kialakítanom a szokást, hogy ezeket használjam. Én ezeket összevontam volna a Homegroup-okkal, és egyértelműen jeleztem volna, ha egy Library Homegroup-ként is megosztott. De másfél hónap után úgy tapasztalom, hogy inkább rakok ki egy helyet a Favorites-be, mint keresem meg a könyvtárakban. Lehet, hogy később még rákapok, de egyelőre annyira nem használom.
• Switch user. Na igen, az egyik legnagyobb problémám ez volt, pedig elvileg ez apróság: amikor felhasználói fiókot akarok váltani a Win-L gombra, akkor ahelyett, hogy rögtön a választóképernyőre kerülnék, mint az XP-ben, először lelockolja az aktuális user-t, és meg kell nyomnom még egy gombot, amivel a választóképhez kerülhetek. Idegesítő. Szerencsére ez a probléma megoldható, letöltöttem innen egy parancsikon készletet, amelyben volt egy olyan, ami rögtön a választóképernyőhöz vezet és ehhez hozzárendeltem egy shortcutot, így most a CTRL-ALT-Í gombra vált.
• Aero Peek. A  képernyő jobb alsó sarkában lévő sávra klikkelni csak azért, hogy lássam az asztalt, valahogy túl nehézkes, úgyhogy inkább letöltöttem egy Expose utánzatot (Switcher), amivel az egeret a képernyő bal felső sarkába rántva rögtön láthatom az összes futó alkalmazást, választhatok közülük, vagy az asztal területére bökve minimalizálhatom az összeset. Ez az egyetlen aero funkció, amit nem használok, a shake-et és a snap-ot viszont szeretem.

(folyt. köv.)

Egyre biztosabb, hogy a felhőé a jövő. Adatainkat nem a saját gépünk vincseszterén fogjuk tárolni, hanem távoli szervereken. Nem lesz többé szinkronizációs problémánk, ahol net is van, ott az adataink is elérhetőek. Kényelmes és biztonságos. Feltéve, ha megbízunk a szolgáltatóban, akire rábízzuk adatainkat. 

Tegyük fel, hogy a Google, Microsoft, Yahoo, Twitter, Facebook, stb. nem gonosz. Nem akar durván visszaélni az adatainkkal, csak algoritmusok kukkantanak bele a személyes levelezéseinkbe, és ezek alapján kapunk személyre szabott targetált hirdetéseket, amelyeknek hála ingyen vehetjük igénybe a legtöbb szolgáltatást. 

Csakhogy, az ördög nem alszik. Nem biztos, hogy az a legnagyobb veszély a felhőben tárolt adatokkal, hogy a gonosz harmadik fél elszalad velük, sokkal inkább a jóhiszemű adatvesztés vagy pl. a gazdasági okokból bekövetkezett gyárbezárás okozhat fejfájást. 

Tehát eljutottunk oda, hogy a felhőben tárolt adatainkról is biztonsági másolatot célszerű csinálni. És hová máshová, mint a felhőbe. Csöbörből vödörbe? Nem. Annak is elég alacsony a valószínűsége, hogy egy nagy szolgáltató hirtelen bedobja a törölközőt, de annak már végképp kicsi, hogy egyszerre kettő is...

Ha úgy érezzük, hogy a webre felpakolt adataink nem feltétlen értéktelen pillanatmorzsák és szeretnénk megőrizni a twittjeinket, blogbejegyzéseinket, email-jeinket, facebook dolgainkat az utókornak, akkor érdemes kipróbálni a Backupify névre keresztelt szolgáltatást, amely pontosan ezt teszi lehetővé. Adattárolásra az Amazon rendszerét használják, szóval egész megbízható, plusz ha január 31.-ig regisztrálunk, ingyenesen tehetjük meg. 

Én biztos, hogy kipróbálom, aztán meglátjuk, mennyire lesz rá szükségem a jövőben. Úgyis közeleg már a Nagy Év Végi Backupolás ideje, amikor lementem a cuccokat, nem árt ehhez hozzávenni a felhőben lévő dolgokat is.

"Milyen óráid lesznek holnap?"

"Kémia, biosz, matek, hazaszeretet, földrajz, tesi".

Abszurd, nem? Aki nagyon szereti a hazáját, az ötöst kap, aki viszont hazaáruló, az egyest. Lehet a szeretetet tanítani? Szerintem nem. Az vagy van, vagy nincs. Vagy kialakul. Esetleg a kialakulást lehet segíteni, de semmi esetre sem erőltetni. 

Amikor Amerikában jártam gimibe, minden reggel úgy indult a nap, hogy az első óra előtt 5 percben az összes diák és a tanár szívére tett kézzel az amerikai zászló felé elmondta a "Pledge of Allegiance"-t. 

"I pledge allegiance to the flag of the United States of America and to the republic for which it stands: one nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."

Ahogy a wikipédiás bejegyzésből látszik, ez sem mentes a vitáktól, főleg az Istenre hivatkozás része. Mindezek ellenére, és dacára annak is, hogy az ötlet az általam igencsak megvetett KDNP-től származik, mégsem tartom teljesen hülyeségnek a dolgot. Csak a megvalósításra lennék kíváncsi. Ez a hazaszeretet dolog nálunk amúgy is kényes téma, mindkét politikai oldal szereti előszeretettel a másik fejéhez vágni, hogy "nem szereti eléggé a hazáját az, aki ..." illetve "visszaél a hazaszeretettel, az aki arra használja, hogy...". Vajon jó-e, ha a gyerekeket is belerángatjuk egy ilyen vitába? Nem-e egyszerűsödne le ez a kérdés jobboldali=hazaszerető és baloldali, liberális=hazaáruló kategóriákra? Ez pedig nem a hazaszeretetet, hanem a megosztottságot növelné. 

Kénytelen voltam bankot váltani. Az Erstéhez kerültem, oda kellett vinni a fizut. Már úgyis untam a CIB-et és a nehézkes netbankos felületet, gondolom ennél csak jobb lehet.

Tévedtem. Roppant idegesítő, hogy a biztonság jegyében 127 lépésben tudok csak bejutni a számlámhoz. Legalább lenne opcionális, hogy akarok-e idegesítő sms-t kapni a három elemből álló (azonosító, felhasználónév, jelszó) beléptetés után, hogy még egyszer meggyőződjenek róla, valóban én vagyok-e. Ezentúl tehát mindig feltöltött, kezem ügyében levő mobillal fogok csak tudni belépni.

Mivel a netbankos jelszavakat nem szeretem a véletlenre bízni, elég hosszú kombinációt használok. Persze az első belépés utáni jelszómódosításkor oda van írva, hogy 6-12 karakter hosszú legyen a jelszó, amiből a 12 karakterlimit nekem big wtf, de ennél már csak az bénább, hogy ennek ellenére simán elfogadja a rendszer a hosszabb jelszót is. Ezért történhetett meg az, hogy 3x egymás után kitiltott, pedig mindig jól csináltam. Már a végén én is kezdtem gyanús lenni magamnak, és véletlenül vettem észre, hogy hoppá, az én jelszavam bőven túl volt 12 karakternél, csak nem vettem észre a halvány figyelmeztetést, a módosításkor pedig nem dobott hibaüzenetet. Pákker.

Aztán ha már bejutottam, nem sokkal jobb a helyzet. Vajon mit akar látni az ember kapásból és elsőre, ha belép a számlájához? Szerintem az egyenlegét. De nem, itt is minimum 3-at kell klikkelni, mire ide eljutok. Még egy vacak böngészőben is be lehet állítani, mi legyen a kezdőlap, egy bankos felületen miért nem lehet megoldani, hogy tényleg a releváns infókat lássam?

És persze minden fontos tranzakciónál megint megy a butulás az ellenőrző sms-ekkel. Oké, aki paranoid, annak ez jó, de legalább lenne opcionális...

Na mindegy, ez van, ezt kell szeretni. Egyszer talán majd találok egy olyan bankot, amelyiknek a netes felülete nemcsak áttekinthető, praktikus, átgondolt, szép és használható lesz, hanem még testreszabható is.

Baj-e az, ha a kétharmadra készülő Orbán Viktor a lengyel alkotmányt tartja követendő mintának? Ha én vallásos ember volnék, akkor nyilván sokkal jobban tudnék azonosulni egy olyan szöveggel, amelyben az én hitem is megerősítést nyer és amely az általam vallott értékeket pozitív színben tünteti fel. 

Ezzel eddig nincs is baj. A gond ott kezdődik, ha ezt a szöveget úgy fogalmazzák meg, hogy azok, akik nem valamelyik történelmi keresztény egyházhoz tartozónak vallják magukat, úgy érezhetik, hogy az alkotmány az ő értékeiket kevesebbre tartja. Van ennek reális esélye? Sajnos van. A vallási türelmetlenség, a kirekesztő semjéni retorika sajnos nagyon is közel áll a Fideszhez. Félő, hogy úgy akarják majd megfogalmazni azt a "veretes" mondatot, hogy jól odaszúrjanak a nem hívőknek vagy a másban hívőknek. 

Ennél pedig szerintem még egy semleges "technokrata szabályhalmaz" is jobb. 

Mielőtt a Fidesz megkapja a kétharmadát, jó lenne pontosan tudni, hogy konkrétan mit is akarnak beleírni az Alkotmányba.

Az otthoni gépeken hivatalosan is elsőszámú operációs rendszer lett a Windows 7. Az első pár nap bizonytalansága után a pozitív benyomások hatására (ld. Átállás XP-ről Windows 7-re: az alapok (I. rész) poszt) végül úgy döntöttem, tartósan a hetest fogom használni. Ebben nem kis részt az is közrejátszott, hogy a számítástechnika terén meglehetősen konzervatív párom is szinte azonnal megszerette, így nem volt konfliktus abból, hogy ki melyik oprendszerbe akar bebútolni. Ez nem lebecsülendő dolog, az oprendszerek közti tartós diszharmónia az egyik leggyakoribb válóók (legalábbis gík, vagy félgík családoknál :-).

Tehát az egyik kritikus pont kipipálva. A másik döntő tényező pedig az, hogyan futnak a játokok Win7 alatt. Ezt is kipróbáltam, pompásan. Bár a COD4 arany AK-s profilom elveszett, mert nem tudom importálni (hibát ír ki és törli az adatokat), de a játék pompásan fut és nekem ennyi elég.

A napi használat során tényleg hamar meg lehet barátkozni a rendszerrel, és minél többet használom a Library-kat, annál inkább látom, hogy ez mennyire jó dolog. Például a zenék a gépen kb. 2 vinyó 3 különböző partícióján vannak elszórva 7 gyűjtőmappában, és mivel a tárhellyel mindig sakkoznom kell, ezért sokkal kényelmesebb összevonni őket egy Library-ba, mint ténylegesen rendet rakni a gépeken. És ezeket a Librarykat az Open/Save dialóg ablakokban is látom, illetve pillanatok alatt meg tudom osztani Homegroup-on.

Na igen, a homegroupok. Működnek, jól működnek, bár már vesztettem adatot azáltal, hogy egy távoli gépen töröltem a homegroupból fájlt és egyik gép recycle bin-jében sem találtam őket, úgyhogy kénytelen voltam a Recuva-val előtúrni. Szóval óvatosan a törléssel, de az adatok azonnal és kényelmesen hozzáférhetővé válnak a hálózat összes gépe számára, minimális beállítással (a beállításnak bármilyen meglepő, de mindössze két kérdése van hozzánk, ha egy új gépet adunk hozzá a homegrouphoz: akarunk-e homegroupot és ha igen, mi a jelszó. Szerintem ez tök jó.)

Ahogy elkezdtem belakni a rendszert, úgy telepítgettem fel a kisebb programokat (Total Commander, KMPlayer, Gmail Notifier, Daemon Tools, 7 Zip, TeraCopy, Mozy, KeePass, ImgBurn, természetesen a Google Chrome dev channelon), a játékokat (COD4, COD6), és kipróbálásra az Office 2010-et, amivel első benyomásra szintén nagyon meg vagyok elégedve.

Sajnos még mindig nem sikerült legális kódot vennem, mert párom iskolája, ahol dolgozik és ahonnan a pedagógus licencre vesszük még mindig nem tudja megmondani, hogy mikor kaphatunk legális hetest, így az eredeti (szintén legális) XP-t még megtartom. A végső átállás persze az lesz, amikor egyáltalán nem lesz szükség tartalék XP-re, de amíg trükkök százait kell bevetnem, hogy menjen a hetes, addig marad a biztonsági rendszer.

Egyébként onnan látszik a legjobban, hogy mennyire megszerettem a hetest, hogy már sajnálnám ha újra kellene telepítenem, és ismét beállítgatni a dolgokat.

Pár nap Win7 használat után sajnos kezdenek előjönni azok a tipikusan microsoftos bosszantó hülyeségek, amik miatt annyira könnyű utálni szoftveróriás termékeit. 

Digitális fotókat akarok importálni kameráról a gépre. A beállításokat ("import settings") csak akkor lehet megnyitni, amikor már elkezdte importálni a képeket. Normál esetben ez ugye 1-2 percig tart, szóval bőven van idő. De most előállt az a szitu, hogy kb. 0.5 másodperc alatt azt érzékeli, hogy nincsenek képek a gépen (pedig vannak), és ez alatt a fél másodperc alatt kellene megnyomnom az Import Settings gombot. 

Mert akárhogy néztem, meg kerestem a neten és olvastam a helpeket, másképp nem nagyon tudom elérni ezt az opciót. Csak a beolvasás közben...

Úgyhogy szépen egymás mellé készítem az ablakokat, és szorgalmasan próbálkozom, hátha a századik kísérletre sikerülni fog végre. Pontosan olyan ez, mint egy nehéz pálya a COD-ban.

Baromi jó ez a Win7, de azért pár apró javaslatom lenne:

• A képbeolvasás beállításait még a beolvasás megkezdése előtt lehessen módosítani...
• Ne tegyen önkényesen minden beolvasást új mappába...én havi bontásban szeretem rendezni a képeket, hónapon belül viszont nem akarok 30 új almappát. Itt is az van, hogy a Microsoft a saját elképzelését akarja ráerőltetni a userre. Ezért utáljuk.
• A fájlkezelőbe igazán beépíthettek volna egy tömeges átnevezés opciót. Azok az emberek, akik valaha digitális fényképeket tároltak számítógépükön (vajon sok ilyen van?), szinte biztos, hogy belefutottak már ebbe az igénybe: de jó lenne, ha egyszerűen tudnám a kétszáz IMG_0012 fájlokat átnevezni valami értelmesre. Megint marad a kiegészítő program letöltése.

Hát egyelőre ennyi, most kiblogoltam magamból, most megyek és folytatom az Import Settings Klikkverseny játékot.

Gyorsabb, csúnyább, jobb. Maradt a ribbon, de jobban testreszabható. Viszont eltűnt a csúnya Office gomb, helyette kaptunk egy még csúnyáb File menüt, ami minden programban (Excel, Word, PowerPoint, stb.) más színű. A nyomtatás baromi jó, végre azonnal látszik, ha átállítunk valamit a nyomtatónál.

Érezhetően gyorsabb lett a szövegek kijelölésekor automatikusan megjelenő menü is, és átgondoltabb dolgok kerültek bele.

A színvilága valahogy nem tetszik, és még mindig csak hideg, hidegebb, méghidegebb (kék, ezüst, fekete) közöl lehet választani.

Erős integráció a SkyDrive-al, ez a Hotmailhez járó 25 gigás tárhely, végre a Microsoft is kezd ráérezni erre az interweb nevű dologra, ezáltal az adatok felhőben történő tárolását egyre jobban lehetővé teszi. Nincs is sok választása, ma mutatták be a Google készülő operációs rendszerét, ami teljesen arra alapoz, hogy a felhasználó úgyis minden adatát a neten fogja tárolni, ami gyorsabb, biztonságosabb és kényelmesebb, mint 3-5 különböző géptípus (desktop, laptop, netbook mobil) között szinkronizálgatni a dokumentumokat.

Így első benyomásra tehát azt tudom mondani az új Office-ról, hogy jó irányba változik, legalább akkora ugrás lesz, mint a Win7 a Vistához képest.

Éppen ideje volt. Talán még korai leírni a Microsoftot.

Pár napja lejátszottam az új Call of Duty: Modern Warfare 2 hírhedt terroristás küldetését. Annyira durva, hogy már a játék telepítésekor figyelmeztetnek, hogy ez a küldetés felkavaró lehet, tehát ha nem akarom, akkor kapcsoljam ki, ettől még végig fogom tudni játszani a játékot. Szerintem a játékosok 99%-a egy ilyen üzenet hatására még kíváncsibb lesz. Én is az voltam.

A történet szerint a játékos beépült egy terrorista csapatba, akik a moszkvai reptéren ártatlan embereket mészárolnak le. Mi is részesei vagyunk a terrorakciónak és mi is lövöldözhetünk a sikongatva menekülő, vagy a sebesülteket elhurcolni próbáló civilekre, a kétségbeesetten védekező rendőrökre. Nem vicces.

Itt a videó:

Megcsináltam a küldetést, de végig valami nagyon rossz érzés volt bennem. Ez már túlment azon a bizonyos határon. Amikor a GTA-ban a krisnásokat kellett elütni és ha az összeset sikerült, akkor kiírta, hogy Gauranga, ott részben a gyengébb, ezáltal szimbolikusabb grafikai megvalósítás miatt, részben a dolog abszurditása miatt nem volt meg ez az érzés. 

Itt, a repülőtéri gyilkolós misszóban gyakorlatilag végig azon gondolkoztam, hogy nehogy valami barom tinédzser megpróbálja ezt a valóságban is. Illetve nem tudtam nem az iskolai lövöldözésekre gondolni, ahol az áldozatok hasonló helyzetet élhettek át.

A mai modern számítógépes játékok mind grafikailag, mind hangulatilag egyre jobban közelítenek a valósághoz. Ez elviselhető akkor, ha olyan témát dolgoznak fel, amely a biztos múltba vész (pl. második világháború, normandiai partraszállás), de felkavaró akkor, ha azt érezzük, hogy amit látunk, az akár velünk is megtörténhetne.

A számítógépes játékok célja szerintem a szórakoztatás, a grafika és a történet ehhez csak a körítés, az eszköz. Azonban civileket realisztikusan kivégezni már nem szórakoztató. Remélem az MW2 sikere nem indít be egyfajta  "legyünk-minél-realisztikusabban-kegyetlenebbek" versenyt a fejlesztők között, és nem egy öngyilkos merénylős vagy iskolai lövöldözős játék lesz a következő évek nagy sikere.

 Megkezdtem az átállást a muzeális XP-ről a friss, ropogós Win7-re. Bár még csak kísérleti jelleggel, mert még nincs legális Windows7-em, természetesen amint lesz pedagógus licencben megszerezhető, megveszem. Addig is kipróbálom, hogyan működik, azzal a tudattal, hogy úgyis mindent újra kell majd kezdeni, amikor feltelepítem a véglegest. Ez jó, mert így nyugodtan kísérletezgetem. 

Eddig sosem zavartak különösképpen a Facebookon lévő reklámok, simán ignorálom őket. Az utóbbi napokban viszont eléggé elszaporodott a Vaterát hirdető reklám és az csaj a fényképen egyszerűen irritál. Mindig odavonzza a tekintetem és mindig felidegesít. Gondolom egy marketinges most elégedetten dörzsölgeti a kezét, nemcsak hogy felkeltette az érdeklődést a reklám, még blogot is ír róla a hülyéje. 

Csakhogy. A Facebook-on a reklám felett lévő kis X-re kattintva meg lehet szabadulni az adott reklámtól. Egy listából választanunk kell, hogy miért szeretnénk törölni a reklámot (mert félreveztő, sértő, nem érdekel, unalmas, gyakran ismétlődő, vagy más okból), és pámm, nem szerepel többet az oldalunkon az adott reklám. 

Szerintem ez tök jó. A kecske is megmarad, mert ettől még ugyanannyi reklám lesz az oldalon, de a káposzta is jóllakik, mert én meg eltűntethetem a szar reklámokat. 

És talán még a drága kreatív reklámkészítőknek sem rossz visszajelzés az, ha a userek tömegesen tiltják le a kampányukat...

A Google Wave-től. Remélem tényleg nagy fejlesztéseket csinálnak rajta, mert ami most van, az teljesen használhatatlan

Amikor az ember először kapcsolódik be a Google új (forradalmi?) kommunikációs eszközébe, a Google Wave-be és megnéz egy nyilvános csatornát (with:public <csatorna neve>), ahová mindenki vévelhet, hát eléggé kuszának tűnik az egész.

Pont ezért néhány waverrel összefogva csináltunk egy publikus wave-et, aminek az a célja, hogy magyar nyelven nyújtson segítséget az újoncoknak. 

Ezt a legkönnyebben úgy találhatod meg, ha beírod a Wave keresőjébe, hogy "with:public magyar wave support", majd klikkelj a wavre.

Itt pedig mellékelek egy videót, amin az elejétől fogva újrajátszom azt, ahogy ez a wave készült:

Megkaptam a várva-várt Google Wave meghívómat. Az első benyomás hidegzuhanyként ért: ez kérem ebben a formában, így még használhatatlan. Lassú és fagy. Zabálja a memóriát és a CPU-t. Teljesen belassítja a rendszert. 

Nyilván jó lesz, és a lelkesedés megvan bennem továbbra is, de azért a sebességen látványosan javítaniuk kell, mert így még sima csetelésre sem szívesen használom, nemhogy online kollaborációra komolyabb projektekben.

Az meg különösen nem tetszik, hogy a beállításokat is wave-ekben kell majd megtenni, miért kell egybemosni ezt, miért nem jó egy külön menüpont?

Hát ezek az első benyomásaim.

Addig is itt egy baromi jó videó, a Ponyvaregény legjobb jelenete Wave-ben elmesélve:

Bár még kevés van belőlük (http://www.chromeextensions.org/), de a leglényegesebb kiterjesztéseket megírták Chrome alá, elkezdtem használni őket, működnek, szépek, foglalják a memóriát, lassítják a rendszert, semmi értelmük, de boldoggá tesznek :-)

Három kategóriába soroltam a pluginokat: abszolút szükséges, néha hasznos, lássuk-be fölösleges. 

Abszolút szükséges:

• AdBlock - azt hiszem ezt nem kell magyaráznom. A BFilterrel együtt tökéletes megoldás a makacs szennyeződések és reklámok ellen.
• FlashBlock - Dettó.
• LastPass - ingyenes, működik mindenhol (a wiw-et kivéve), nem kell többet szenvedni jelszavakkal és bookmarklettel. A LastPass-ról már írtam korábban, hasznos.

Néha hasznos:

• AnyWeather - időjárásjelentés, hamár a buta extension sáv alul úgyis elfoglal egy csomó helyet, legalább töltsük ki valami hasznossal.
• Bubble Translate - kijelölöm a fordítandó szöveget az oldalon, klikk (vagy keyboard shortcut) és máris megjelenik a fordítás. Igazi tájmszévör. 

Lássuk-be fölösleges:

• Chrome Clock - legyen egy óra is. Teljesen felesleges, de én szeretem.
• XKCDAlt - a zseniális XKCD képregények csattanóját tartalmazó alt szövegek megjelenítéséhez használható. 

Egyelőre ennyi, nyilván a lista a Chrome használhatatlanná zsúfolásáig bővülni fog.

 Tetszett. Sokkal jobb volt, mint amire a kritikák alapján számítottam. A könyvet nagyon szerettem, az első hat részt többször is elolvastam, az első négyet szerintem darabonként legalább kétszer, szóval elég nagy rajongó vagyok, bár az igazat megvallva a hetedik rész könyvben annyira nem fogott már meg, stílszerűen fogalmazva, valahogy elmúlt a varázs. 

A filmek természetesen nem tetszettek, a harmadik részt kivéve, ott tényleg átjött a hangulat. A negyedik és ötödik rész kifejezett csalódás volt, és a sok rosszat olvasva a Félvér hercegről, nem túl nagy elvárásokkal ültem be a moziba. Lássuk a kötelező feladványt, na.

Ennek ellenére számomra nagyon pozitív élmény volt ez a film. Úgy érzem, sikerült eltalálniuk a megfelelő tempót, megtalálniuk az egyensúlyt a dráma és a vígjáték között és a történetből is visszaadni azt, ami lényeges. Mivel már jó rég olvastam a könyveket, ezért kicsit tudtam tesztelni, mennyire volna érthető az olvasás nélkül is, szerintem viszonylag jól, persze elkezdtek visszajönni a régi emlékek és így értettem a részleteket (pl. ki a nő Remus mellett, sőt, egyáltalán ki az a Remus). Talán nem is nagyon kizárt dolog elvárni ezeknél a filmeknél, hogy aki beül rá, az minimum olvassa a könyvet, ha pedig nem, akkor ne fanyalogjon, hogy nem érti. Olvasni jó, na :-)

Harry bájos gyerekből szerintem enyhén ellenszenves fiatal felnőtté serdült, hát ez van, viszont Ron ennyire jó még egyikben sem játszott, bővült a színészi repertoárja. Hermione, meg, hát ő is szépen serdül ;-)

Biztos, hogy ezt a filmet újranézem még párszor (szemben a 4. és 5. résszel, ami után úgy jöttem ki a moziból, hogy ezeket még egyszer tuti, hogy nem fogom megnézni). 

Apróság, de például a történet számomra egyik kedvenc és leghangulatosabb helyszíne, a nagy ebédlő ebben a részben tűnt először életszerűnek számomra, és ezért tudtam átérezni Bellatrix dühét és érezni a megsemmisülése során veszteség feletti fájdalmat. Kvázi katarzis. 

Ügyes.

Most, hogy a Twitteren próbálok Google Wave meghívót szerezni, kénytelen vagyok megadni ismeretleneknek is az e-mail címem. Persze ez is csak a tartalék, spamgyűjtő cím, nem a központi címem, de még így sem szívesen osztom meg boldog-boldogtalannal. 

Másfelől ha nem adom meg a címem, hogyan fognak tudni nekem meghívót küldeni?

Erre kínál ötletes és jó megoldást a www.scr.im nevű szolgáltatás. Beírjuk az e-mail címünket, amit egy link mögé fog elrejteni. Én itt egy könnyen megjegyezhető címet választottam, de ha akarjuk, lehet bonyolult kombináció is.

Ennyiből áll az egész:

Ezek után a nyilvános fórumokon elegendő a scr.im-által generált linket beszúrnunk, ha meg akarjuk adni a levélcímünket de nem szeretnénk, hogy spamrobotok csapjanak le rá.

Amikor valaki rákattint a levelünk linkjére, egy egyszerű captcha ellenőrzésen kell átesnie, és ezek után már láthatja is a címünket. Ez így néz ki működés közben:

Bártházi Andrásnak hála többen is kipróbálhattuk a Google Wave-et. Igaz, hogy nem az új, béta verziót, hanem a régebbi sandboxost, de akkor is érdekes élmény volt, ahogy többen rászabadultunk ugyanarra az inboxra.

Ízelítőnek következzék egy kis screenshot:

Mivel itt a fele lelóg, ezért ezen a linken tudod rendesen megnézni.

Valójában nem ennyire kaotikus, hiszen itt az történt, hogy ugyanazzal a jelszóval kb. 6-10 ember is belépett egyszerre és mindenki gyorsan kipróbált mindent, de a lényeg így is jól látszik.

Ez lesz a jövő!